1963. november 4. (95. aforizma, a vágyról)

Az Anya

Agendája

(Anya fáradtnak tűnik)

Tegnap elhatároztam, hogy meglátogatom Sujata-t és ők ott tartottak, hogy álljak oda elrendezni tárgyakat, teljesen feleslegesen, azzal az ürüggyel, hogy itt vannak a kirakatszekrények, hogy látogatókat várnak, és a tárgyakat el kell rendezni a kirakatszekrényekben... Miután több, mint egy órát töltöttem el ezzel a munkával, azt mondtam nekik, "Menjetek el, elég volt! És tegyetek, amit jónak láttok!" Felbosszantottak.

Az emberek, levelek, dolgok, bonyodalmak lavinája... De ugyanakkor (hogy is mondjam?) minden lavinaként zúdul le, minden megújul. Minden. Minden.

Egy példa: tegnap legalább negyed óráig megteltem egy csodálatos — csodálkozó — rajongással a Természet fantasztikus képzelőereje iránt az állatok feltalálásban. Részletesen láttam az állatokat — az ember előtti korszakban. Tehát nem volt elme. És elme nélkül tudod milyen csodálatos volt ez a képzelet? Mintha megéltem volna: nem volt ember, nem volt gondolkodás, csak a képzelőerő, amitől egy faj létrejön egy másikból, aztán megint egy másik; az összes ilyen részlet... Minden ilyenné válik, mintha most először vált volna LÁTHATÓVÁ, és egy egészen másik szögből; minden, minden: az emberek személyisége, a körülmények, még a Föld és a csillagok mozgása is, minden olyan teljesen újjá vált és ... váratlanná abból a szempontból, hogy a teljes emberi mentális látásmód — eltűnt! Így a dolgok sokkal jobbak! (Nevet) Sokkal jobbak, az emberi elme nélkül. (Nem úgy értem, hogy jobbak a dolgok az ember nélkül, úgy értem, hogy egy másik, nem emberi vagy mentális nézőpontból nézve minden sokkal csodálatosabb.) És akkor az összes részlete minden percnek, minden embernek, minden dolognak, minden... A fák, (Anya kinéz az ablaka előtti kókusz fára) megkopasztotta őket a ciklon, de ez csodálatosan tartotta magát, és még új virágot is hozott — a régi leveleit megtépázta a ciklon, de nőtt egy új virága. Oly gyönyörű, annyira friss! Minden ilyen.

Én is. Én is (nevet) egy új szögből láttam magamat! És a múltbéli dolgok, amik ha nem is problémák, de mindenképp "megoldandó kérdések" voltak (bizonyos cselekedetek, bizonyos kapcsolatok) mind eltűntek! És van valami, ami nagyon örül magának — nem is tudom, hogy mi ez a dolog, de nagyon örül magának. Látszólag, ahogy mondtam minden rám ömlik ("rám ömlik", nos, nem rám) erre a testre, amely kötelező kérdésekre válaszoljon, kötelező leveleket olvasom, kötelező emberekkel találkozzon... noha sokkal jobban szórakozik amikor élvezheti a belső tapasztalatot és átélheti a dolgok ezen új nézőpontját — minden nagyon materiális, nem szállunk ki az Anyagból, hogy másképp lássuk a világot (mit tettünk hosszú ideig, természetesen, és nincs benne semmi csodálatos), nem erről van szó: ez ahogyan az Anyag ránéz saját magára egy egészen új nézőpontból, és ettől olyan szórakoztató! Az egész dolgot újként és teljesen másként látja. És aztán visszalöknek a dolgok hülye látásmódjába, a mindennapi emberi látásmódba, ahol minden problémává és bonyodalommá válik. És nekem kötelező — kötelező embereknek válaszolni, meghallgatni a mondanivalójukat... Ez egy szégyen.

Pazarolják az időmet.

