517.-518. (Ó, gyengeséged bolondja, ne takard el Isten arcát előled...)

517. Ó, gyengeséged bolondja, ne takard el Isten arcát előled a félelemmel vegyes bámulat fátylával, ne közelítsd Őt esdeklő gyengeséggel. Nézd! Az arcán nem a Király és Bíró ünnepélyességét fogod meglátni, hanem a Szerető mosolyát.

518. Amíg nem tudsz megtanulni úgy dulakodni Istennel, mint a birkózó a társával, addig a lelked ereje örökké rejtve marad előled.

Nem lenne jó, egyszer és mindenkorra, megszabadulni minden korlátozásunktól és gyengeségünktől, ha valóban szeretnénk közelebb kerülni az Istenihez?

1970. május 16.