1963. november 23. (Kennedy)

Az Anya

Agendája

Kennedyt meggyilkolták, ezzel a háború lehetősége megnyílt.

Ő a béke megteremtésének egyik eszköze volt — ez visszalépés a világpolitika történetében a Földön.

De talán, ez azt jelenti, hogy a dolgok alapvetően nem álltak készen: egyes részek figyelmen kívül maradhattak.

Azt mondták nekem néhány hete, a múlt hónapban, miközben egy általános felmérést végeztem: halottam valakit, aki azt mondta ('valaki', ezzel azt mondom, tudom, hogy kicsoda): Kennedy won't be able to do it.     Arra gondoltam, hogy az eszköz túl kicsi, de erre nem számítottam.

És ezután öt légierő-parancsnokot meggyilkoltak helikopter-balesetben — a helikopterek szinte soha nem szenvednek balesetet, és a lehetséges legjobb pilóták voltak. Ez egy szabotázs — a kommunisták sokat szabotálnak. Szóval ez már két baleset gyors egymásutánban.

De ezek a balesetek mindig a Káli havában történnek novemberben: októberben és novemberben.

November és február.

Február is?

Forradalmak, nagy sztrájkok, veszélyes BELSŐ események mindig közvetlenül február 21.-e előtt történnek. És az ilyen jellegű katasztrófák novemberben — mindig.

Sri Aurobindo is szokta mondani, hogy a legnehezebb időszak az évben novembertől februárig tart.

(csend)

Tágítani, és elviselni kell, ez minden. Ezt az egyetlen leckét kell megtanulni: kitágítás és állhatatosság — kitartani — kitartani — kitartani

Ami a balesetet illeti (az öt katonai vezető) a halálos áldozatok első rangú pilóták voltak. Minden okunk megvan azt hinni, hogy ez egy szabotázs. Ez ugyanaz a dolog újra.

A kommunisták itt szabotálnak mindenütt (szabotálják a postát is, ez bosszantó), sokat szabotálnak és mindenhol.

Végül, nincs más hátra, mint várni, fennmaradni és azután egyre jobban és jobban kiszélesedni.

(csend)

Kennedy won't be able to do it...   Az amerikai alkotmány szerint, az alelnök automatikusan elnökké válik, a következő pillanatban; és az alelnöke jelképezte az ellenzéket Kennedynek. És a saját pártján belül, a demokraták között, már volt egy divízió.

Nos jó.

Mit hoztál nekem?

Semmit, kedves Anya, kivéve az Agendaszövegeket.

Hamarosan fecsegésnek fog tűnni — a dolgok olyan gyorsan történnek.

(csend)

Tegnap jobban voltál, nemde?

Igen, jobban.

Én is éreztem, hogy valami feloldódott: megnyomtam nagyon erősen, és hopp ! engedett.

De érzek egy igen fekete árnyékot, ami követ engem.

Még mindig?

Nem úgy, mint azelőtt.

Nem. Tudod, mi ad erőt, ennek a babonás tudatlanságnak az ellenállásra — a hit egy fajtájának babonás értelmezése, vagy legalábbis a hit a Sorsban, a Végzetben. Ez ingrained  mint egy szövet az emberi lényegbe. Ugyanaz a babona, ugyanaz a babonás hit abban, ami nekik kedvező, mint abban, ami kedvezőtlen számukra; a hit az isteni hatalomban, mint az ellentétes hatalomban — UGYANAZ a magatartás. És ez azért van, mert az isteni erőnek nincs teljes hatalma, és ez valóban azért van, mert az ellentétes erőknek akkora hatalma van felettük, és ezért ez abszolút a Hazugság egy mozgása, a Tudatlanságé — a teljes tudatlanságé.

Az elmúlt napokban lekövettem a dolgot a legkisebb részletekig a hétköznapi mentalitásban. Mindazokban, akik olvasták Sri Aurobindo-t, akik tanulmányozták, akik megértették, akik kapcsolatba kerültek a világosság e területével, ez még ott van — ez még ott van. Ez nagyon... igaz, nagyon szorosan beleszövődik a legkülsőbb, és leganyagibb részébe a tudatosságnak. Ez egyfajta engedelmesség, amely lehet nagyon lázadó, de amely bizonyos értelemben, mint mondtad, valami kényszer, ami a fejünkre és a vállunkra nehezedik és ez a Végzet, a Sors egy fajtája.

