A pszichikus lény és az egyéni fejlődés (CWM 9. kötet 1957. október 23.)

"A Természet e földi evolúciós munkálkodásának – az Anyagtól az Elméig és azon túl – kettős folyamata van: van a fizikai evolúció külső látható folyamata, amelynek a születés a mechanizmusa – mert az öröklés őrzi meg és tartja fenn folytonosságában a test minden kifejlődött formáját, amely hajlékot ad a tudat saját kifejlődött képességének ; van ugyanakkor a lélek evolúciónak egy láthatatlan folyamata is, amelynek a forma és tudat emelkedő szintjein való újjászületés a mechanizmusa. Az első önmagában csak egy kozmikus evolúciót jelentene; az egyén ugyanis egy gyorsan elenyésző eszköz lenne, és a faj, egy maradandóbb kifejeződés lenne a valódi lépcsőfok a kozmikus Lakó, az univerzális Szellem progresszív manifesztálódásában – az újjászületés elengedhetetlen feltétele az egyéni lény bármilyen hosszú fennmaradásának és evolúciójának a földi létezésben. A kozmikus manifesztálódás minden szintje, a forma minden típusa, amely el tudja szállásolni a benne levő Szellemet, az újjászületés által egy eszközzé válik az egyéni lélek, a pszichikai entitás számára, hogy egyre többet manifesztáljon a rejtett tudatából; minden egyes élet egy lépés az Anyag felett aratott győzelemben a benne lévő tudat egy nagyobb előrehaladása által, ami végül magát az Anyagot fogja a Szellem teljes manifesztálódásának egy eszközévé tenni. Ezt teszi a kettős mozgás, amely kiegészíti önmagát. És ez az, amiért minden egyénnek lehetősége van arra, hogy a maximumot hozza ki a realizációból, függetlenül attól, hogy milyen formában van pillanatnyilag."

SRi AUROBINDO, The Life Divine, pp. 825-26

Ezt meglehetősen nehéz megérteni, Kedves Anya.

Ah!…

Ha a föld történetét nézitek, azt látjátok, hogy az élet összes formája egy általános terv, általános program szerint jelenik meg egymás után, mégpedig egyre nagyobb tökéletességgel és tudatossággal. Vegyük csak az állati formákat - ezt könnyebb megérteni, mivel az embert közvetlenül megelőző formáról van szó: minden földön megjelenő állat általános természete tökéletesedik - persze ez nem azt jelenti, hogy minden részletében, hanem, hogy tökéletesebb, mint az elődjei, és ennek a fejlődésnek a koronája az emberi forma, amely pillanatnyilag a leginkább alkalmas a tudatosság megnyilvánulására; tehát az emberi forma a legmagasabb fokán, lehetőségeinek csúcspontján több tudatosságra képes, mint az őt megelőző összes állati forma.

Ez a Természet egyik evolúciója.

Sri Aurobindo mondta nekünk a múlt héten: a Természet felszálló tendenciát mutat, hogy egyre inkább meg tudja nyilvánítani az isteni tudatot, mely minden formában jelen van. Ekkor a Természet minden újonnan megjelenő formájával olyan formát hoz létre, ami egyre tökéletesebben képes kifejezni a szellemet, amelyet tartalmaz. Ha azonban csak erről lenne szó, akkor a forma csak megjelenne, fejlődne, elérné a legmagasabb pontját, majd egy másik forma követné; a megelőző formák nem tűnnének el, de az egyén nem fejlődne. Az egyéni kutya vagy majom például saját jellegzetességekkel bíró fajhoz tartozik; amikor a majom vagy az ember elér a lehetőségeinek legmagasabb fokára, tehát amikor az emberi lény az emberiség legjobbjává válik, akkor vége: az egyén nem fog tudni tovább fejlődni. Az emberi fajhoz tartozik, és továbbra is ahhoz fog tartozni. Így a föld történetének szempontjából is beszélhetünk fejlődésről, mivel minden faj fejlődik az előző fajhoz képest, de az egyén szempontjából ez nem fejlődés: megszületik, kifejlődik, meghal és eltűnik. Tehát az egyén fejlődésének biztosítására más eszközt kellett találni; az előző nem volt elegendő. Ám az egyénen belül, bármilyen formában jelenjék is meg, van egyfajta tudatosság, amely a belső isteni Jelenlét közvetlenebb hatása alatt áll, és annak a formának az élete, mely ilyen hatás alatt áll - az energia belső koncentrálódásnak ilyen hatása alatt - független az Anyagi formától - ezt hívjuk általában "léleknek" vagy "pszichikus lénynek" -, és mivel ez az isteni középpont köré van szervezve, része az isteni természetnek, amely halhatatlan és örök. A külső test elenyészik, de a pszichikus lény az életek összes tapasztalása során megmarad, tehát életről életre fejlődés megy végbe, amely ugyanannak az egyénnek a fejlődése. És ez kiegészíti a másik mozgást olyan értelemben, hogy ahelyett, hogy az egyik fajta fejlődik a többi fajtához képest, az egyén az, aki áthalad e fajok fejlődési fokán, és még azután is fejlődik, hogy a fajok elérték lehetőségeik határát és ezt követően vagy ott maradnak, vagy eltűnnek - az adott esettől függően -, de nem léphetnek tovább, amíg az egyén, amelynek élete független a tiszta Anyagi formától egyik formából a másikba léphet és végtelenül folytathatja fejlődését. Ezt teszi a kettős mozgás, amely kiegészíti önmagát. És ez az, amiért minden egyénnek lehetősége van arra, hogy a maximumot hozza ki a realizációból, függetlenül attól, hogy milyen formában van pillanatnyilag.

