1965. szeptember 25. (politikai helyzet, 111. aforizma)

Az Anya

Agendája

(A Biztonsági Tanács ultimátumát követve, India elfogadta a tűzszünetet szeptember 22.-én.)

Szóval igazad volt, a végén!

Igazam volt... miben?... Ah, az üzenetet Delhinek: "Indiának harcolni kell."

Oui.

Ó, azok nem értenek semmit. Ez egy undorító látvány.

És ez olyan hamis, amilyen csak lehet: továbbra is harcolnak, csak úgy tesznek, mintha nem.

Mindannyian nagyon elégedettek azzal amit tettek, diadalmasan ujjonganak.

Nem, nem örvendeztek.

Úgy gondolod hogy, nem?

Igen, tudom!

Ez emlékeztet engem arra amikor 1939-ben Chamberlain jön vissza a Münchenből: „békét hoz korunkra”.

Igen, pontosan.

Ám az ENSZ azzal dicsekedett, hogy nagyon elégedett (a tűzszünettel). De itt nem boldogok.

Különösen dühösek Angliára.¹

Oh! Azok az angolok ...

Igen, és ők elhagyják a Nemzetközösséget.

Ez egy jó dolog lenne.

(Nevet) Igen, itt az ideje!

Az oroszok felszólították Sasztri-t és a pakisztáni embert [Ayub Khan], hogy találkozzanak az Oroszországban [Taskentben], és úgy tűnik, hogy megállapodtak az amerikaiakkal, (Az oroszok az amerikaiakkal) az egyértelmű szétválasztás módjában, Britannia, Pakisztán és Kína, India vonatkozásában. Határozott lépéseket akarnak tenni, hogy megakadályozzák Anglia és Kína beavatkozását a helyi ügyekbe. Úgy tűnik kényszerítő eszközeik vannak.

Természetesen, ha Oroszország és Amerika összefognak ... Szóval ők nevezték ki Sasztri-t és Ayub-ot, és mennének - oda mennének. Így talán látni fogunk valami érdekeset.

Az Oroszország és Amerika közötti közeledésen, már dolgozom évek óta. Azt hittem sikerült, amikor Kennedyt lelőtték; és abban az időben Hruscsov jól helyezkedett - mindkettő elment! Egyiket meggyilkolták, a másikat eltávolították a hatalomból.

Most majd meglátjuk.

Ha semmi nem jön közbe, talán lesz valami érdekes belőle.

De az ember nem lát más megoldást, mint a katonai. A problémát meg kell oldani, nemde?

Megoldás lehetne, hogy Pakisztán India részévé válik újra.

Igen, de ez nem lehetséges, kivéve ha azok lenyelik.

Rájöhetnek kényszerítés nélkül. Az az emberke [Ayub Khan] lehetetlen.

Ó, igen, ő lehetetlen.

Oui, de nem halhatatlan.

A helyi mentalitást nehéz lesz megváltoztatni. Az indiaiak elszalasztották a lehetőségét.

Igen. Ó, igen, ez volt a lehetőség.

De ez nem az ő hibájuk: ez a hiba az Egyesült Nemzeteké; és az Egyesült Nemzetek egyetlen indítékból járt el azért, mert rettenetesen féltek egy általános háborútól - persze, ez elhomályosítja a látást.

Meglátjuk.

Ám én hiszek Káliban kedves Anya. Most tényleg Káliban az egyetlen reményem: Káli ereje odacsap. Nem tudok elképzelni más lehetőséget.

(csend)

Ez az ember, aki Pakisztán élén áll, nem képviseli Pakisztánt egészében. Van egy osztatlan része Pakisztánnak, amely támogatja az Uniót Indiával.

Tényleg?

Egy jelentős része.

És nincs mit mondani, hogy ha úgy érzik védettek, segítettek és támogatottak, valójában Oroszország és Amerika által, nem fogják szorgalmazni az újraegyesítést.

Tudod, tömegeknél ez csak gondolatfolyam kérdése: nem töprengés, nem okfejtés, csak gondolatfolyam.

Nem tudom, majd meglátjuk.

