88.-92. (Ezt a világot a Halál alakította ki, hogy képes legyen élni. ...)

88. Ezt a világot a Halál alakította ki, hogy képes legyen élni. Meg akarod szüntetni a halált? Akkor az élet is megsemmisül. Nem tudod megszüntetni a halált, de átalakíthatod egy nagyszerűbb életté.

89. Ezt a világot a Kegyetlenség alakította ki, hogy képes legyen szeretni. Meg akarod szüntetni a kegyetlenséget? Akkor a szeretet is megsemmisül. Nem tudod megszüntetni a kegyetlenséget, de átváltoztathatod annak ellentétévé, egy szenvedélyes Szeretetté és Gyönyörűséggé.

90. Ezt a világot a Tudatlanság és a Tévedés alakították ki, hogy képesek legyenek tudni. Meg akarod szüntetni a tudatlanságot és a tévedést? Akkor a tudás is megsemmisül. Nem tudod megszüntetni a tudatlanságot és a tévedést, de átformálhatod őket az értelem legteljesebb és tündöklő meghaladásává.

91. Ha egyedül Élet lenne, és halál nem, akkor nem lehetne halhatatlanság; ha egyedül szeretet lenne, és kegyetlenség nem, akkor az öröm csak egy langyos és röpke elragadtatás lenne; ha egyedül értelem lenne, és tudatlanság nem, akkor a legmagasabb vívmányunk nem haladna meg egy korlátozott racionalitást és világi bölcsességet.

92. Az átalakított Halál Életté lesz, amely Halhatatlanság; az átváltoztatott Kegyetlenség Szeretetté lesz, amely elviselhetetlen eksztázis; az átformált Tudatlanság Fénnyé lesz, amely túlhaladja a bölcsességet és tudást.

Ez ugyanaz a gondolat, hogy az ellentétek és szembenállások ösztönzik a haladást. Mert azt mondani, hogy Kegyetlenség nélkül, a Szeretet langyos lenne... A szeretet alapelvének, mivel az meghaladja a Megnyilvánultat és a Megnyilvánulatlant, semmi köze a langyossághoz vagy a kegyetlenséghez. De Sri Aurobindo elképzelése - úgy tűnik - az, hogy az ellentétek a leghatékonyabb és leggyorsabb módja annak, hogy gyúrjuk az anyagot úgy, hogy növelni tudja a megnyilvánulásait.

Mint tapasztalat, ez teljesen bizonyos: amikor először kapcsolatba kerülsz az örök szeretettel, a legfelsőbb szeretettel, az első azonnali ... hogy is mondjam... érzékelés vagy érzés - ez nem megértés, sokkal konkrétabb: az, hogy még a leginkább felvilágosult, összegyúrt, előkészített anyagi tudatosság is képtelen megnyilvánítani Azt! Az első amit érzel az ez a képtelenség. Aztán jön valaminek a tapasztalata ami egyfajta... nem éppen "kegyetlenségként", nyilvánul meg, mert ez nem az a kegyetlenség, ahogy mi azt felfogjuk; de a körülmények összességében van egy rezgés, a szeretet bizonyos fokú elutasításának érzete, ami itt megnyilvánul - pontosan erről van szó: van valami az anyagi világban, ami elutasítja a szeretet megnyilvánulását, ahogyan az jelenlegi formájában létezik, nem a hétköznapi világra gondolok, hanem a jelenleg legmagasabb fokú tudatosságra. - Ez egy olyan tapasztalat amiről beszélek ami megtörtént. - Azért a tudatosságnak az a része, amely érintett volt ebben a szembenállásban, hívta közvetlenül a szeretet eredetét olyan intenzitással, amit nem élhetett volna át az elutasítás tapasztalata nélkül. Megtörnek a határok, egy áradat ömlik lefele és valami olyant fejez ki, amire korábban képtelen volt.

Ezt látva nyilvánvalóan van egy hasonló tapasztalat azzal kapcsolatban, amit életnek és halálnak hívunk. Ez egyfajta "felfüggesztettség" az állandó jelenléte a Halálnak vagy a halál lehetőségének. Ahogy ő mondja a Savitri-ben: van egy állandó társunk egész úton a bölcsőtől a sírig, folyamatosan beárnyékol a halál fenyegetése vagy jelenléte. Nos, ez ad a sejteknek egy intenzitást az Örökkévalóság Erejének hívásában, amely nem lenne az állandó fenyegetettség nélkül. És megértjük - elkezdjük megérteni nagyon konkrétan - ezek a dolgok csak ösztönöznek, hogy a Megnyilvánulás intenzívebben fejlődjön és tökéletesedjen. És amennyiben az eszközök durvák, az azért van, mert a Megnyilvánulás nagyon durva. Ahogy ez egyre tökéletesebb lesz, és alkalmas arra, hogy megnyilvánítson valami örökké növekedőt, azok a nagyon durva módszerek utat nyitnak a kifinomultabbaknak is, és a világ halad, anélkül, hogy szükség lenne ilyen brutális ellentétekre csak azért, mert a világ még gyerekcipőben jár, és az emberi tudatosság teljesen csecsemőkorban van.

Ez egy nagyon konkrét tapasztalat.

