Sztálin és Hitler (CWM 5. kötet, 1953. november 25.)
Februárban azt üzented, hogy "egy új fény fogy ragyogni a földre" és ezután (1953 Március 5.-én) meghalt Sztálin. Jelképez ez bármit?
Ez csak kis eredmény lenne. Sztálin halála nem változtatta meg a világ állapotát (ahogy sajnos Hitler halála sem). Ennél valami többre lenne szükség.
Ez olyan, mint amikor guillotinba kerül egy gyilkos: amikor levágják a fejét, a szelleme visszamarad és kivetül ő köré. Ez egy vitális formáció, ami az egyik jóindulatú nézőbe száll át, aki emiatt hirtelen bűnözési ösztönt fog magában érezni. Nagyon sok ilyen ember van, különösen nagyon fiatal bűnözők, akik ezt beismerték, amikor rákérdeztek náluk. Feltették a kérdést: "Mikortól érzel gyilkolási vágyat?" és gyakran azt válaszolták: "Akkor ragadott, meg amikor láttam XY kivégzését."
Tehát ennek semmi haszna, egyik vagy másik halálának. Ez nem sok segítség - a dolog máshova száll. Ez csak egy forma. Ez olyan, mintha tennél valami nagyon gonoszat egy bizonyos ingben, eldobod az inged és azt mondod: "Többé már nem vagyok ártalmas." Tovább fogod folytatni egy másik ingben!
Ha az élet halállá konvertálódott, az élet maga miért nem hal meg?
Mert jól védi magát. Amit mondasz való igaz, de gondosan ügyel arra, hogy ne inkarnálódjon a Földre. És a vitális világban nincs halál, ott nem létezik. Ez a materiális világban létezik, és nagyon vigyáz rá, hogy ne inkarnálódjon.
Sztálinnak eleve elrendeltetett, hogy az legyen aki volt?
Sztálin? Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy emberi lény volt. abban az értelemben, hogy szerintem nem volt pszichikai lénye. Vagy lehet, hogy volt neki - minden anyagban, minden atomban van isteni központ - de úgy értem, hogy tudatos pszichikus lénye, kialakult, egyéniesült. Nem hiszem. Úgy hiszem közvetlen inkarnációja volt a vitális világ egy lakójának. És ez volt a nagy különbség közte és Hitler közt. Hitler egyszerűen ember volt, és emberként nagyon gyenge elméjű volt, nagyon szentimentális - egy jelentéktelen munkás tudatossága volt (volt aki azt mondta, hogy jelentéktelen cipész), mindenképp kis munkás, vagy kis iskola igazgató, valami ilyesmi, nagyon alacsony tudatosság és elképesztően szentimentális, amit franciáúl "fleur bleue"-nek mondunk, nagyon gyenge.
De megszállták. Természetében nagyon középszerű volt. Médium volt, egy nagyon jó médium - egyébként a dolog egy spirituális szeánsz során szállta meg. Abban a pillanatban történt amikor az epileptikusnak leírt görcsei történtek. Ezek nem epileptikusak voltak: ezek a megszállás rohamai voltak. Ezért volt neki valamilyen hatalma ami azonban nem volt nagy. De amikor megakart tudni valamit erről az erőről elment a várába, ott "meditáció" során nagyon intenzíven életre hívta amit ő az "istenének", az ő legfőbb istenének hívott, ami a Nemzetek Ura volt. És minden csodásnak tűnt számára. Egy lény volt. kicsi - ezüst páncélban, ezüst sisakban és arany tollal jelent meg előtte! Egy olyan erős fényben, hogy a szemei alig láttak, alig bírták a ragyogást. Természetesen nem jelent meg fizikailag - Hitler médium volt, látta. Egyfajta tisztánlátással rendelkezett. És ilyenkor voltak rohamai - vergődött a földön, habzott, harapta a szőnyeget, ijesztő volt az állapota. A körülötte lévők ismerték ezt. Nos, az a lény a "Nemzetek Ura." És még csak nem is az eredeti Nemzetek Ura, csak egy kisugárzása a Nemezetek Urának, egy nagyon erős emanációja.