(Anya átnyújt egy hibiszkuszt Satpremnek) Itt egy monumentális "Kegyelem" majdnem kettő együtt.

(csend)

Mielőtt a harc kitört, Nolininak volt egy álma amit most elmondott nekem. Együtt volt valahány ember és látták, hogy Sri Aurobindo jön feléjük, és hajlottan mint aki rendkívül nehéz terhet cipel, és teljesen betakarta őt egy köpeny, hogy semmi sem látszott alatta, de hajlott volt a nagy erőfeszítéstől. Amikor odaért hozzájuk, szétnyitotta a köpenyét, és a karjában gyümölcs volt. (gesztus jelzi a szűkös batyut), gyümölcs és más szimbolikus dolgok. Aztán átnyújtotta nekik, mondván: "Ez minden, amit tehetek." És távozott. Minthogy ez volt minden, amit tehetett: "Minden csemege amit képes voltam adni neked", valami ilyesmi. Így ők próbáltak lakomát csapni abból, mivel Sri Aurobindo odaadta azt, de aztán ez zavart teremtett és nem volt kellemes... Amikor Nolini ezt álmodta, nem értette a dolgot - most érti. Sri Aurobindo egy ekkora erőfeszítést tett elhozni hogy, "Ez minden, amit tehetek." Úgy tűnik, volt értelme a hatalmas erőfeszítésnek(nevetve): "Itt, ez minden, amit sikerült tenni."

A világ nem áll készen. Ez a legrosszabb része.

A világ nem áll készen.

És ha marad Káli, az azt jelenti, hogy mindent vissza az olvasztótégelybe, és a rendelkezésükre álló eszközökkel, amely azt jelentheti, hogy újra kell kezdeni az egész civilizációt megint a nulláról - hány évszázad veszett el?

Mi marad ránk a civilizációkból amikor eltűnnek? Az információnak egy egzakt darabkája sem.

Mindez, ez az egész Anyag, minden alkalommal megy... (az emelkedés és a mindent elnyelés gesztusa), erőfeszítést tesz, létrehoz formákat, létrehoz egy elemet, amely megnyilvánítja a tudatot, és azután, brff! (a mindent elnyelés gesztusa) És ismét (emelkedő gesztus) és vissza megy újra - micsoda szörnyű veszteség! Egy nagy pocsékolás.

(csend)

Az egész éjszaka (nem a tegnapi, hanem a tegnapelőtti éjszaka) nagyon, nagyon fontos volt, a jelen folyamat hiábavalóságának egy világos felismerése... és ez a rabszolgaság egy több mint ezer éves megszokásból jön.²

Ott volt ugyanis a testben egy küzdelem két tendencia között: az egyik megszokás által alávetve a régi mozgásoknak, a másik próbálta elhagyni a megszokást az új út érzékelésével. Ez... ez rendkívül fájdalmas, nehéz és abszolút groteszk volt egyszerre. És így a test egyfajta csatatér volt, ami nem volt kellemes.

És a testtudatosság (amely most van kialakulóban egyre világosabban) egyfelől alávetett a régi szokásnak, tudatában van isteni létének, mondhatnám (az Isteni létének és szinte isteni létezés) de még megvan a tehetetlenség érzése, és a tehetetlenségen belül egy teljes megadás az isteni Akaratnak "Ha nem vagyunk készek, olyan lesz, mint az" (a feloldódás)... És van egy olyan része, amely úgy érzi, készen áll, amely érti és tudja hogyan kell, és akarja is Ily módon, és a kettő összecsap. Nem arról van szó, hogy az egyik elfogadja az Istenit, a másik pedig ellene van, semmit nem marad a régi, ott van az Isteni teljes elfogadása, de a kapcsolódó érzés, hogy valami nem kész - azaz a világ nem áll készen (ez egyáltalán nem egy egyéni ügy volt, egyáltalán nem, ez egy földi tudatosság volt).

