Az Isteni Akaratot nem nehéz felismerni. (CWM 3. kötet, 1929. április 14.)
Kérdés: Milyen veszélyei vannak a Jógának? Különösen veszélyes-e a nyugati emberek számára? Valaki azt mondta, hogy a Jóga megfelelő lehet a Keletnek, de a nyugati elmét kiegyensúlyozatlanná teszi.
Az Anya: A Jóga nem veszélyesebb a nyugati emberekre, mint a keletiekre. Minden attól a szellemtől függ, amellyel hozzáállunk egy dologhoz. A Jóga akkor válik veszélyessé, ha saját érdekünkben akarjuk, hogy személyes célt szolgáljon. Nem veszélyes, éppen ellenkezőleg, maga a biztonság és a védelem, ha a szentség érzésével fogunk hozzá, mindig emlékezve arra, hogy a cél az Isteni megtalálása.
A veszélyek és a nehézségek akkor lépnek fel, amikor az emberek nem az Isteni kedvéért foglalkoznak a Jógával, hanem azért, mert hatalmat [különleges képességet] akarnak szerezni, és a Jóga leple alatt valamilyen ambíciót igyekeznek kielégíteni. Ha nem tudunk megszabadulni az ambíciótól, ne is érjünk ehhez a dologhoz. Tűz az, mely megéget.
...
A Jógának két ösvénye van: az egyik a tapasyā (fegyelem), a másik pedig a megadás [önátadás]. A tapasyā ösvénye küzdelmes. Itt kizárólag önmagunkra hagyatkozunk, saját erőnkből haladunk. Az erőnk mértékének megfelelően emelkedünk fel és valósítunk meg. Mindig fennáll a lezuhanás veszélye. És ha egyszer lezuhanunk, akkor összetörve heverünk a szakadékban, és alig van ilyenkor orvosság. A másik ösvény, a megadás ösvénye biztonságos és biztos. A nyugati emberek azonban ebben szembesülnek a nehézségeikkel. Megtanították őket, hogy féljenek és kerüljék mindazt, ami veszélyezteti személyes függetlenségüket. Anyjuk tejével szívták magukba az egyéniség érzését. És a megadás a feladását jelenti ennek mind. Más szavakkal, követhetjük, ahogy Rámakrisna mondja, akár a kismajom, akár a kiscica ösvényét. A kismajom az anyjába kapaszkodik, hogy az magával hordja őt, és szorosan kell fognia, mert különben, ha enged a szorításból, leesik. Ezzel szemben a kismacska nem kapaszkodik az anyjába, hanem az anya tartja őt, és nincs benne félelem és felelősség; nincs más dolga, mint hagyni, hogy az anya tartsa őt, és hogy sírjon: má-má.
Ha teljes mértékben és őszintén elindulunk a megadás eme ösvényén, nincs több veszély vagy komoly nehézség. A lényeg az, hogy őszinték legyünk. Ha nem vagyunk őszinték, ne is kezdjük el a Jógát. Ha emberi ügyekkel foglalkoztunk, akkor megtévesztéshez folyamodhatott; de az Istenivel való foglalkozás során sehol nincs lehetőség a megtévesztésre. Akkor haladhatunk biztonságosan az Ösvényen, ha ízig-vérig őszinték és nyitottak vagyunk, és ha az egyetlen célunk az Isteni realizálása és elérése, és az, hogy az Isteni mozgasson minket.
...
