A halálos szokás

Na és hogyan fogunk hozzá a leereszkedéshez a testbe?... Testünk tökéletesen természetes számunkra, két lábán járunk és tápláljuk, az egész dolgot filozófiák és szóbeli akrobatikák néhány kényelmes rétegével magyarázzuk és igazoljuk. S ez így működik. Nos, ha meg akarunk érteni bármit is a testről, először is abba kell hagynunk „természetesnek” venni. Egészen addig, amíg a tengeri malac normálisan viselkedik ketrecében, csak tengeri malacokat fog gyártani, és azok még több tengeri malacot fognak gyártani. Megpróbálhatod megváltoztatni az étrendedet, vagy az alvási rendedet, sőt még a belélegzett levegő minőségét is – a hatha jógik kiterjedt kísérleteket folytattak ezekkel a technikákkal – akár még a szívverésedet is leállíthatod. És akkor mi van? Nem a régi faj zsonglőrködései iránt érdeklődünk, mégcsak nem is a régi faj „javított változata” iránt. Valami mást keresünk. Játszogathatunk az összes testi mechanizmussal, de azok nem fognak semmi igazán újat adni, mert pusztán a felületet érintik – és ez az, ami miatt sem a biológusok, sem a hatha jógik nem találták meg soha a kulcsot, sőt még igazából meg sem értették a problémát. Mint ahogy már korábban említettük: a mezei egér ideje óta nem tettünk mást, mint zsonglőrködtünk az egyik vagy a másik mechanizmussal. Valami mást kell megtalálni, egy másik, mélyebb kulcsot a testen belül.

És hogyan jutunk oda?

A tapasztalat valójában egyszerű: mindenesetre leírni egyszerű, de értelmetlen, ha csak nem éljük meg, mert nem egy könyv lapjain változtatjuk meg a test működését. Nem egy másik elméletre áhítozunk, hanem egy új teremtésre.

A biológiát és jógát kombinálva azt képzelhetnénk, hogy az a „leereszkedés” az idegek és vénák zsibongó hálózatát fogja felfedni, szívdobbanásokat fogunk hallani, sejtmagokkal és idegsejtnyúlványokkal fogunk együtt rezegni – röviden: mikroszkopikus szinten fogjuk megélni testünket, valamifajta elektromos vagy jógikus nagyítólencse révén, abbéli igyekezetünkben, hogy napvilágra hozzuk a „kulcsot”. De a kulcs nem e szép és jó dolgokban rejlik – testünk egy kitűnő test, olyan jó, mint a kígyó vagy a jégmadár teste, csupán néhány kisebb gépészeti különbséggel. Tehát, mi akadályozza meg e kitűnő dolgot, hogy oly kitűnő legyen? Mi okozza, hogy emberi lények teste legyen, és ne egy bogár teste? Meg kell jegyezzük, mindkettő halandó. A biológusok, akik mindig működési eljárásokban gondolkodnak, mert ez az egyetlen dolog, amit fel tudnak fogni, azt fogják válaszolni, hogy egy test azért emberi és nem valami más, mert bizonyos aminosavak – ugyanazok a primitív vírusoktól végig egészen Einsteinig – egy bizonyos módon állnak össze vagy „tekerednek fel”, egy bizonyos rend szerint emberi fehérjéket alkotva, és nem valami mást. És nincs menekvés, ez kérlelhetetlen és tudományos az első hidrogénfelhőtől kezdődően: ugyanilyen módon fognak feltekeredni a továbbiakban is, vagy egy hajszálnyit különböző módon, örökkön-örökké. „A materializmus a halál evangéliuma” – mondta velősen és megrázóan Anya (és mivel a spiritualizmus a mennyország evangéliuma, tényleg valami mást kell találjunk, ami e két szélsőség között egy kicsit kényelmesebb lesz, és jobban alkalmazható az életre). De mi csavarja őket föl egy bizonyos módon? Milyen elsődleges mechanizmus, mögöttes erő éri el náluk – vagy kényszeríti őket –, hogy egyáltalán feltekeredjenek, a Homo sapiens és egy gyík közötti nagyobb eltérés nélkül? Nem a gyík és az emberi lény közötti különbség érdekel minket, hanem a feltekeredés ténye maga. Milyen törvénynek engedelmeskedik? Ez az, amit a tudósok nem tudnak. Anya viszont tudja. A „kulcs” érdekel minket. Mert ha ismerjük azt a titkot… nem arról van szó, hogy elkezdenénk tekergetni a fehérjéket egy különböző rendben, hogy néhány vitatható új fajt hozzunk világra, hanem birtokunkba kerülne az élet kulcsa maga: miért jön létre ez vagy az, egy hal vagy egy emberi lény, vagy inkább, hogy miért ragad bele egy sajátságos, tipikus szokásba, és talán, hogy miért hal meg. Az egyik fajtól a másikig csak a szokás különböző ugyanazon Anyag feltekeredésében. Mi irányítja az Anyag e szokását? Ez a valódi kérdés. Ha megtaláljuk ezt a választ, akkor talán megtaláljuk, hogy mi okozza halálunkat, és lehet, hogy felhagyunk a halál szokásával.

Mert a halál kétségtelenül szokás.