Ha úgy döntene, hogy eltűnik, ez az Isteninek hatalom/erő veszteség lenne?
Micsoda? Miket mondasz? Hova tűnne? Mit nevezel eltűnésnek? Hova tűnne? Ismered Ramayana történetét. Mit választott Ravana? Tudod? Nagyszerű, ezt hívjuk eltűnésnek: vagyis amikor többé nincs egyénisége.
Nem mondták el nekünk mi történt Rávana-val halála után.
Nem mondták el nekünk? Nekem elmondták. Azt mondták, hogy Rávana úgy döntött, feloldódik a Legfelsőbben, hogy teljesen feloldódott Benne, elvesztette egyéniességét, már nem volt különálló lény, visszatért az Eredethez, feloldódott a Legfelsőbben. És még mielőtt ezt megtette úgy döntött, eljátssza ezt a szerepet, az ő ellenséges lény szerepét, mert az út sokkal rövidebb mint azok számára kik elkötelezettek és engedelmeskednek. Sokkal gyorsabban halad, majd, egy nap a Legfelsőbb úgy dönt elég, és egyszerűen csak megsemmisíti őket. Nem tud eltűnni az Isteniből, mert minden Isteni! Elvesztheti egyéniességét, egybeolvadhat, feloldódhat a Legfelsőbben.
Egyébként semmi nem tűnik el, a forma az ami eltűnik, de az alkotó elemek tovább léteznek. Minden örökkévaló mert minden Isteni és semmi nem tud eltűnni az Isteniből, mert minden isteni. De a formák eltűnnek. És e formával való azonosulás miatt van, hogy eljön a halál benyomása; de az alkotó elemek örökkévalóak mert minden örökkévaló. A forma az, ami eltűnik.
Szóval, egyes lények úgy döntenek, hogy teljesen feloldónak, így, a végtelenben, az egységben (vagyis elvesztik egyéni tudatosságukat, többé nincs semmilyen egyéni tudatosságuk, nem léteznek többé egyéni tudatosságként), van, aki ezt választja, ahelyett, hogy rendelkezne egy egyéni tudatossággal, átadná magát az Isteninek és e tény által tudatosan és személyesen halhatatlanná válna. Jobban szeretik a feloldódást és a személyes eltűnést, mint az átalakulást, önmaguk odaadását.
Miért?
A büszkeség miatt, gondolom. Mindig a büszkeségről van szó. Alapvetően a legelejétől fogva a büszkeségről van szó - majdnem minden vallás kimondta. Ez a büszkeség, vagyis egyfajta tudatosság az ember saját erejére és fontosságára.
Azt mondja, hogy ez a négy emanáció a Legfelsőbb része volt. Hogyan létezhet más tudatosság, mint az Övé?