Van még egy veszély; ez a nemi impulzusokkal van kapcsolatban. A Jóga a tisztulási folyamatában minden rejtett ösztönzést és vágyat lecsupaszít és felvet bennünk. És meg kell tanulnunk, hogy ne rejtsük el a dolgokat, és ne is hagyjuk őket félretéve, szembe kell néznünk velük, és le kell győznünk, és át kell alakítanunk őket. A Jóga első hatása azonban az, hogy elveszi a mentális ellenőrzést, és a szunnyadó vágyakozások hirtelen felszabadulnak, feltörnek és megtámadják a lényt. Amíg ezt a mentális ellenőrzést nem váltja fel az Isteni uralom, addig van egy átmeneti időszak, amikor az őszinteségetek és önátadásotok próbára van téve. Az olyan ösztönzések ereje, mint a szexualitás, általában abban a tényben rejlik, hogy az emberek túl nagy figyelmet fordítanak rájuk; túl hevesen tiltakoznak, és igyekeznek kényszerítéssel megfékezni azokat, magukban tartani és rájuk ülni. De minél többet gondolunk egy dologra, és mondjuk azt, hogy „Nem akarom, nem akarom”, annál inkább kötődünk hozzá. Amit tennetek kellene, az az, hogy távol tartjátok a dolgot magatoktól, elkülönítitek magatok tőle, a lehető legkevesebb figyelmet fordítjátok rá, és ha véletlenül is eszetekbe jut, közömbös és pártatlanok maradtok.
Azokkal az impulzusokkal és vágyakkal, amelyek a Jóga nyomására jönnek fel, az elkülönülés és a derű szellemében kell szembenézni, valami önmagunktól idegen vagy a külvilághoz tartozó dologként. Fel kell ajánlani őket az Isteninek, hogy az Isteni fel tudja emelni és át tudja alakítani őket.
...
Ha egyszer megnyitottátok magatokat az Isteni előtt, ha az Isteninek a hatalma egyszer leereszkedett belétek, és mégis megpróbáltok megmaradni a régi erőknél, akkor bajokat, nehézségeket és veszélyeket készítetek elő magatoknak. Ébernek kell lennetek, és vigyáznotok kell, hogy az Istenit nem ürügyként használjátok vágyaitok kielégítésére. Sok önjelölt Mester létezik, akik mást sem csinálnak. És aztán, amikor letértek az egyenes ösvényről, és ha van egy kis tudásotok, de sok hatalmatok nincs, akkor előfordul, hogy bizonyos típusú lények vagy entitások hatalmukba kerítenek, vak eszközökké váltok a kezükben, és végül felfalnak bennetek. Ahol színlelés van, ott veszély van; nem tudjátok megtéveszteni Istent. Istenhez jöttök, és azt mondjátok: „Szeretnék veled egyesülni”, és a szívetekben ez azt jelenti, hogy „Különleges képességeket és élvezeteket akarok”? Vigyázzatok! Egyenesen a szakadék pereme felé tartotok. Pedig olyan könnyű elkerülni az összes katasztrófát. Legyetek olyanok, mint egy gyermek, adjátok át magatokat az Anyának, hagyjátok, hogy ő hordozzon titeket, és nincs több veszély a számotokra.
...
Ez nem azt jelenti, hogy nem kell másfajta nehézségekkel szembesülnötök, vagy egyáltalán nem kell küzdenetek és semmilyen akadályt sem kell legyőznötök. A megadás nem biztosítja a zökkenőmentes, zavartalan és folyamatos haladást. Ennek oka az, hogy a lényetek még nem egy, és a megadásotok sem abszolút és hiánytalan. Csak egy részetek adja meg magát; és ez ma az egyik rész, holnap pedig egy másik. A Jóga célja az összes széttartó rész összegyűjtése és osztatlan egységbe kovácsolása. Addig nem reménykedhettek, hogy nehézségek nélkül maradtok – például olyan nehézségek nélkül, mint a kételkedés, a levertség vagy a tétovázás. Az egész világ tele van méreggel. Minden lélegzetvétellel befogadjátok azt. Ha néhány szót váltotok egy nemkívánatos emberrel, vagy ha egy ilyen ember csak elhalad mellettetek, elkaphatjátok tőle a fertőzést. Elég, ha olyan hely közelébe kerültök, ahol pestis van, hogy a mérge megfertőzzön; egyáltalán nem kell tudnotok, hogy ott van. Pár perc alatt elveszíthetitek azt, aminek a megszerzése hónapokba telt. Mindaddig, amíg az emberiséghez tartozunk, és amíg hétköznapi életet élünk, nem nagyon számít, ha elvegyülünk a világi emberek között; de ha az isteni életre vágytok, akkor rendkívül óvatosnak kell lennetek a társaságotokkal és a környezetekkel kapcsolatban.