És tisztán érzed ebben a küzdelemben, (amely egész éjjel és egész délelőtt tartott - tegnap nem túl fényes állapotban voltam), világosan látod, látszik, hogy ez nem erőszakos akarat kérdése vagy... ez nem ilyen: a szubsztanciának készen kell állnia. Ha a szubsztancia nem áll készen egy erős, erőteljes behatáshoz, annak eredménye láthatóan feloldódás. És akkor mindent ami felépült újra kell építeni. Ez az ostoba halál, látod, semmivé redukálja az egészet, és az egész munka kárba vész - kimegy az, ami bejött... egy kicsit több tapasztalattal, ennyi az egész. Ez semmi.

(csend)

Ha akárcsak a sejtek egy kis összességének sikerül birtokolni az átalakulás teljes élményét, az hatékonyabb lenne mint a nagy megrázkódtatások, sokkal-sokkal hatékonyabb. De ez sokkal nehezebb. Sokkal nehezebb. És ez nem okoz káprázatos "eseményeket" amelyek nagy zajjal járnak.

Igen, ez kapcsolódik a világ általános állapotához.

Abszolút.

És nem igazán látni előrelépést. Az embernek az a benyomása, hogy éppen ellenkezőleg, azoknak az embereknek, akik államfők, az emberi tudatossága, egyre kisebbé-kisebbé-kisebbé válik.

Igen, tökéletesen igaz.

Pigmeusok. Lesújtó számomra, ahogy húsz év alatt minden még inkább eltörpül.

Ez teljesen korrekt. Ám azt mondom, hogy az én vízióm szerint (ami nem hiszem, hogy az enyém, ez nem egy személyes jövőkép), éjszakák és nappalok, mint a tegnapi (amelyek nem kellemesek) nyilvánvalóan közvetít egy tudást, és felfordulás [Káli] még mindig a régi módszerhez tartozik - elfogadva, hogy a világ nem változott. Míg pontosan ez a fajta látszólagos zsugorodás valójában bizonyítéka lehet, hogy a föld tudatosság megváltozott és nyomást gyakorol arra, amit ellenáll, amely egyre kisebb és kisebb, de keményebb és keményebb.

Nehezebb és nehezebb, ez így van.

Olyan ez mintha mindaz, ami tudatos és élő kivonódik, és ami marad, az egyre inkább kövessé válik.

(csend)

A két elem tudatos megfigyelése (a test egy reprezentatív objektummá válik, nem csak szimbolikus: reprezentatív) ezen elemek tudatosságának a megítélése melyek a múlthoz tartoznak, a múlt evolúciós mozgásaihoz, és azoknak, akik nyitottak az új módszerre, ha szabad így mondanom, világosabb és egyértelműbb; ez érzékelhető legvilágosabban, világosabban, mint a külső fizikai dolgok, mint a külső forma, (ez a különbség fizikai, de a belső szerkezethez tartozik). Külsőleg, ez a lázban tükröződik. Ez egy csata. És nem a rossz szándékok csatája, ez nem az: ez egyfajta fogyatékosság. És nem erőszak amivel sikerrel járunk. Tudod az egyetlen dolog amely diadalmaskodik, az a legfelsőbb Szeretet Rezgése, de létezik egy alkalmatlanság fogadni, majd (ez egy furcsa jelenség), ezen alkalmatlanság egyfajta szűrőként működik, és ez csak amolyan felhígult elemeket enged át - a Dolgot önmagában annak igazi lényege nélkül... ha megnézed alulról, érzed mintha Az megtagadja magát, de ez nem igaz, mert amikor te VAGY Az (nevet), nincs értelme a felhígításnak: Az nyilvánul meg a maga teljességében. És lásd mi történik! (a szűrés).

És nyilvánvaló (láthatjuk az apró részletekben), hogy ha közvetlen kapcsolat volna, valami mintha széttörne - valami széttörne miatta. Igen, túlságosan lökésszerű, túl hirtelen változás, olyan lenne mint egy robbanás.

Voltak mikroszkopikus tapasztalatok, afféle mikroszkopikus bizonyosságok; nos, ha ezek a mikroszkopikus bizonyosságok, eredményükkel együtt, elegendő mennyiségben, vagy elegendő számban történtek, igen, ez szükségszerűen okozza azt ami számunkra egy feloldódás lenne.

