1972. július 19. (a test tudatalattija)

Az Anya

Agendája

Hogy vagy?

Nem túl jól.

Miért?

Nem tudom.

Mi a baj? ... A fej vagy a test?

Nem, ez inkább belül van.

Ohh! Ott minden rendben kell legyen.

Belül, mi vagyunk a mesterek - jól akarunk lenni, nagyon jól. Csak ez (Anya a testére mutat), nem igazán engedelmeskedik.

(hosszú csend Anya tartja Satprem kezét)

A test tudatalattija telezsúfolt kishitűséggel, és ezt teljesen meg kell változtatni. A tudatalattit ki kell tisztítani, hogy lehetővé tegyük az új faj létrejöttét. Teljesen szennyes. Dugig van kishitűséggel: az első reakció mindig a bukás. Ez teljesen undorító, mon petit, én látom, én dolgozom ott ... egy undorító hely. Ez feltétlenül kell ... kategorikusnak és erőteljesnek - félelem nélkülinek kell lennünk, tudod. KELL, hogy ez megváltozzon.

Ez undorító.

És folyamatosan a felszínre tör ... (gesztus alulról).

(csend)

És ez nagyon messzire nyúlik vissza… IRTÓZATOSAN nagy energiát gátol ez a vacak dolog.

(Anya virágot ad Sujatának)

Íme. Kérsz egy virágfüzért?

Nekünk kell .... (Satpremhez) Képes kell legyél, hogy ... (Anya belemélyíti az öklét az Anyagba). A kishitűség a tudatalattihoz tartozik - teljesen meg kell változtatni. A kishitűség isteni ellenes.

(csend)

Van azonban egy mód: akarni, amit a Legfelsőbb Tudatosság akar - bármilyenek a következmények a buta kis koncepciónk szempontjából. Mint ez (Anya kinyitja a kezét), akarom, amit Te akarsz.

Van nekem kapcsolatom a Legfelsőbb Tudatossággal?

Oh, mon petit! Ez magától értetődik!

Tényleg van egy kapcsolatod - mégpedig tudatos; nem csak egy kapcsolatod, hanem tudatos kapcsolatod van.

(csend) van

Keresztül mentem mindenféle szörnyű dolgokon az életemben ....

Igen, mint mindenki.

Igen, de azt hiszem, volt egy ... különleges osztályrészem.

Nem gondolod, hogy az én osztályrészem szintén?

Ó, bizonyosan, úgy hiszem igen.

Valóban?

De nekem volt - akkor is, amikor nem ismerlek, amikor nem tudtam a Ashramról, úgy értem - olyan érzésem volt, hogy valami a hátam mögött ....

Oui.

Valami, ami segített nekem.

Természetesen! De persze ott volt! Természetesen ott volt: AZ.

Én személy szerint a „Legfelsőbb Tudatosság”-nak nevezem, mert nem akarom az mondani, hogy „Isten”…

Ó, nem!

Tele van a ... a szó maga is tele van ámítással. Ez nem így van, ez… Mi vagyunk – MI vagyunk – azok, akik Isteniek vagyunk, de elfeledtük Önmagunkat. És a feladatunk, a feladatunk az, hogy helyreállítsuk a kapcsolatot – nevezzük bárhogyan is, teljesen mindegy. Tökéletessé kell válnunk, ez minden!

Nekünk a Teljességgé, a Hatalommá és a Tudássá kell válnunk, ez minden. Nevezd, aminek akarod, nekem nem számít. Ez az az ösztönző erő, amire szükségünk van. Ki kell jutnunk ebből a mocsokból, ebből az ostobaságból, ebből a tudattalanságból, ebből az undorító kishitűségből, ami összezúz bennünket, mert megengedjük neki.

És félünk. Féltjük az életét (Anya megérinti kezén a bőrt) ennek a dolognak, mintha fontos lenne számunkra, mert tudatosak akarunk maradni. Ám váljunk eggyé a Legfelsőbb Tudatossággal, és örökké tudatosak maradunk! Ez a lényeg, pontosan ez!

Úgy is mondhatnám: egyesítjük tudatosságunkat azzal, ami halandó, és félünk az elmúlástól!¹ Nos, én azt mondom: egyesítsük tudatosságunkat az örökkévaló Tudatossággal, és mi magunk is élvezhetjük az örökkévaló tudatosságot.

Milyen ostoba tud lenni az ember!

(csend)

Ám, látjátok, amikor itt vagytok, kifejezhetem ezeket a dolgokat, mert a környezetetek elősegíti ezeket kifejeznem.

Muszáj ezt... muszáj ezt az Isteni, a Legfelsőbb Hatalom szolgálatába állítani – mindig. Mindig. Hittel, abszolút hittel: bármi is történik, ez az, amit a Legfelsőbb Hatalom látni kíván. A Legfelsőbb Hatalom, az Emberfeletti – ezt a szót használom, mert tudom, hogy mit értek ez alatt a szó alatt, felsőbbrendű Tudást értek, felsőbbrendű Szépséget, felsőbbrendű Jóságot, felsőbbrendű Akaratot – mindent… mindent, aminek manifesztálódnia kell, hogy ki tudjuk fejezni, amit ki kell fejezni.

(hosszú csend)

Undorodunk a Világtól ebben a jelen formájában – és HATALMUNKBAN áll megváltoztatni! De mi olyan bolondok vagyunk, hogy nem tudjuk magunkat rávenni, hogy a buta kis személyiségünket félretegyük, és engedjük… engedjük a Csodát megtörténni.

S mindez felgyülemlett a tudatalattinkban: mindaz, amit elutasítottunk, ott van, és most kapcsolatba kell hozni az átalakító Erővel… hogy ez a tudattalanság véget érhessen.

(Anya elmerül egy fél órára.)

¹ Anya valójában nem csak a tudatalatti defetizmusával harcolt, hanem a halál kialakulásával is az atmoszférában. _(vissza)