1967. július 12.

Az Anya

Agendája

Két vagy három másodpercig, hirtelen, mintha megragadtam volna a kulcsot. És az összes úgynevezett csoda a világ legegyszerűbb dolgának tűnik: „Nocsak, ez teljesen egyszerű, mindössze ennyi!” És aztán… elmúlik. Amikor megvan, oly egyszerű, oly TERMÉSZETES. És tökéletesen mindenható. Például, úgy tűnik, érkezik valami: a gyógyító hatalom. De nem olyan, amilyennek általában leírják! Egyáltalán nem, nem érzem, hogy „gyógyítok” valakit: egyszerűen… a dolgok visszahelyezése a helyükre. Még csak annyi sem… KICSINY VALAMI, AMI ELTŰNIK, és ez a kicsiny valami lényegében… a hamisság…

…Nagyon érdekes. A hétköznapi emberi tudatosságnak alapvetően ez adja a valóság érzést – na ennek kell eltűnnie. Amit „kézzelfoghatónak”, „kézzelfogható valóságnak” nevezünk, ami megadja neked a „valódi” létezés érzését, annak a bizonyos érzésnek kell eltűnnie, és helyettesíteni… Ez túl van a szavakon. Olyan, mint egy egyetemes lüktetés. A szeretet összes fénye, összes hatalma, összes élénksége, ugyanakkor teljesség! Annyira teljes, hogy semmi más nem tud mellette létezni. És amikor „az” itt van, a testben, a sejtekben, elegendő odairányítani „azt” valakihez, vagy valamire, és minden azonnal helyére kerül. Vagyis hétköznapi kifejezéssel szólva „meggyógyul”: a betegség meggyógyult. Nem! Nem meggyógyítja: törli a betegséget. Ennyi, a betegség kitörlődik, VALÓSZERŰTLENNÉ tette.

…Tudod, ez nem egy „magasabb erő” tevékenysége az Anyagon KERESZTÜL, másokba: ez egy közvetlen cselekvés az Anyagból Anyagba. Amit az emberek általában „gyógyító erőnek” neveznek, az egy nagy gyógyító vagy vitális erő, ami RÁKÉNYSZERÍTI MAGÁT az Anyag ellenállása ellenére – itt egyáltalán nem ez a helyzet! Ez a rezgés ragályossága. Ennélfogva visszavonhatatlan.