És ez egy tapasztalat volt, élt minden pillanatban hat órán keresztül megállás nélkül. Hat óra megállás nélkül és nyugalomban (nem igazán nyugalom, hanem a fizikai mozdulatlanság lehetősége az ágyon) majd a folytatás több mint egy órán át, felkelés után tevékenykedve (korlátozottan, de a hétköznapi tevékenységek), ám aztán ez szörnyű lett! És azt mondom: minden, minden elem, függetlenül attól, hogy a régi vagy a másik mozgáshoz tartozott, az ugyanaz az imádat érzése volt.minden elemnek. Ezért ez nem egy morális attitűd: hanem egy és ugyanaz érzése az imádatnak. Csak egyesek, az imádatukban, elfogadják a megsemmisülést, míg mások a Győzelmet akarták, az átalakulást - nem is, hogy "akarták" ÉREZTÉK a győzelmet és a többiek elfogadták a feloldódást. És a kettő együtt... Nagyon valószínű, ha kifejezni tudtam volna, hogy (Nem voltam megfelelő állapotban!) ha tudtam volna kifejezni azt abban az időben, megvádolnak akut delíriummal - tökéletesen tudatában.voltam ennek. És ott, úgy értem, OTT, a test fölött, a legcsodálatosabb Béke, el lehet képzelni, mosolygós Béke és ...

És a láz továbbra is tart. Ami azt jelenti, hogy nagyon, nagyon is tudatában vagyok, hogy ez a maximum, amit tehető, hogy felgyorsítsa az átalakulást.

Ez a láza megvan mindenkinek (több száz esetben a Ashramban az elmúlt néhány hónapban) ugyanúgy, csupán felhígul egy tudattalanságban. De ez ugyanaz: ez egy "sejti" dolog. (Tapasztaltam ezt, mert képes voltam megállítani minden átmenet nélkül az általános mozgástól egy elkülönítési folyamaton keresztül.)

(csend)

Ah! Mit hoztál? A Bulletin elkészült?

Az aforizma kivételével.

Miről szól?

111. A tudás olyan az eredményeivel, mint egy gyerek; mert ha felfedez valamit, akkor ujjongva és kiabálva rohangál az utcákon; a Bölcsesség sokáig egy gondolatteli és hatalmas csendbe rejti el az övéit.

Ez egy tapasztalatom volt körülbelül két évvel ezelőtt. Ahogy ő mondja itt, volt élő tapasztalatom - egy félnapos élő tapasztalat; az idő alatt mondhattam volna, nagyon érdekes dolgokat, de most úgy tűnik, az régi-régi-régi, a távoli múltban volt.

Szeretném megkérdezni tőled, és ez kapcsolódik ahhoz, amit mondtál az imént, amikor még lázasan feküdtél az ágyban, fentebb azt mondtad, volt egy csodálatos, megváltoztathatatlan Béke, - mi annak a Békének a hatalma? Milyen annak a Csendnek a hatalma? Amikor fölemelkedünk és belépünk egyfajta nagy csendbe, amely megfagyott mindenütt jelen van, de milyen annak a Csendnek a hatalma? Csinál az valamit?

Ez az, amit az emberek a múltban, amikor ki akartak szállni az életből keresni szoktak: bemennének egy transzba, elhagynák a testüket mozdulatlanul, és aztán belépnének oda, és tökéletesen elégedettek lennének. És a Szannjászinok, akit magukat élve eltemették, az ugyanaz a dolog, azt mondták: "Most én befejeztem a munkám" (a nyelvezetük nagyon kifejező volt), "Vége, és én megyek be a szamádhi-ba." És élve eltemették magukat; belépve egy szobába, vagy akárhogy legyen is, aztán az bezárható és ennyi volt. És ez az, ami történt: ők transzba estek és a test egy idő után természetesen feloldódott, míg ők a Békében voltak.

De Sri Aurobindo azt mondja, ez a csend "hatalmas".

Hatalmas, oui

Nos, szeretném megtudni pontosan, hogy mi módon hatalmas? Mert van egy olyan érzésed, hogy maradhatnál abban egy örökkévalóságig...