*
*     *

(Később a következő "Bulletin" előkészítésére gondolva Anya megkérdezi mi a következő aforizma.)

95. Csak a vágyról való tökéletes lemondással vagy a vágy tökéletes kielégítésével tapasztalható meg Isten legteljesebb ölelése; mert mindkét módon teljesül a nélkülözhetetlen előfeltétel: a vágy elenyészik.

Lehetetlen tökéletesen kielégíteni a vágyat — ez lehetetlen. És a vágyról lemondani is az: lemondasz egy vágyról és jön egy másik. Tehát mindkét mód viszonylag lehetetlen — ami tehetsz, hogy belépsz egy állapotba ahol nincs vágy.

(hosszú csend)

Sajnálom, hogy nem tudom feljegyezni az összes tapasztalatot amit átélek, mert csupán az elmúlt néhány napban, egy ideig, volt egy nagyon tiszta érzékelésem a valódi működésről, ami a legfelsőbb Szándék kifejeződése, és spontán, természetesen és automatikusan dolgozik az egyéni eszközön keresztül; még azt is mondhatnám (mert az elme csendben marad, nagyon csendben): a testen keresztül. És a pillanat érzékelése, amikor ez az isteni Szándék elhomályosul, eltorzul amikor belép a vágy, a vágy egy különleges rezgése aminek saját minősége van és sok látszólagos ok miatt jön: ez nemcsak egy szomj valamire, egy vágy valamire, vagy egy kötődés valamihez; ezt a rezgést kiválthatja az a tény is például, hogy a szándék, ami legfelsőbb Szándék megnyilvánulásának tűnik (vagy legalábbis annak értelmeztük), de zűrzavar van az azonnali cselekedet között, ami nyilvánvalóan a Legfelsőbb szándék megnyílvánulása, és a következmény között, ami ezt a cselekedetet követi — ez egy nagyon gyakori hiba. Az emberek azt gondolják, hogy amikor akarnak egy bizonyos dolgot, annak kell eljönnie; mivel túl rövid látóak — rövid és szűklátókörűek, nem látják átfogóan, hogy egy bizonyos rezgésre szükség van, hogy beindítson számos másik rezgést, és ezek ÖSSZESSÉGE fog hatni, ami nem a kiküldött rezgés azonnali következménye... nem tudom, hogy ez most érthető-e, de ez egy folyamatos tapasztalatom.

Könnyebb lenne megérteni, ha adnék egy példát, de ennek egy megélt példának kell lennie, különben értéktelen.

De éppen ebben az időszakban, tanulmányoztam és megfigyeltem a jelenséget: a vágy rezgése hogyan adódik hozzá a Szándék rezgéséhez, amit a Legfelsőbb küldött ki (a kis mindennapi cselekedetek esetén). És a fenti látásmóddal (hogyha természetesen vigyázol, hogy tudatos maradj a fenti látásmódra) láthatod, hogy a kiküldött rezgés pontosan az, amit a Legfelsőbb küldött ki, de ahelyett, hogy azt az eredményt hozná létre, amit a felszínes tudatosság elvár, arra szánatott, hogy rezgések egész sorát indítsa be, hogy elérjen egy másik célt, távolabbit és teljesebbet. Nem nagy dolgokról, vagy földi cselekedetekről beszélek, hanem az élet nagyon kis dolgairól. Például azt mondod valakinek: "Add nekem ezt," és az ember ahelyett, hogy azt adná, félreérti és valami egészen mást ad; szóval, ha nem vigyázol, hogy megtartsd átfogó látásmódodat, előfordulhat egy bizonyos rezgés, például a türelmetlenségé vagy a kielégületlenségé együtt azzal az érzéssel, hogy az Úr rezgését se nem értik meg, se nem fogadják be. Nos, például a türelmetlenség (vagy, tulajdonképpen a történésekkel kapcsolatos értetlenség) kis HOZZÁADOTT rezgése, ez a hiányérzet a fogadókészséggel vagy válasszal kapcsolatban, ami hordozza a vágy minőségét — nem nevezhetjük "vágynak" de ugyanaz a fajta rezgés. És ez az, ami jön, és bonyolítja a dolgokat. Hogyha rendelkezel a teljes, pontos látással, tudod, hogy az "Add nekem ezt" egy, az azonnalitól különböző eredményhez fog vezetni, és hogy ez a másik eredmény egy megint másikhoz fog vezetni, és ez pontosan az, aminek történnie kell. Nem tudom, hogy érthető vagyok-e, ez egy kicsit bonyolult! De ez megadta nekem a kulcsot a Szándék és a vágy rezgései közti különbséghez. És ezzel együtt a lehetőséget is, hogy megszabaduljak a vágytól egy szélesebb és teljesebb látásmódon keresztül — szélesebb, teljesebb, távolibb, vagyis egy nagyobb teljesség látásmódja.

