1971. augusztus 7. (a "hálók")
Az Anya
Agendája
(Anya szeme megduzzadt újra.)
A. nem adott semmit?
Nem, Anya.
(Anya próbál emlékezni)
Az emlékezetem teljesen elment. Vannak benyomásaim de nincs emlékezetem. Mindent megalapozó benyomások - valószínűleg ezek váltják fel a memóriát.
Furcsa benyomásom van egy minden eseményt összekötő hálóról, egy háló szemekkel… nagyon laza, nem szorosan szőtt szemek. Ha hatalmad van e háló egyik szeme fölött, a látszólagosan nem kapcsolódó körülmények egész sora megváltozhat... És érzésem szerint ez a háló beburkolja az egész Földet.
ÉS NEM MENTÁLIS. Ezek az egymáshoz kapcsolódó összefüggő körülmények láthatatlanok a külső szem számára, és bármiféle mentális logikát nélkülöznek.
Ha tudatos vagy, igazán tudatos vagy azzal a hálóval kapcsolatban, meg tudod változtatni a körülményeket.
Úgy érzed, hatalmad van azon háló egyik szeme fölött?
Nem, pont fordítva van, azért van, mert dolgoztam az egyik ilyen hálón, úgy vettem észre ezt.
Ohh!..értem.
(Anya elmerül)
Semmit sem kérdezel?
Nem Kedves Anya
(csend)
Ez hogy fog megváltoztatni körülményeket?
(Anya elmerül azonnal, és úgy tűnik, hogy nem hallotta.
Később megpróbál többször is beszélni, de nem tud kijönni az állapotból)
Nehéz megmondani
(Anya visszamerül)
Ha hatalmunkban állna helyettesíteni e hálók egyikét egy másikkal, mindent megváltoztathatnánk azzal.
Ez kifejezhetetlen.
Melyik hálóra vagy hatással pillanatnyilag?
Fogalmam sincsen... Ezek a hálók körbeveszik a Földet...
Van egy... amit látok… Nos, az élet összes kis körülménye benne van! És amikor így nézek rá, (gesztus felülről néz) látom, hogy beborítja az egész országot, és nemcsak ezt az országot, hanem az egész Földet.
(csend)
Van több is belőlük? ... Nem is tudom.
Nem tudom.
(Satprem Anya térdére helyezi homlokát, és készül elmenni)
Megpróbálom, tudod, megpróbálom .... A dolgok keresztül mennek a tudaton de nekem nagy erőfeszítés elkerülni hogy bármi személyest tegyek azokhoz, követed, hogy ilyen lehessen (akadálytalan áramlás egy csatornában gesztusa).
Néha, kis pontokban, tudatos vagyok a Tevékenységre, de néha itt van, néha ott (gesztikulálva több pontra bök a térben) és nem... nincs benne semmi folytatólagos mint az elmében.
Ez kifejezhetetlen.
magyar
Hozzászólások
A hálóról
Ezzel kapcsolatban írja Satprem:
"Leejtesz egy tárgyat itt, és találgatsz, hogy mi változik következésképpen Kamcsatkában vagy Washingtonban? Milyen mikroszkopikus rezgés (vagy óriási, nincs különbség) a Spitzbergákon, vagy a Bourbon street-en, fejti ki hatását egészen idáig, hogy megbotlom? Minden összekapcsolódik! Félelmetes. És ez nem mentális. Akkor mi ez? A Föld összes sejtje és atomja egyazon folytonos testen belül. De akkor, ha megérintesz itt egy kis sejtet, ha ebben a bizonyos hálóban okozol egy piciny lyukat, ebben a mikroszkopikus „személyes” hálóban – de semmi sem „személyes”! Semmi sem egyéni! Nem lyukaszthatod ki egy ponton anélkül, hogy kilyukasztanád az egész dolgot! Ez az, amit Anya és Sri Aurobindo tett: szétszórtak egy elfojthatatlan fertőzést. De akkor a probléma váratlan méreteket ölt, minélfogva a mikroszkopikus egyén, ami vagyunk, aránytalan fontosságot nyer, egyenlően fontos, mint bármi a bolygón: egy földrengés, vagy a lélek – a friss levegő a világ fekete levesébe hirtelen áramlását okozó – gyönyörű gesztusa, egyformán fontosak. Minden egyenlő. Csupán a rezgés minősége számít – sötét vagy világos, napos és boldog, vagy defetista."
Satprem: A sejtek elméje Ezvenkiadó 219.oldal