Vannak emberek - mindig is voltak és azt hiszem, mindig is lesznek -, akik emlékeznek előző életeikre és elbeszélik, milyen volt kutyának, elefántnak vagy majomnak lenni, részletesen mesélnek el történeteket arról, hogy mi történt velük. Nem fogok velük vitatkozni, de ez mindenesetre illusztrálja, hogy mielőtt emberek lettünk, lehettünk majmok is - az más kérdés, hogy talán nincs meg a képességünk, hogy emlékezzünk rá -, de az biztos, hogy a belső isteni szikra sok formán átvándorolt, hogy egyre tudatosabbá váljon magáról. És ha bizonyított, hogy emlékezhetünk a formára, amellyel azelőtt rendelkeztünk, hogy az emberi formára jellemző pszichikus lénnyé váltunk volna, akkor még azt is felidézhetjük, hogy fára másztunk, kókuszdiót ettünk, megtréfáltuk az alattunk elhaladókat.

Mindenesetre vannak tények. Talán később rájövünk, hogy a belső szerveződés egy bizonyos foka szükséges ahhoz, hogy a pszichikus lénynek olyan emlékei legyenek, mint a mentális lénynek - erről később fogunk beszélni, amikor ehhez a témához érünk a könyvben -, de egy biztos: az evolúció e két mozgása - amelyek egymást keresztezik és kiegészítik egymást - adja a lehetőséget, hogy az isteni fényre minden lény ráeszmélhessen. Ezt magyarázta el Sri Aurobindo. (A gyermekhez fordulva) Ez azt jelenti, hogy a külső testeddel az állati fajokhoz tartozol mindaddig, amíg szupramentális, tudatfeletti fajjá nem válsz. Ezt viszont még nem érted el! Belül azonban ott van a pszichikus lény, amely már számtalan fajban élt ezelőtt, így több ezer év tapasztalatát hordozza, és amely folytatódik, miközben emberi tested emberi marad, majd végül szétbomlik.

Később látni fogjuk, hogy ezt a pszichikus lény képes átalakítani a testét és létrehoz magának egy köztes fajt mint az állati ember és a szupermen — ezt később tanulmányozni fogjuk — ám végül, egyelőre, ez egy halhatatlan lélek, amely egyre inkább tudatában van önmagának egy emberi testben. Voilà. Most már érted?

(Másik gyermek) Anya, a természetben gyakran látjuk egy egész faj eltűnését. Mi az oka ennek?

Valószínűleg, a természet azt gondolta, hogy nem sikerült! ... Ugye, ő beleveti magát a munkába bőséggel a gazdasági érzék teljes hiányával. Láthatjuk ezt. Megpróbál mindent, amit tud, minden módon amin tudja, mindenféle találmányokkal, amelyek nyilvánvalóan nagyon figyelemre méltóak, de néha ... ez olyan, mint egy zsákutca. Ha ezt az irányt erőltetné valaki a haladás helyett elfogadhatatlan dolgokat érne el. Ő kreatív lelkét a bőségben fejezi ki számítás nélkül, és amikor a kombináció nem igazán sikeres, nos, akkor csak ennyit csinál (kézlegyintés), és eldobja azt; nem törődik azzal. Számára, ugye, van egy határtalan bőség. Azt hiszem, ő nem riad vissza semmilyen kísérlettől. Ha csak valami esélye van eredményre vezető kimenetelnek, ő folytatja. Természetesen voltak átmeneti vagy párhuzamos formái a majom és az ember között, találtunk nyomokat — talán némi vágyálommal ! de végül nyomokat találtunk — nos, ezek a fajok eltűntek. Akkor, ha szeretjük a feltételezéseket, feltehetjük a kérdést, hogy a faj amely most jön és amely egy átmeneti az állati ember és Szupermen között, maradni fog, vagy érdektelennek és elutasítottnak tekinthető? ... Ezt később látni fogjuk. A következő alkalommal amikor találkozunk újra megbeszéljük!

Ez egész egyszerűen egy határtalan bőségnek a tevékenysége. Ő elegendő tudással és tudatossággal rendelkezik, úgy viselkedni, mint akiben számtalan és kiszámíthatatlan elemek keveredtek, szétválasztotta újra, átalakította, darabokra szedte még egyszer azokat és... Ez egy hatalmas üst: megkavarjuk ami benne van, valami kijön, ez nem jó, visszadobjuk és veszünk valami mást. Képzeljétek el a méretet... vegyük csak a földet: értitek, egy vagy két forma vagy száz, számára ennek nincs jelentősége, ott vannak neki ezrek és ezrek és ezrek, és aztán néhány év, száz, ezer, évek milliói, ez nem számít egyáltalán, ha az örökkévalóság van előttünk.

Egyszerűen, ha megnézitek a dolgokat emberi léptékkel, térben és időben oh! óriásinak tűnik, ám neki semmiség az egész. Ez csak egy szórakozás. Akár tetszik nekünk akár nem, szórakozás, de végül ez csak egy szórakozás.

Elég nyilvánvaló, hogy a természet élvezi ezt és nem siet, hogyha azt hallja, haladjon előre megállás nélkül és a munkája egyik vagy másik részét gyorsan fejezze be, a válasz mindig ugyanaz: "Minek? Miért? Ez téged nem szórakoztat?"

CWM 9. kötet 1957. október 23.