Azért hangsúlyozom ezt, mert ettől megszűnik minden morális elem. Ez kiküszöböli a vágy lekicsinylő hajlamát. A látásmód egyre inkább eltávolítja az összes ilyen fogalmat, mint a jó és a gonosz, a jó és rossz, felsőbbrendű és alsóbbrendű, és így tovább. Csak az marad, amit én szinte rezgésbeni minőség különbségnek nevezek — a "minőség" még mindig a felsőbbrendű és alsóbbrendű minőségét kelti, nem minőség, nem is intenzitás, nem ismerem a tudományos kifejezést, amit két rezgés megkülönböztetésére használnak, de arról van szó.

És akkor ami figyelemreméltó dolog, hogy a Rezgés (amilyennek nevezhetnénk az Úrtól érkező rezgés minőségét) építő: építő, békés és fényes; míg a másik rezgés, a vágy és hasonlóké, bonyolít, rombol és összezavar, kiforgat dolgokat — összezavarja, eltorzítja, és kiforgatja azokat. És elveszi a fényt; homályosságot hoz létre, amit vad mozdulatokkal nagyon erős árnyékokká lehet felerősíteni. De még ott is ahol nincs szenvedély, ahol a szenvedély nem szól közbe, ugyanez történik. Látod, a fizikai valóságból egy tér lett, ahol a rezgések összekeverednek, és sajnos összeütköznek, ellentmondanak egymásnak. És az összeütközés, a konfliktus ezeknek a bizonyos fajta rezgések által keltett nyugtalanságnak, zűrzavarnak és zavarodottságnak a csúcspontja. Ezek a rezgések végül is a tudatlanság rezgései, és túl kicsik, túl szűkek, és korlátozottak — túl rövidek (azért jönnek, mert az emberek nem tudják, hogy ezek a tudatlanság rezgései). A problémát egyáltalán nem egy pszichológiai nézőpontból nézzük: semmi másról nincs szó, csak rezgésekről.

