1965. július 3. (a nátháról)

Az Anya

Agendája

Miután Satprem felolvasta az utolsó "Kommentárokat az Aforizmákról" ¹

Ez olyan unalmas volt, hogy émelyegtem tőle.

(Satprem tiltakozik)

Különben is, ez nem számít.

Számomra ez nagyon más: a dolgok mindig nagyon réginek tűnnek nekem, a távoli múlt részének tűnnek. Különösen az elmúlt néhány napban... Ez a nátha, például (Anya megfázott), világosan láttam, hogy miért kaptam el. A külső ok nagyon egyszerű: aki előkészíti a kártyáimat náthás volt és megkaptam a náthát a lapjaival. De miért kellett valójában elkapnom? Nos, ez olyan mint egy repülő nyíl a sejtek tudatosságában, és persze ez egyenlőtlenséget teremtett: minden elutasító volt, (megtagadó vagy erőtlen – inkább álmos dolgok érzetét adva amik nem lelkesednek a haladásért) lemaradott, és akkor természetesen jelentkezik egy betegség.

Bien.

¹ 110. aforizma 1965. május 29. _(vissza)