Tehát van jó sors, van rossz sors, van egy isteni erő, amit az ember mérlegel, miként valamit, amit nem ért, amelynek teljesen megmagyarázhatatlan szándékai, törekvései, és célzásai vannak, valami feltétlen engedelmeskedés, elfogadása mindannak, — vakon — ami eljő, megérkezik. A természet fellázad, de egy Abszolútum ellen lázad fel, amely ellen ő nem tehet semmit. És ez minden, ez a tudatlanság. Nincs egyetlen egy mindezen mozgások közül, ami igaz lenne — a leghatásosabb lázadástól a legelvakultabb engedelmességig, ez mind hamis, nincs egyetlen igaz, valós mozgás.

Nem tudom, hogy ezt tartalmazzák-e Sri Aurobindo írásai (nem emlékszem), de nagyon erősen hallom (nem a magam: az emberiség számára):

ÉBREDJ FEL ÉS AKARJ

Az emberek persze mindig azzal jönnek, hogy "akarom", olyan esetekben, melyeknek semmi közük az akarathoz: minden impulzusnál.

Akarj, a legfelső akarat szándékát jelenti. És ez, mintha ez lenne a kulcs, ami a jövő kapuját nyitja.

ÉBREDJ FEL ÉS AKARJ

Őrizkedj a rosszakarattól, mert az nem szándék, az egy szeszély — ne téveszd össze. Akard a legfelsőbb Szándékot.

Nem kell görnyesztenünk a vállainkat, — az rettenetes duzzogást kelt bennünk és semmire sem jó.

Oh! (Anya felemeli a fejét ) ez az érzés ilyen: emelt fővel tovább menni mindenen, fölé emelkedni...

De annyira-annyira a kis, apró dolgok rabszolgái vagyunk — a test összes apró-cseprő dolgainak: a szükségleteknek (vélt szükségleteknek). Látok mindenfelől jövő könyörgéseket, és azok mindig ugyanazon dolog körül forognak (még azoknál is, akik hisznek a tudatosság — nem a közösségi, hanem világi — általánosságában, rabszolgái testük reakcióinak), e két dolog körül forognak: alvás — táplálkozás — alvás — táplálkozás — alvás — táplálkozás — alvás. (Anya rajzol egy kört). És még azok is, akik hirdetik, hogy "nem érdekelnek" ezek a dolgok, nekik mégis visszahatnak a tudatukra: egy alvás nélküli éjszaka vagy az emésztés hiánya, vagy egy zűrzavaros működés az emésztési rendszerben — íme. Ennek hatalma van feszíteni kötelességtudatukat és akadályozni cselekvőképességüket. Ez egyfajta ragaszkodás — önkéntelen és mechanikus ragaszkodás — az alvás és a táplálkozás igényéhez. És nem olyan emberekről beszélek, akik szeretnek enni, vagy lusták és aludni akarnak — nem róluk mondom, akik legalul vannak, nem ők azok: akikre gondolok őket nem érdekli a táplálkozás, akik szeretnék helyettesíteni az alvást valamilyen más, annál érdekesebb dologgal, még ők is — mind — mind — mindegyik.

És még ez a test is, melyet évek óta dolgoztak, gyúrtak. Ez a test tudatalattijában van. És ez volt a válasz a testben, amit mondott:

ÉBREDJ FEL ÉS AKARJ

(csend)

Mint általában, teli humorral; valami mondja: "Te mindig morogsz, mindig keseregsz, mindig panaszkodsz, mire jó ez? ÉBREDJ FEL ÉS AKARJ"

És ez az engedelmesség, tudod, a legrosszabb elfogadása, azzal a gondolattal, hogy az az Úrtól jön! És nemcsak ez, hanem szinte elképzelni a legrosszabbat, mint egy próbát, mint egy tesztet, hogy megtudd valóban megadott vagy-e — mindez ostobaság!. Ha szükséged van arra, hogy elképzelj ilyen dolgokat, hogyha már nem vagy igazán lázadó, ez azt jelenti, hogy még mindig van valahol a csírája vagy maradéka a lázadásnak.

És az attól való félelem, hogy önző, és lázadó vagy — nem jelent mást, mint hogy még mindig létezik, különben nem félnél.

(csend)

Az ember oly kicsi, annyira kicsi. Minél kisebb, annál lázadóbb. Mindent össze akar törni, mert nagyon kicsi — amikor hatalmas vagy, nincs semmi széttörni való. Csak lennünk kell.

ÉBREDJ FEL ÉS AKARJ