...
Sok Jógi vesztét okozta már az ambíció. Ez a fekély sokáig elrejtőzhet. Sok ember indul neki az Ösvénynek anélkül, hogy valamennyire is érzékelné ezt a becsvágyat. De amikor különleges képességekhez jutnak, az ambíciójuk annál erőszakosabban támad fel, mert az elején nem lett elvetve.
Meséltek egy történetet egy Jógiról, aki csodálatos képességeket ért el. Tanítványai meghívták egy nagy vacsorára, melyet nagy, alacsony asztalon tálaltak. A tanítványok arra kérték Mesterüket, hogy valamilyen módon mutassa meg a hatalmát. Ő tudta, hogy nem szabad, de az ambíció magja benne volt, és azt gondolta: „Végül is ez egy nagyon ártatlan dolog, és lehet, hogy bebizonyítja számukra, hogy ilyen dolgok lehetségesek, és megtanítja nekik Isten nagyságát.” Így szólt hát: „Vegyétek el az asztalt, de csak az asztalt, az asztalterítő maradjon, ahogy van, rajta az összes edénnyel.” A tanítványok így kiáltottak fel: „Ó, azt nem lehet, minden le fog esni!” De ő ragaszkodott hozzá, és elvették az asztalt a terítő alól. Íme a csoda! A terítő és minden, ami rajta volt, ugyanúgy ott maradt, mintha az asztal alatta lenne. A tanítványok csak bámultak. De a Mester hirtelen felugrott, és kiáltozva és zokogva kirohant: „Soha többé nem lesz tanítványom! Jaj nekem! Elárultam az Istenemet.” A szíve lángolt; önző célokra használta az isteni képességeket.
Mindig helytelen fitogtatni a különleges képességeket. Ez nem azt jelenti, hogy nem használhatók fel. De ugyanúgy kell használni őket, mint ahogy jöttek. Az Istenivel való egyesüléssel jelennek meg. Az Isteni akarata szerint kell őket felhasználni, nem pedig hivalkodás céljából. Ha véletlenül találkozol valakivel, aki vak, és neked hatalmad van arra, hogy megadd neki a látást – ha Isteni Akarat az, hogy ez az ember lásson, akkor csak azt kell mondanod: „Hadd lásson”, és látni fog. De ha éppenséggel azért akarod, hogy lásson, mert meg akarod gyógyítani, akkor arra használod a hatalmat, hogy kielégítsd személyes ambícióidat. Ilyen esetekben leggyakrabban nemcsak elveszíted a hatalmadat, hanem nagy zavart is okozol abban az emberben. Látszólag a két módszer ugyanaz; de az egyik esetben az Isteni Akarat miatt cselekszel, a másikban pedig valamilyen személyes indítékból.
...
Honnan tudhatjuk, kérdezed, hogy mikor késztet minket az Isteni Akarat cselekedni? Az Isteni Akaratot nem nehéz felismerni. Félreismerhetetlen. Anélkül is megismerhetjük, hogy nagyon messze jutnánk az ösvényen. Csak hallgatnunk kell a hangjára, arra a halk hangra, amely itt van a szívben. Ha egyszer hozzászoksz, hogy figyelj, akkor, ha bármit is teszel, ami ellentétes az Isteni Akarattal, kellemetlenül fogod érezni magad. Ha ragaszkodsz a rossz csapáshoz, akkor nagyon zavart leszel. Ha azonban valamilyen anyagi kifogást hozol fel a kellemetlenséged okaként, és tovább haladsz a magad útján, akkor fokozatosan elveszíted az érzékelés képességét, és végül tovább csinálhatsz mindenfajta helytelen dolgot, és nem fogsz kellemetlenséget érezni. (Fordítás: Aurobindo.hu)
magyar