Jövőbe látás

Megjósolni a végzetet! Hányan próbálták már, hány rendszert dolgoztak ki, hány jövendöléstudományt hoztak létre és fejlesztettek, csupán elenyészni a sarlatánság vagy babonaság terhe alatt! És a végzet miért ennyire megjósolhatatlan? Hiszen be lett bizonyítva, hogy minden elkerülhetetlenül determinált, hogy lehet akkor, hogy egy csepp bizonyossággal sem ismerhetjük ezt az elrendeltetést?

Itt a megoldást ismét a jógában találjuk. És a jóga előírásaival nem csupán megismerjük a végzetet, de módosíthatjuk, és teljesen meg is változtathatjuk. Először is a jóga megtanítja, hogy nem vagyunk egyszerű lények, egysíkú entitások, akiknek szükségszerűen egyetlen végzete van, mely átlátható és logikus. Inkább tudomásul kell vennünk, hogy a legtöbb ember sorsa összetett, gyakran az összefüggéstelenség fokáig. Nem pont ez az összetettség adja a kiszámíthatatlanság, a meghatározhatatlanság és az ebből eredő megjósolhatatlanság benyomását?

A probléma megoldásához először is tudnunk kell, hogy az összes élő teremtmény, de leginkább az ember, több entitás kombinációjából áll, amelyek társulnak, áthatják egymást. Olykor megszerveződnek és kiegészítik egymás, néha szemben állnak és ellentmondanak egymásnak. Az összes ilyen lény vagy létállapot önnön világához tartozik, s magában hordja saját sorsát, saját determinizmusát. E determinizmusok kombinációja - mely néha nagyon összetett - adja az egyén végzetét. Azonban személyes fegyelemmel és akaraterővel ezen entitások szerveződése és kapcsolata megváltoztatható, mivel ezek a determinizmusok különböző módon hatnak egymásra a tudatosság koncentrációjának megfelelően, kombinációjuk szinte mindig változó, ezért előreláthatatlan.

Például a lény testi vagy materiális végzete az apai és anyai őseitől származik, azokból a fizikai körülményekből és állapotból, amelyekben megszületett; az ember előre kell lássa fizikai életének az eseményeit, egészségi állapotát és, hogy teste körülbelül mennyi ideig fog kitartani. De aztán kialakul a vitális lénye (a vágyak és szenvedélyek, valamint az ösztönző energia és cselekvő akarat lénye), amely magával hozza saját végzetét. Ez a végzet befolyásolja a fizikai végzetet, akár teljesen meg is változtathatja, ráadásul gyakran rossz irányba. Például vegyünk egy személyt, aki nagyon jó fizikai egyensúllyal született és jó egészségben kellene élnie, vitálisa azonban mindenféle mértéktelenségre, rossz szokásra, akár hibákra készteti ezzel részben tönkreteheti a kedvező fizikai végzetét, elvesztheti egészségének egyensúlyát és erejét, amellyel bírt volna, ha nem jön közbe ez a szerencsétlen kölcsönhatás. Ez csak egyetlen példa. A probléma viszont sokkal összetettebb, mivel a fizikai és vitális végzethez hozzájön a mentális, a pszichikus végzet, és még sok más.

Tulajdonképpen minél magasabban áll egy lény az emberi skálán, annál összetettebb a létezése, annál több végzettel rendelkezik, következésképp annál megjósolhatatlanabbnak látszik a sorsa. Ez azonban csak látszat. E létállapotok és a hozzájuk kapcsolódó belső világok ismerete lehetővé teszi, hogy felismerjük a különböző végzeteket, egymásra hatásukat, összehangolt vagy uralkodó tevékenységüket. Nyilvánvalóan a magasabb végzetek állnak a legközelebb az univerzum központi igazságához, és ha érvényesülni tudnak, akkor a tevékenységük szükségszerűen jótékony hatással van. Az élet művészete abban áll, hogy a tudatosság legmagasabb állapotában tartózkodunk, engedve, hogy a legmagasabb rendű végzetünk uralja a többit életünk és cselekedeteink során. Így a hibák miatti szorongás helyett azt mondhatjuk: legyünk mindig tudatosságunk csúcsán, s mindig a lehető legjobb történik velünk. Olyan csúcsról van azonban szó, amelyet nem könnyű elérni. Ha kiderül, hogy ez az ideális állapot megvalósíthatatlan; mikor valaki veszéllyel vagy kritikus helyzettel néz szembe, legalább megpróbálhat a magasabb végzetéhez fordulni törekvés, imádság és az isteni akarat előtti meghódolás által. Hívása őszinteségének megfelelően, a magasabb végzet kedvező módon beavatkozik az egyén alapvető végzetébe, és megváltoztatja az események folyását, amennyiben azok személyesen érintik. Ezek az események a külső tudatosság számára csodának, isteni beavatkozásnak tűnnek.

Bulletin, February 1950