Nem egy örökkévalóság - Az örökkévalóság.

... anélkül, hogy változik valami.

Nem mert ez nem manifesztálódott, kívül van a megnyilvánuláson. De amit Sri Aurobindo akar nekünk, lehozni azt ide. Ennyi, ez a nehézség. Ennyi. El kell fogadni a gyengeséget, sőt, azt is, hogy gyengeelméjűnek néznek, el kell fogadni mindent! Ötvenmillióból egy személy sincs, (Sri Aurobindo azt mondta nekem, én voltam az egyetlen! ... (Nevet) Lehet, hogy így van!) aki elég bátor ehhez. Éppen tegnap néztem ezt a testet, és nem volt... a reakciók amelyek "személyesnek" hívhatók, igazán az érzékelhető minimumra csökkentettek voltak, ez azt jelenti, volt egy olyan érzésem, hogy bár én nem nevezhető univerzálisnak, mert nem biztos, hogy Anyag más univerzumokban követi, ugyanazt a törvényt... nem tudom. (Nem tudom - Egyszer ismertem: volt idő, amikor kapcsolatban voltam ezzel azzal, és mondhattam volna, de most nem szeretnék foglalkozni vele: csak a Földért aggódom) Mert a lehetőség: a szökésre, elmenni máshová ez mindig is ott van. Sokan elmentek valahová máshová, más többé vagy kevésbé finom világba – tudod, millió módja van a szökésnek, de csak egyetlen módja a maradásnak: bátorsággal és kitartással kibírni, elfogadni a fogyatékosság, gyengeség, tehetetlenség, tudatlanság összes megjelenési formáját – az igazság megjelenési formáinak pontosan ellenkezőit. De ha nem fogadom el ezeket, soha semmi sem fog megváltozni! Ami azokat illeti, akik továbbra is nagyszerűek, fénylők, erősek, hatalmasok, és így tovább, akarnak lenni, nos, hadd maradjanak ott, ahol vannak. Ők nem tudnak tenni semmit a Földért.

És ez egy nagyon kis dolog (egy nagyon kis dolog, mert a tudatosság olyan, hogy ez legkevésbé sem befolyásolja) de ez egy teljes és átfogó értetlenség! Más szóval, sértéseket megvető kifejezéseket kapunk és az összes többit, pontosan azért amit csinálunk, mert véleményük szerint (az összes nagy elméi a Földnek), lemondunk az isteniségről. Nem kifejezetten így mondják, azt mondják: "Mi van? Azt állítjátok, hogy van egy isteni tudatosságotok, és akkor ... " És ez nyilvánul meg mindenkiben és minden körülmények között. Néha valakinek egy pillanatra van egy villanás, de ez egészen rendkívüli, míg a "Nos, mutasd meg a hatalmadat!", hangzik mindenhol.

Számunkra az isteninek a Földön mindenhatónak kell lennie, nyilvánvalóan.

Ez így van: "Mutasd meg a hatalmadat, változtasd meg a világot. És kezd azzal, hogy csináld amit akarsz; mivel az első legfontosabb dolog, hogy azt csinálok, amit akarok - mutasd a hatalmadat "!

(hosszú csend)

Ah, de ezt nem tesszük meg aforizmának, ez nem válasz arra, amit Sri Aurobindo mond! Nem, mondtam neked, megvolt a tapasztalatom régen. Emlékszem, olyan kedves, oly tiszta, oly fényes volt, és olyan jól megfogalmaztam magamnak (!), Ebből tudtam volna írni egy nagyon jó kis cikket! De most, hogy ott van, hátul (gesztus válla fölött), messze, messze magam mögött. Szóval nem tudom, mit tegyek.

Azt hiszem, legalábbis addig amíg lesz egy kérdésed (de látod a kondíciót!), előesszük a "Savitrinket."

(csend)

Ez egy ördögi kör. Az a benyomásom, hogy az átalakulás nem képzelhető el egy fejlődés, vagy egy általános fogadókészség nélkül a földön, egy nagyobb felkészültség a földön, és ezzel egy időben, az a nagyobb felkészültség a földön nem lehetséges az átalakító erő siettetése nélkül.

