1963. szeptember 28. ("A Szeretet és Halál Vitája")
Az Anya
Agendája
Emlékszel Savitri vitájára a Halállal?...1 Eszerint, Sri Aurobindo úgy tűnik, azt mondja, hogy Zavar keletkezett, amikor az élet belépett az anyagba.
(Anya lapozgatja vastag fordítási jegyzetfüzetét.)
Bár Isten a saját gyönyörére teremtette a világot,
Egy tudatlan Hatalom vette át az irányítást, az ő Akaratának tűnve fel.
Más szavakkal, ez a Hatalom öltötte magára Isten Akaratának a látszatát.
S azóta a Halál mélységes hamissága uralja az Életet.
Minden a Véletlen – Sorsot utánzó – játékává vált.
(X.III.629)
És ezelőtt, Sri Aurobindo írja:
Ó Halál, ez a te uralmad titka.
Ő arra látszik utalni, hogy csak a földön:
A föld visszás és tragikus mezején,
Melynek céltalan útját a nap vezeti
Hatalmas, hallgatag csillagok erőltetett menete közepén,
Egy sötétség szállta meg Isten tartományait,
(Anya megismétli)
Egy sötétség szállta meg Isten tartományait,
És az Anyag világát a te alakod vezérelte
A Halál alakja.
S álarcod lefedi az Örökkévaló orcáját
Ez csodálatos!
Az Üdvösség, mely alkotta e világot, álomba merült.
Sorsára hagyva a Végtelenben, ő csak szendergett tovább:
Egy gonosz átváltoztatás lepte meg
Tagjait, miközben nem tudott magáról.
(X.III.627)
És így tovább, az egész passzuson. És úgy tűnik arra utal, hogy az amikor az Élet belépett az élettelen Anyagba, hogy egy tudatlan Hatalom... amit olvastam az elején:
Egy tudatlan Hatalom vette át az irányítást, az ő Akaratának tűnve fel.
S azóta a Halál mélységes hamissága uralja az Életet.
Következésképpen, eszerint, Halál csak a földön létezik.
(csend)
Itt tartok a fordításomban (Anya becsukja a jegyzetfüzetét)
Mik a következtetéseid?
El kell jutnom a végéig, hogy megértsem mit akar bemutatni.
Látod mindig az volt a benyomásom, hogy a föld a világmindenséget jeleníti meg szimbolikusan, hogy a munkát jobban tudjuk egy pontra koncentrálni és így tudatosabban és szándékosabban végezhessük És mindig az volt a benyomásom, hogy Sri Aurobindo is így gondolta. De itt... olvastam a Savitrit anélkül, hogy észrevenném ezt. De most, hogy elolvastam és így elmélyedtem a problémában... más szóval, ez olyan, mintha ezt a kérdést kaptam volna megoldani.
Ezt vettem észre miközben olvastam.
(hosszú csend)
Úgy tűnik, hogy ez legitimálja és igazolja azokat, akik szabadulni akarnak teljes egészében a Föld légkörétől. Az lenne az elképzelés, hogy a Föld a Legfelsőbb egy különleges kísérlete az Ő univerzumában; és azok akik nem túl lelkesek ezért a kísérletért (!) inkább ugorjanak ki abból (mondhatni a dolgokat kissé fölényesen).
A különbség a következő: Az egyik esetben, a föld a célja a Munka egy koncentrációja (ami azt jelenti, hogy azt meg lehet itt csinálni gyorsabban tudatosabban és tökéletesebben), és így van egy komoly ok maradni, és csinálni azt. A másik esetben, ez csak egy kísérlet, a több ezer vagy millió másikból, és ha ez nem különösebben vonzó számodra, jogos igény kimaradni abból.
Én nem látom, hogyan lenne lehetséges, hogy a Legfelsőbb egyik pontja nem az egész Legfelsőbb. Ha van itt egy nehézség, az egy nehézség az EGÉSZNEK is, nem?
Nem feltétlenül.
Miért kellene legyen valami, ami más, mint a többi?
Minden attól függ valójában, (nevet) hogy Ő hová akar kilyukadni.
Mi nagyon jól el tudjuk képzelni, hogy Ő folytathat néhány nagyon különböző kísérletet. És így mehetnél egyik kísérlettől a másikig, látod. Úgy lenne, mint Buddha mondta: a kötődés vagy a vágy tart itt, különben semmi okod, hogy maradj.
(Satprem szótlanul tiltakozik)
Minden lehetséges nekem, tudod, abszolút minden, még a látszólag legellentmondásosabb dolgok is - igazán, én teljesen képtelen vagyok egy mentális vagy logikai vagy ésszerű kifogást emelni sem ennek sem annak. De a kérdés... (Anya befejezetlenül hagyja a mondatot). Ez azt jelenti, az Úr Akarata nagyon világos Számára és (nevetés) az egész arról szol, hogy ismerjük és egyesüljünk ezzel a szándékkal.
