Ha valamit nem értesz… (CWM 4. kötet, 1951. március 31.)

… olvasol valamit és ráakadsz egy gondolatra, amit nem értesz – meghalad téged, semmit nem értesz, és a fejedben úgy hever, akár egy tégla, és ha próbálsz megérteni, akkor az egyre jobban olyan lesz, mint egy tégla, mint egy merev valami, és ha makacsul kitartasz, akkor ez fejfájást okoz. Csak egyetlen teendő van: ne küzdj a szavakkal, maradj ilyen (kézmozdulat: kinyújtott, mozdulatlan), lazulj el, egyszerűen tágulj, tágulj. És ne próbálj megérteni, legfőképpen ne próbálj megérteni – hagyd bejönni a dolgot, így, teljesen finoman, és lazulj el, lazulj el, és ebben az ellazulásban a fejfájásod elmúlik. Már nem gondolsz semmire, vársz néhány napot, és belülről felfogod: „Ó, mennyire világos! Értem, amit nem értettem.” Ez ilyen könnyű. Amikor olvasol egy könyvet, ami meghalad téged, amikor olyan mondatokba ütközöl, amiket nem értesz – azt érzi az ember nincs összefüggés a fejében – hát, akkor ezt kell csinálni; elolvassuk a dolgot egyszer, kétszer, háromszor, majd nyugodtan maradunk és lecsendesítjük az elmét. Két hét múlva elővesszük ugyanazt a részletet, és olyan világos, mint a nappali fény. A fejben minden megszerveződött, az agy alkotóelemei, amelyek hiányoztak a megértéshez, kialakultak, fokozatosan minden létrejött, és már értjük a dolgot. Tudom, sok ember, akik, amikor szoktam mondani nekik valamit, bizonyították, — ők nem értettek semmit az egészből. Ők voltak bezárva a fejükben, amely nem tudta elkapni a gondolatot, amely kidobta, megtagadta erőszakosan.

I knew many people who, when I used to tell them something, argued, — they did not understand anything at all. They were shut up in their mind which could not catch the thought, which threw it out, refused it violently. You have said something, you don’t insist; you have said it, that’s all; if need be you say it a second time, but you don’t insist. A week, a month later, those very people come looking for you and tell you with strong conviction, “But things are like that, you don’t understand, things are like that!” It is exactly what you have told them, you know. But they tell you, “I thought about it, now I know, it is this, it is truly this.” If you have the misfortune to tell them, “But this is exactly what I had told you”, they pull a long face! And they don’t understand any longer.