Oui, ám ez működik, csak végtelenül kicsi a hatása. Ezért évmilliók sem jelentenek semmit. Ez a stagnálás például, csak a tudatunkban létezik; ez azért van mert az emberi tudat mindent a saját skáláján mér. Neki a Föld története végtelennek tűnik, ez nem az egyetemes történet, de az emberi lény számára, egy végtelen benyomását kelti (ő nagyon jól tudja, hogy ez nem így van, de ez elméleti tudás), így aztán, ezen a skálán, nem változik semmi - de ez nem igaz.

Igen, de meg kell tenni egy élet leforgása alatt.

Ah! az ...

Az csak az utolsó élet lesz - az utolsó élet az átalakulás.előtt. Az lesz az átalakulás élete. Ami azt jelenti, hogy minden, ami előkészíttetett évek milliói és milliói alatt, megvalósul egy szép napon, és amikor megvalósul, valaki (ő, vagy mások, vagy akárki), akik számára ez megvalósul, azt fogják mondani,: "Voilà, megcsináltuk!" (Anya nevet) megfeledkezve arról, hogy évmilliókig tartott felkészülni erre a pillanatra!

Jó lenne, ha ez a pillanat hamarosan eljönne.

Ah! pontosan ez a refrén, amit hallok minden alkalommal: "Azt mondod, hogy az igazság megnyilvánul, nos, nagyon reméljük, hogy eljő a győzelem hamarosan"!

Nem tudom.

Sri Aurobindo, amikor először láttam őt, azt mondta nekem, "A többiek jöttek, előkészíteni és elmentek, de ez alkalommal MEGTÖRTÉNIK." Elment Ő is.

Elment. Igaz, azt mondta nekem, "Te vagy az a valaki, aki el fogja érni," de soha nem adta nekem ... Ő az egyetlen, aki mondta azt, és mondta csak úgy, ahogy szokta mondani a dolgokat, tudod. Nem volt valami, ami teljes bizonyosságot adott neked... Neki megvolt az a hatalom. Mondhattam neki valamit, és amikor azt mondta: "Igen, ez így van," az úgy VOLT (valami, amit akartam, hogy megtörténjen, nem valami ami megvolt), és amikor azt mondta: "Igen, ez így van," akkor az olyanná VÁLT! Ami az első alkalommal történt, az elkápráztatott engem. De általában az részleteket érintett. De amikor azt mondta: "Te vagy az egyetlen, aki el fogja érni," az nem ily módon volt: lehet, hogy az akarata volt az is, hogy eljussak teljesen a végéig... annak, ami lehetséges.

És nem mondhatom, hogy megkérdezem, mert ez nem igaz, nem kérdezem, de a két lehetőség ott van (gesztus bizonytalanságban). Nos, a válasz egyik esetben sem egyértelmű. Vannak esetek, amikor elképzelem, hogy ez megvalósul (egy nagyon praktikus elképzelése annak amit tenni akarok), jön, de ellene egy teljes bizonytalanság a háttérben; és a következő pillanatban, ott van a lehetősége a teljes körű átalakulásnak, a világos jövőkép, mit kell tenni, de a háttérben... nincs ott a bizonyosság háttere, hogy ez ily módon lesz, sem az egyik esetben sem a másikban. És tudom, hogy ez szándékos, mert a sejtek munkájához szükséges. Ha például megaptam a Legfelsőbbtől az elrendelést (néha kapok egyértelműen, olyan tisztán mint ...), ha megkaptam tőle a bizonyosságot, hogy az útnak bármilyen külső megjelenései, bármilyen nehézségei ellenére, a test el fog jutni az átalakulás befejezéséig, nos, akkor ez lanyhuláshoz vezetne valahol, ami nagyon káros. Tudom magamról, tudom nagyon jól. Szóval, ez így van: sétálok, anélkül, hogy tudnám, mi fog történni holnap. Tegnap, mondhattam volna, "Igen, talán ez a vége" (mint ahogy X³ kedvesen mondta az embereknek akik elmentek hozzá, hogy hat hónapom van hátra, - (nevet) ez egyike az ő tipikus "jóslatainak"), nos, a tegnapi tapasztalatommal, azt mondom,: "Ez nagyon is lehetséges." És tudod, ugyanazzal a teljes közömbösséggel, "Ez nagyon is lehetséges." Egy Sri Aurobindo-tól vett idézettel mondva: "Semmi sem tudja az Örökkévalóság Tudatosságának fényességét megmásítani." Ennyi. És akkor, amikor ez az állapot ment, a másik jön, azt mondod: "Mit jelent az, hogy halál? Mit is jelent ez? Hogyan lehetne ezt mondani?" És ez nem az, hogy a két "állapot" váltakozik... (hogyan magyarázzam?) ellentétek - ez egyáltalán nem ilyen, ez szinte egyidejű (Anya a jobb keze ujjai közé csúsztatja a bal keze ujjait) ám hol az egyiket látod, hol a másikat. Azonban ez ugyanaz az egész... valami, ami az igazság, csak egy kicsit homályos - még nem igazán megragadott, mint ez (gesztus).