Ha pszichológiai nézőpontból nézzük... a mentális síkon nagyon könnyű: a vitális síkon sem nehéz, a fizikai síkon kicsit nehezebb mert a vágyakat "szükségletekként" adja tovább. De itt is volt lehetőségem tapasztalni az elmúlt napokban: az orvosi és tudományos elképzeléseket a test felépítéséről, hogy mi jó és mi rossz számára. És mindennek a veleje lényegében megint a rezgés kérdése. Igen érdekes volt: ott volt egy látszat (mert minden dolog, ahogy a hagyományos tudatosság látja azokat nem több látszatnál), az ételmérgezés látszata (mérgesnek gondolt gombák). Egy bizonyos tanulmánynak az volt a tárgya, hogy kiderítse, van-e valami abszolút a mérgezéssel kapcsolatban, vagy ez csak relatív, vagyis tudatlanságon alapuló, egy rossz reakció, az igaz Rezgés hiányában. A következtetés a következő volt: az arány a kérdés a Legfelsőbbhöz tartozó rezgés mennyisége, és azon rezgések összessége közt, amik még mindig a sötétséghez tartoznak. Az aránytól függően a mérgezés tűnhet egy konkrét, valódi valaminek, vagy valami olyannak, amit el lehet távolítani, vagyis más szavakkal, ami nem befolyásolja az Igazság Rezgését. És ez nagyon érdekes volt, mert amint a tudatosság rájött, hogy mi okozza a hibát a test működésében, (a tudatosság észlelte, hogy honnan jöii és mi volt), azonnal megkezdődött a megfigyelés azzal a gondolattal, hogy:" Lássuk mi fog történni." Először is pihentessük [nyugtassuk le] a testet azzal a bizonyossággal (ami mindig ott van), hogy semmi nem történik, ami nem az Úr Szándéka lenne, és hogy a hatások is az Úr Szándéka, minden következmény az Úr Szándéka, és emiatt nagyon nyugton [mozdulatlanul] kell maradni. Tehát a test nagyon nyugodt: zavartalan, semmi nem izgatja, nem rezeg semmi — nagyon nyugodt. Amikor ezt elértük, milyen szintig kerülhetőek el a hatások? Mert egy bizonyos anyagmennyiséget felszívott a test, ami tartalmazott egy elemet, ami hátrányos a test elemei és az élet számára, milyen az arány az előnyös és hátrányos elemek közt, vagy az előnyös és hátrányos rezgések közt? És nagyon tisztán láttam: az arány attól függ, hogy hány sejt van a testben, amelyek a közvetlen Hatás alatt állnak, amik csak a legfelsőbb Rezgésre válaszolnak, és hány sejt tartozik még a hagyományos rezgésmódhoz. Nagyon tiszta volt, mert láttam az összes lehetőséget, a hagyományos [sejt] tömegektől, amiket teljesen felborított a behatolás, és ahol a szokásos módokon harcolnod kell, hogy megszabadulj a nemkívánatos elemtől, a legfelsőbb Erő sejtszintű válaszáig, ami a behatolást teljesen ártalmatlanná alakítja... De ez még mindig a holnap álma — haladunk efelé. Azonban az arány igen előnyössé vált (nem mondhatom, hogy mindenhatóvá, attól még messze van, de igen előnyössé) így a rosszullét következményei nem tartottak soká, és a kár mondhatni minimális volt.

Hanem mostanában minden tapasztalat, egyik a másk után — a test minden FIZIKAI tapasztalata — ugyanarra a következtetésre mutatnak: minden az arányon múlik, hogy mennyi elem válaszol kizárólag a Legfelsőbb Hatásnak, mennyi a fele-fele elem, ami úton van az átalakulás felé, és mennyi elem követi még az Anyag régi rezgési folyamatát. Ez utóbbi úgy tűnik csökken számában, méghozzá jelentősen, de még mindig van belőlük elég, hogy kellemetlen hatásokat vagy kellemetlen reakciókat váltsanak ki — átalakítatlan dolgok, amik még mindig a mindennapi élethez tartoznak. De minden probléma, legyen az pszichológiai, vagy tisztán materiális vagy kémiai, minden problémának a lényege: pusztán rezgések kérdése. Van a rezgések összességének érzékelése, és annak, amit nevezhetnénk (egy nagyon durva és hozzávetőleges nézőpontból) a különbségnek az építő és a romboló rezgések közt. Mondhatnánk (nagyon egyszerűen fogalmazva), hogy minden rezgés, ami az Egytől származik, és az Egységet fejezi ki, azok építőek, míg a hagyományos, elválasztó tudatosság szövődményei romboláshoz vezetnek

(hosszú csend)

Mindig azt mondják, hogy a vágyak hozzák létre a nehézségeket (és ez valóban így van). A vágy lehet valami, amit egyszerűen hozzátettek a szándék rezgéséhez. Azt is mondják, hogy semmi nem történik, ami nem a legfelsőbb Szándék által való lenne, tehát akkor, hogy lehet a kettő egyszerre igaz, hogy lehet azokat összekapcsolni? Ez azért van, mert felvetették ezt a problémát, amit találtam... A szándék (amikor az egyetlen Szándék, a legfelsőbb Szándék nyilvánul meg) közvetlen, azonnali, nem lehetnek akadályok; tehát minden, ami halaszt, akadályoz, összezavar, vagy kudarcot szül SZÜKSÉGSZERŰEN a vágy keveréke.