Tehát, amikor a földnek már nem kell meghalnia ahhoz, hogy haladjon, nem lesz többé halál. Amikor a földnek már nem kell szenvednie a haladáshoz, nem lesz többé szenvedés. És amikor a földnek már nem kell gyűlölnie a szeretethez, nem lesz többé gyűlölet.

(csend)

Ez a leggyorsabb és leghatékonyabb módja annak, hogy kihúzza tehetetlenségéből a teremtést és virágzásba vezesse.

(hosszú csend)

Van egy sajátos aspektusa a teremtésnek (ami lehet, hogy nagyon modern): ez egy olyan igény, hogy elhagyja káoszát és zűrzavarát - diszharmóniáját és zavarodottságát. Egy zűrzavar, egy rendellenesség, amely magára ölt minden formát, átfordítja küzdelmeké, haszontalan erőfeszítéseké és elpazarolt energiává. Attól függ, hogy milyen szinten állsz, de materiálisan, a gyakorlatban, ez szükségtelen bonyodalmakat, elpazarolt energiát és eszközöket, időveszteséget, értetlenséget, félreértést, zavartságot, rendetlenséget jelent - ahogy az ősi időkben a Védákban nevezték deformálódás, tekervényesség. (Nem tudom, a francia szót ehhez, ez valami tekeredett, amely ahelyett, hogy egyenesen a célba találna, éles és szükségtelen cikcakkokkal szövi útját.) Ez az egyik legtávolabbi dolog egy tisztán isteni tett harmóniájától - ami valami olyan egyszerű.... úgy tűnik, gyerekjáték ... és direkt - közvetlen, ahelyett az abszurd és teljesen szükségtelen csavarok és fordulatok helyett. Nos, ez világosan ugyanaz a jelenség: a rendellenesség az egyik módja annak, hogy ösztönözze a tiszta és isteni egyszerűség szükségességét.

A test erősen érzi, nagyon erősen, hogy minden olyan egyszerű, olyan egyszerű lehetne!

És a lénynek - ennek az individuális összességnek - az átalakuláshoz valójában egyszerűbbé és egyszerűbbé kell válnia. A természetnek mindezen összetettségét, amit az ember most kezd megérteni és tanulni, ahol a számára a legkisebb dolog is oly bonyolult (a legkisebb fizikai működésünk is egy olyan komplex rendszer eredménye, hogy szinte elképzelhetetlen.... bizonyosan lehetetlen lenne az emberi elmének kigondolni, és feltalálni ezeket a dolgokat), és most a tudomány felfedezi, és azt elég világosan látni, ahhoz, hogy a működés istenivé váljon, vagyis, hogy elkerülje a rendezetlenséget és zavartságot, egyszerűbbé és egyszerűbbé kell válnia.

(hosszú csend)

Más szóval, a Természet... vagy inkább a Természetnek a kinyilvánítás felé tett erőfeszítései folytán kénytelen volt igénybe vennie egy hihetetlen, szinte végtelen bonyolultságot, hogy reprodukálja az eredeti Egyszerűséget.

És visszajutunk ugyanahhoz a dologhoz. Ez a túlzott bonyolultság az, amely olyan egyszerűséget tesz lehetővé, amely nem üres - egy teli egyszerűséget. Egy mindenre kiterjedő egyszerűséget, míg azon komplikációk nélkül, az egyszerűség üres.

Most olyan felfedezéseket tesznek mint ez. Az anatómiában például, ahol felfedeznek sebészeti kezeléseket - amelyek hihetetlenül bonyolultak! Ez olyan mint az Anyag összetevőire felosztása - egy félelmetes bonyolultság! És mindez magában hordozza az Egységet, az egy Egyszerűség - az isteni állapot.

(csend)

Lehet, hogy gyorsan fog menni.... De ez végül is egy elégséges törekvés kérdése ami kellően erős és hatékony ANNAK vonzásához, amely képes átalakítani mindezeket: a komplikációkat Egyszerűséggé, a kegyetlenséget a Szeretetté, és így tovább.

És ezárt nem érdemes panaszkodni, és azt mondani, sajnálatos, hogy a dolgok így vannak.... Azok vannak, ahogy vannak. Miért?... Amikor a dolgok már nem így működnek, akkor bizonyára megtudjuk miért. Vagy másképpen: ha tudjuk, hogy miért, akkor már nem lesznek így.

Tehát az a spekuláció, mint: "Ez jobb lett volna, ha nem lett volna", és így tovább, nem szolgál semmilyen célt - irreleváns, teljesen haszontalan.

Igyekezzünk megtenni, amit meg kell tennünk, hogy véget vessünk ennek, ez minden, ez az egyetlen praktikus dolog.

A test számára, ez nagyon érdekes. Ám az egy hegy! A látszólag apró élmények, ilyen nagy számban egy tetemes heggyé válnak.¹

1963. május 15.

¹ Amikor később ennek a beszélgetésnek a szövegét Satprem felolvasta Anyának, ő megjegyezte: ''A tudósok tagadni fogják ezt, azt fogják mondani, amit mondok nonszensz, de ez azért van, mert nem az ő nyelvüket használom, ez csak egy szókincs kérdése'' _(vissza)