Ez a normális állapot, ám nyilvánvalóan kimunkálódik, épül, formálódik.

És ez nagyon bölcs. A legfőbb bölcsesség végtelenül nagyobb, mint a miénk! A mi lelkesedésünkben, néha úgy gondoljuk, "Ó, ha a dolgok így lennének!" (Anya ad egy pofont magának) - Hallgass, ennyi az egész.

Nagyon esetlenek vagyunk.

Igen, nehéz megérteni, hogy a bölcsesség folyamatosan bölcs.

Nagyon nehéz volt megértenünk, hogy a Legfelsőbb mindent megtesz egész idő alatt.

Voilà.

És, hogy mi estlen idióták (nevet), akik szeretnék, hogy legyen másképp, mert semmit sem tudunk semmit!

Ez kezd kicsit bölcsebbé válni itt, egy kicsit. Mint mondtam neked tegnap éjszaka után, egy kicsit bölcsebb vagy, és reggelente... egy kicsit bölcsebb vagy. És egyfajta nagyon, nagyon anyagi érzés, hogy ez az Ő... Mert úgy gondoljuk, hogy "Ó, ha rajtunk múlna... (nem mondjuk így közvetlenül, de ...), akkor minden nagyon gyorsan nagyon jó lenne", ugye? És ez a "nagyon jó", Isten tudja, mi lenne!

Tegnap, vagy egy nappal azelőtt, nem tudom (azt hiszem, két napja volt), fájdalmat éreztem mindenütt, és ez a folyamatos erőfeszítés szükséges, hogy fenntartson egy elfogadható egyensúlyt, majd egy ponton lefeküdtem, és a test azt mondta: "Ó, (nevet) nem lesz ennek vége? Vajon mindig így lesz? " Aztán hirtelen felfogta, hogy "Ó, milyen gyáva vagyok!" Elszégyellte magát. És úgy érezte (Anya megnyomja a kezével az arcát)mint ez, idebent mindenhol, az Úr jelenléte - mindenütt, mint ez, egy jelenlét!... Egy fényes energiája a jelenlétnek. Ám az a fényes energia lehet, hogy romboló, érted? (Anya nevet) Akkor teljesen megolvad "Nos, te nem vagy boldog, valami mást akarsz mint ez?!" Oh ....

Nem kérdez semmit.

Ezt nevezem őszinteségnek: minden pillanatban képesnek lenni rajtakapni magunkat, hogy a régi ostobaság része vagyunk.

És pontosan ezt teszi látod. A fordításom mentális, ám mintha Ő azt mondaná, "Látod, a dolgok azért olyanok, mert ha nem olyanok volnának, nem értetted volna meg." És ez így igaz, nincs mit mondani.

"Neked [a testek] szükséges ezt megérteni."

¹ A Brit kormány és az angol sajtó (beleértve az amerikait is) már felháborítóan India ellenes volt. _(vissza)

² Meg kell azonban jegyezni, hogy Anya lázas volt a megelőző napon. _(vissza)

³ X : A tantrikus guru. _(vissza)