Egy másik tudatosság? De hát nincs másik tudatosság! Az emanáció lényege hogy tárgyiasít önmagából egy részt, ami lehetségesen magában hordozza a kivetítő tulajdonságait. De ha ezek a kivetítések a szabad akarat megadásának szándékával történnek (márpedig így történtek) akkor, ahogy mondtam, ezek az emanációk vagy követhetik ezt a szabadságot és függetlenséget vagy fenntarthatják kapcsolatukat a kivetítővel, mert szabadon dönthetnek. Az erő és hatalom, amit magukban hordoznak bőségesen elég ahhoz, hogy megadja számukra a fontosság és hatalom benyomását. Hogyha ők, szabad akaratukból úgy döntenek, hogy nem maradnak kapcsolatban, abban az értelemben, hogy megadják magukat a Legfelsőbbnek, hogyha úgy döntenek, arra használják a hatalom, tudatosság és erő adagjukat, amit magukban hordoznak, hogy függetlenül tegyék meg, amit meg kell tenniük, pontosan ennek tényével elvágják magukat forrásuktól - de ettől függetlenül lényük alkotóelemei azok, amik a Forráshoz tartoztak. És ezért van, hogy még ha el is vágják magukat önként, a tudatosság mélységeiben van egy kapocs, ami elpusztíthatatlan. Ez az identitás kapcsa. De a külső megtestesülés, mivelhogy a létfontosságú döntési szabadsággal lettek kivetítve, nos, szabadon választhatnak, hogy ezt vagy azt teszik. Ezért van, hogy még a legrosszabb bűnözőben is valahol a mélységekben ott van az isteni fény. Úgy hiszem olvastátok azt a részt Vivekananda-tól amikor azt mondja (nem emlékszem a pontos szavakra), hogy a bűnözőnek azt kell mondani: "Ébredj, ébredj fény lénye és süss ki!"
Nemrég, amikor azt mondtam, hogy felolvasom nektek a történetet, ahogy az ember a gyerekeknek olvas fel, pontosan azért volt, mert én materiális történetként olvastam fel. De ezeket a dolgokat a saját környezetükben kell látni, ami egy spirituális környezet és nem materiális. Ott a dolgok nem úgy történnek, ahogy itt.
De még mindig igen! Ami itt történik az jelképesen ugyanaz a dolog, abban az értelemben, hogy a gyermek, aki megszületik semmi más, mint anyja egy darabja még materiálisan is, teljesen materiálisan majdnem. teljesen néhány óráig, majdnem két napig és kevésbé de nagyon is érzékelhetően két hónapig a szubsztancia kapcsa oly erős, hogy tényleg az a benyomás, hogy önmagának egy önmagán kívüli fizikai kiterjesztése. Ez pontosan az emanáció eleme. De ez nem akadályozza meg a gyerekeket, hogy amikor felnőnek teljesen függetlenné váljanak a szüleiktől és olykor teljesen különbözőek legyenek, de a forrásnál, az elején, ez ugyanaz a dolog. Ez ugyanaz az anyag, teljesen ugyanaz, csak exteriorizálódott, ennyi az egész.
Az emanációk szempontjából ez ugyanez a jelenség, de nem a materiális szinten van, hanem a legmagasabb spirituális szinten. Ami itt történik az annak jelképe, ami a magaslatokban történik.
Nos, sosem merült fel bennetek a kérdés, "Hogyan van az, hogy a gyerek akinek apja és anyja ilyen jó, őszinte, nagylelkű, igazságos mégis ilyen gazfickó lett?" Eltűnődhettek rajta, de ez nem jelent semmi lehetetlent. Ez ugyanez. Alapvetően minden a lény belső felépítésén múlik. Nincs két pontosan ugyanolyan lény; nincs két ugyanolyan alkotóelem sem. Minden a lény belső szervezésén, az integrál szervezésén múlik, a renden, ami alapján a belső elemek szervezve vannak, és a köztük lévő kapcsolaton - még úgyis, hogy a külső forma különbözik, mert a sejtek nem ugyanígy szerveződnek. De mivel ez egy folyamat, amit folyamatosan láttok, a születésetek homályában, amit mindennap láttok igen természetes lesz számotokra. De ez ugyanez. Teljesen természetes nektek, hogy egy gyermek egészen más, mint anyja és apja - és mégis ez ugyanez. És kezdjük azzal, hogy a Legfelsőbb kivetítésében az egyik rész szükségszerűen más, mint az egész, bár benne van az egész lehetősége, de ez a teljesség nincs kifejezve. És mivel az egész nincs kifejezve ez elkerülhetetlenül más, mint az egész, mert a belső szervezés más. Itt úgy gondolom, ez elég.
Majdnem megérintettük a filozófiát.
Au revoir, gyermekeim.
magyar