77.-78. (A zseni felfedez egy rendszert; a középszerű tehetség merevé teszi...)
77. A zseni felfedez egy rendszert; a középszerű tehetség merevé teszi azt, amíg szét nem zúzza azt egy újabb zseni. Bármelyik hadsereg számára veszélyes, ha tapasztalt katonák vezetik; mert a másik oldalra Isten lehet, hogy Napóleont állítja.
78. Amikor a tudás friss bennünk, akkor legyőzhetetlen; amikor régi, akkor elveszti az értékét. Ez azért van, mert Isten mindig előre mozog.
Sri Aurobindo itt az inspiráción vagy kinyilatkoztatáson keresztüli tudásról beszél. Más szavakkal, amikor hirtelen leereszkedik és megvilágosítja a megértésed: hirtelen azt érezed, hogy most először értesz valamit, mert közvetlenül a Fény birodalmából érkezik hozzád, az igazi tudás területéről és ha az igazság természetes erejével együtt jön - az megvilágosít téged. És valóban, amikor még csak éppen megkaptad úgy tűnik, semmi nem tudna ellenállni ennek a Fénynek. És ha biztosítod, hogy tudjon benned dolgozni annyi átalakulást hoz magával, amennyit csak tud a saját területén.
Ez egy igen gyakori tapasztalat. Amikor megtörténik és egy kicsit utána (nem sokáig), úgy tűnik, minden egy igen természetes módon e Fény köré szervezi magát. Aztán apránként elvegyül a többivel. Megmarad az intellektuális ébersége, (így vagy úgy megfogalmazva) - ennyi megmarad, de ez olyan, mint egy üres maghéj. Már nincs meg benne a hajtóerő, ami átalakítja a létezés minden mozgását e fény képére. És ezt érti Sri Aurobindo: a világ gyorsan mozog, az Úr mindig előre halad, és utána csupán egy ösvény marad, amelyet maga után hagy: már nincs az azonnali és mindenható ereje, amellyel abban a pillanatban bírt, amikor azt a világra vetítette.
Ez olyan, mint amikor esik az igazság zuhataga, és bárki, aki el tud kapni akár csak egy cseppet is, megvilágosodik. De ha csak ők maguk nem fejlődnek hihetetlen tempóban, az Úr és az ő igazság zuhataga már réges-régen messze lesz, és nagyon gyorsan kell majd futniuk, hogy utolérjék! Ezt a képet láttam mindig.
Ezt érti ő.
Igen, de ahhoz, hogy ennek a tudásnak tényleg meg legyen az átalakító ereje...?
Igen ez a magasabb tudás, az Igazság fejezi ki magát, amit ő "az igazi tudásnak" nevez; és ez a tudás átalakítja az egész teremtést. De úgy látszik, Ő folyamatosan engedi esni, és hogyha nem sietsz (nevetés) le fogsz maradni!
Soha nem éreztél még káprázatos villanást a fejedben? És aztán: "Aha! Ez az!" Ez néha valami, ami már intellektuálisan ismert volt, de örömtelen és élettelen; és aztán hirtelen hatalmas erőként érkezik, és megszervez mindent eköré a Fény köré - nem tart nagyon sokáig. Néha néhány óráig tart, néha néhány napig, hacsak az ember nem nagyon lassú mozgású. És ez idő alatt, tudod (nevet) az Igazság Forrása megy, megy, megy, tovább...
Ezek mind pszichológiai átalakulások. De hol van az Anyag, és a test átváltoztatásához szükséges tudás?
Pillanatnyilag semmit nem tudok erről mondani. Egyszerűen nem tudom.
Másfajta tudás ez?
Nem, nem hiszem.
(csend)
Lehet egy másfajta tevékenység, de nem egy másfajta tudás.
(csend)
Igazából csak akkor fogunk tudni arról beszélni, hogy mi alakítja át az anyagot, amikor az Anyag. legalább egy kicsit átalakult, amikor megkezdődik az átalakulás. Akkor beszélhetünk a folyamatról. De pillanatnyilag...
(csend)
Ám bármilyen átalakulás a lényben, bármilyen szinten, mindig kihat az alatta lévő szintekre. Mindig van egy tevékenység. Még azok a dolgok is, amik tisztán intellektuálisnak tűnnek biztosan hatással vannak az agy szerkezetére.
És ezek a megvilágosodások csakis egy csendes elmében történnek - vagy legalábbis egy nyugodt elmében. Ha az elme nem teljesen zavartalan és nyugodt, ez nem jön. Vagy ha mégis jön, nem veszel észre semmit, mert akkora zajt csapsz! És természetesen ezek a tapasztalatok segítik, hogy a nyugodtságod, a csended és nyitottságod egyre jobban és jobban megalapozódhasson... Ez az érzés, hogy valami teljesen mozdulatlan, de nem bezáródott - mozdulatlan, ugyanakkor nyitott és befogadó - annál jobban megalapozódik, minél több ilyen tapasztalatod van. Nagy különbség van egy halott, megtört, tartózkodó csend és egy nyugodt fogékony elme csendje közt. Ez nagy különbséget tesz. De ez az eredménye ezeknek a tapasztalatoknak. Az összes előrelépés, amit megteszünk, igen természetesen, mindig a fentről érkező igazság eredménye.
Hatása van: minden ilyen dolognak hatása van a test működésére - a szervek, az agy, az idegek és a többi működésére. És ez bizonyára jóval az előtt fog megtörténni, hogy bármilyen hatás lenne a külső formán.
Igazából, amikor az emberek átalakulásról beszélnek, főleg egy festői szépségű átalakulásra gondolnak, nem? Egy gyönyörű megjelenés - könnyű, rugalmas, plasztikus, tetszés szerint változó. De nem sokat gondolkodnak... ezen a másik dolgon, a szervek inkább érzéstelen átalakulásán! És mégis bizonyára ez fog először végbe menni, jóval a látszat átalakulása előtt.
Sri Aurobindo arról beszélt, hogy a csakrák 1 működése helyettesíti a szerveket.
Igen - azt mondta 300 év! (Anya nevet.)
(csend)
Már egy kis elmélyüléssel könnyű megérteni: hogyha arról lenne szó, hogy valamit abbahagyjunk, valami MÁST pedig elkezdjünk, ezt igen gyorsan meg lehetne tenni. De életben tartani a testet (megtartani működését), majd EGYIDEJÜLEG birtokolni eleget az új működésből ahhoz, hogy életben maradjon, és aztán egy átalakulás - ezt a kombinációt nagyon nehéz megvalósítani. Ennek teljesen tudatában vagyok, teljesen tudatában vagyok... az elképesztő időmennyiségnek, amire szüksége van, hogy ezt katasztrófa nélkül meg lehessen tenni.
Mindenekfelett természetesen, amikor a szívhez érünk: helyettesíteni a szívet egy alakítható, dinamikus Erő központjával! (Anya nevet) Pontosan melyik PILLANATBAN fogom megszüntetni a keringést és bedobni az Erőt!??
Ez... nehéz.
(csend)
A mindennapi életben gondolsz dolgokra, aztán megteszed őket - de ez pontosan az ellentéte ennek! Ebben az életben először kell megtenned dolgokat, és utána megérted - de jóval utána. Először cselekedned kell, gondolkodás nélkül. Ha gondolkodsz, nem jutsz sehová; csak visszatérsz a régi módhoz, ahogy teszed a dolgokat.
1962. október 6.
1 A tudatosság központjai a finom testben. (vissza)