4. Leereszkedés a testbe

Kérdésünk ténylegesen a halál kérdése. Egészen addig, amíg a korporsó vagy a halotti máglya nem változik fizikai valóságában, semmi sem fog változni, és fenntartjuk a véglények óta az életet uraló „törvényt”, még akkor is, ha időlegesen felszállunk a „hullámzásba”. „Majdnem olyan, mintha ez lenne a kérdés, ami nekem megoldani adatott” – mondta Anya. Legelsősorban a halál elleni harc – mert Sri Aurobindo 1950-ben meghalt. Mint Orfeusz és Euridiké. Huszonhárom évig viaskodott „a kérdéssel”, mint egy nőstényoroszlán. De ami azt illeti, nem tudunk belépni a hullámzásba és a mindenütt jelenlévő életbe, hacsak meg nem változik valami a halál rendszerében, mert ami létrehozza a válaszfalat, létrehozza a halált is. És mi hozza létre azt a válaszfalat? Mi a halál sejtmechanizmusa? A tudósok megfigyelik a jelenség tulajdonságait, és kijelentik: ennek + ennek + annak kombinációja okozza a halált. De miért van ott „ez” legelőször is? Fogalmuk sincs. A következő világ legelsősorban a halál tekintetében különbözik: kívül lesz rajta. Ahhoz, hogy megváltozhasson az élet módja, a halál módjának is meg kell változnia, egyébként csupán ugyanaz a végnélküli régi történet lesz, megspékelve néhány futólagos mindenütt jelenlévő és mennyei káprázattal.

És hol található a halál születési helye?

Az egyetlen mód, hogy ezt megtudjuk: leereszkedünk a testbe.

Ez az, amit Anya 1959-ben „a leereszkedés ösvényén” értett.

Sőt lehet, hogy ez a „halálba való leereszkedés” is.