Ezt mindenben meg lehet látni. Vegyél, például egy felszíni működési területet a külső világban, a külső dolgokkal (természetesen azt mondani, hogy "külső" egyszerűen hamis nézőpontba helyez téged) de, például, ha a legmagasabb Igazság-Tudatosságban azt mondod valakinek "Menj" (egy példát mondok a millió közül) "Menj és látogasd meg őt, mondd meg neki azt, hogy szerezze be ezt." Hogyha a másik befogadó, belsőleg mozdulatlan és a megadás állapotában van, megy, találkozik a másik emberrel, megmondja neki, és a dolog megtörténik — a LEGKISEBB komplikáció nélkül, csak úgy. Ha a másiknak aktív a mentális tudatossága, nincs teljes hite és az egó és tudatlanság keveréke van benne, meglátja a nehézségeket, meglátja a megoldásra váró problémákat, meglátja az összes bonyodalmat — természetesen azok megtörténnek! Tehát, az aránytól függően, (mindig minden az arány kérdése), az aránytól függően, bonyodalmakat szül, időbe telik, a dolog késik, vagy egy kicsit rosszabb, eltorzul, nem pontosan úgy történik ahogy kellene, vagy megváltozik, kisebbedik, eltorzul, vagy végsősoron, meg sem történik — sok, nagyon sok fokozat van, de ezek mind a bonyodalmak (mentális bonyodalmak) és vágy birodalmához tartoznak. Míg a másik mód azonnali. A példák erre az esetre (minden esetre) számtalanok, valamint az azonnali eset példái is. Aztán az emberek azt mondják neked: "Oh, csodát tettél". Semmilyen csodát nem tettél: mindig így kellene történnie, működnie. Ez azért van, mert a közvetítő nem tette bele magát a cselekedetbe.

Nem tudom, hogy ez érthető-e, de akárhogy is...

Tehát, a legkisebb dologtól egészen akár a terresztrikus dolgokig... nem akarok egyáltalán személyes lenni, úgyhogy nem adok példákat, de voltak élvezetesek, például elérni, hogy bizonyos emberek, elnökök, miniszterelnökök, meghozzanak bizonyos döntéseket — feltéve, hogy a megfelelő közvetítő ott van.

Még egy földi tevékenység is lehet.

Vannak példák a földi tevékenységekben, amikor a dolgokat megtették "csak úgy": senki nem értette, hogy hogyan történt meg, vagy miért — csakúgy, annyira egyszerűen, nagyon egyszerűen, minden összejött. És más esetekben, csak azért, hogy megszerezz egy vízumot vagy engedélyt, meg kell mozgasd a mennyt és a földet! Tehát a legkisebb dologtól, a legkisebb fizikai kényelmetlenségtől, a legglobálisabb tevékenységig, mindig ugyanaz az elv, a lényeg mindig ugyanaz az elv.

Természetes, hogy nagyon könnyű megérteni, ha átéled ezt a tapasztalatot, de nagyon nehéz elmagyarázni — amúgy nem hiszem, hogy ezt beletehetnénk a Bulletin-be.

Dehogyisnem, ez igen tiszta!

Oh, felfoghatatlan.

Nem, nem.

Akárhogy is... próbáltam, amennyire lehet, kivenni a személyes elemet.

Ez tiszta.

Tényleg? Rendben (Nevet), nagyszerű!