Számomra mindig úgy tűnt, hogy az a mód,2 ám biztosan meg vagyok győződve arról, hogy Sri Aurobindo látott dolgokat igazabban és teljesebben mint bárki más látta azokat, természetesen, amikor mond valamit, azon légy, hogy megfontold a problémát.
Nem tudom, még nem értem a Savitri végére sem, mert észrevettem (újraolvasva azt néhány hónap, alig kér év szünet után), hogy teljesen mást mond mint amikor először olvastam azt. Teljes egészében valami mást, végtelenül több van benne mint amit tapasztaltam, tapasztalatom korlátozott volt, és most ez sokkal teljesebb (talán ha újraolvasom egy-két év múlva, akkor még teljesebb lesz, nem tudom), de sok dolog van amit még nem láttam az első alkalommal.
Lehet, hogy ez a passzus amit most olvastam csak egy szempont?... Látni fogom, amikor elérem a végét.
Amit tudtunkra ad, és amiben én is biztos vagyok, hogy a Győzelem elnyerhető a földön, és hogy a föld egy progresszív lénnyé válik (örökké progresszív) az Úrban, - ami érthető. De ez nem zárja ki a többi lehetőséget. A föld jövőjét egyértelműen közölte, és ez úgy értendő, hogy a földnek a jövője; csak amennyiben ezt a lehetőséget (a halál, kizárólag földi jelenség) "történetileg" helyesnek nevezhettük, adna valamiféle legitimitást a hozzáállására azoknak, akik elmennek. Hogy lehet az, hogy a Buddha, aki tagadhatatlanul Avatár volt, ugyanakkora súlyt helyezett a Megszabadulásra, mint a dolgok végleges elrendezésére? Aki csak azért maradt, hogy segítsen másoknak... eltávozni gyorsan. Akkor ez azt jelenti, hogy csak a probléma egy részét látta?
Ah! oui.
Ám, ha van egy egész univerzum, univerzumok ezrei teljesen különböző módokkal, és ha csupán egy VÁLASZTÁS kérdése, hogy itt lehetek,.. akkor a választás egyértelműen szabad, természetesen vannak, akik szeretik a hódítást és a győzelmet, és vannak akik szeretik a semmittevést.
De Buddha csak a tudatosság egy szakaszát képviselte. ABBAN AZ IDŐBEN az jó volt, követni azt az utat, ennélfogva...
Elképzelhetjük, hogy ez egy adott szükségszerűség volt az egészen belül, természetesen. Ám ezek mind elképzelések, ez még mindig valami mentális - nemrég volt a kezemben egy idézet Sri Aurobindotól, amelyben azt mondta, hogy "nincs probléma amit az emberi elme ne tudna megoldani, ha akarna" (nevet) Nincs itt semmiféle probléma, amit az emberi elme ne tudna megoldani, ha beleveti magát. De nem baj, semmi szükségem a mentális logikára - semmi szükségem. És ez nem befolyásolja a cselekedeteimet - ez nem az amit akarok, egyáltalán nem. Ez csak azért létezik, mert fennáll ez az egyre akutabb ellentmondás az Igazság és aközött ami van. Ez válik fájdalmasan élessé. Tudod, a szenvedés, az általános szenvedés majdnem elviselhetetlenné válik.
Volt idő, amikor mindent egy mosollyal néztem - hosszú idő. Évek óta volt ez a mosoly, ahogy mosolyogsz egy gyerekes kérdésre. Most, nem tudom miért jött... ez a NYOMÁS rám, mint egyfajta akut szorongás, ami bizonyára szükséges a kivezető út megtalálásához.
Kivezető úton egy gyógymód, egy változási mód, nem egy menekülés értendő. Nem szeretem a menekülést.
Ez volt a fő kifogásom a buddhistákkal szemben: minden, amit tanítanak arra irányul, hogy menekülési lehetőséget nyújtsanak – igazából nem tetszik.
De megváltoztatni, az igen!
(csend)
Vannak sorok a Savitriben, amelyek hirtelenjében oly fenköltek. Jönnek oly hatalommal, de miután papírra vetettek, már nem az igaziak.
Ugye LÁTJUK, amint a Halál álarcának képe lefedi a Legfelsőbb orcáját.
Ez csodálatos.
Annyira Intenzív
És akkor a tudatlan Hatalom átvette a föld irányítását és miatta... úgy tűnt, úgy TŰNT ez a Legfelsőbb akarata.
Ez annyira jelentőségteljes.
1 "A Szeretet és Halál Vitája" (vissza)
2 A föld mint a koncentráció egy szimbolikus pontja. (vissza)
magyar