3. A következő királyság

Nyomtatóbarát változat

Elvégre, kérdezhetnénk, mi értelme erdővé vagy folyóvá válni, ha mindennapi életünkben folytatjuk a botladozást, és a helyes tett, a helyes elképzelés, a helyes érzékelés, vagy az igazi intuíció utáni kutakodást? Emberi életünket elárasztják a tévedések. Ami megkülönböztet minket más fajoktól, az nem annyira tehetségünk, hogy szétszedjünk molekulákat, feltaláljuk a radart, vagy vizsgáljuk a világűrt, hanem a képességünk, hogy hibákat kövessünk el. Az állatok nem követnek el hibákat, rögtön tudnak. A tudomány teljes fegyvertára semmi más, csak egy hatalmas eszköz, ami karok, antennák és műszerek ezreit adja nekünk, hogy megpróbáljuk pótolni az egyszerű, egyértelmű tudás és az azonnali tett hiányát. Teljesen tehetetlenek vagyunk egy Gépben, melyet arra szántak, hogy általa hatékonyak legyünk. Ha elromlana a gép, állatalattiak lennénk.

63.2011 – Az ember még nem is oly harmonikus, mint egy fa vagy egy virág, nem is oly csöndes, mint egy kő, se nem oly erős, mint egy állat – egy valódi selejt. Ezek szerint tehát az ember valójában alacsonyabb rendű náluk.

61.169 – Sri Aurobindo ismételgette: „Légy egyszerű…, légy egyszerű!”. És amint ezeket a szavakat kiejtette, mintha egy nagyon egyszerű fényösvény tárult volna föl: „Ó, hisz nekem csak tennem kell az egyik lépést a másik után!” Furcsa módon, az összes komplikáció úgy tűnik, innen fakad (Anya megérinti a halántékát), mindent bonyolult és nehéz volt eligazítani, de amikor azt mondta: „Légy egyszerű”, mintha szemeiből fény áradt volna, és mintha hirtelen beléptem volna a fény kertjébe. Amikor látom vagy hallom őt, az olyan, mint egy aranyszínű fényáradat, mint egy édesen illatozó kert – minden teljesen megnyílik. „Légy egyszerű.” És tudom mit ért ezalatt: ne engedd, hogy az ésszerűsítő, szervező, utasító és bíráló gondolkodás folyamata beavatkozzék! Nem akarja. Amit „egyszerűnek” hív, az egy önkéntelen öröm a tevékenységben, az önkifejezésben, a mozgásban és az életben. Más szavakkal: felfedezni újra e fejlődő, kibontakozó életben az önkéntelen boldogság állapotát, amit ő isteninek hívott.

magyar