Hibaüzenet

Notice: Undefined offset: 1 counter_get_browser() függvényben (/var/www/html/mother/sites/all/modules/counter/counter.lib.inc 75 sor).

474.-475. (Kálvin, aki megokolta az örök Poklot, nem ismerte Istent, hanem...)

Nyomtatóbarát változat

474. Kálvin, aki megokolta az örök Poklot, nem ismerte Istent, hanem az Ő egyik rettenetes álarcát tartotta az Ő örök valóságának. Ha volt véget nem érő Pokol, akkor az csak egy véget nem érő eksztázis színtere lehetett; mert Isten Ánanda, és más örökkévalóság nincs, mint az Ő üdvösségének az örökkévalósága.

475. Dante, amikor azt mondta, hogy Isten tökéletes szeretete teremtette az örök Poklot, talán bölcsebbet írt, mint amit tudott; mert szórványos sejtésekből néha azt hiszem, hogy létezik egy Pokol, ahol a lelkünk egy örökkévalóságon át szenved az elviselhetetlen eksztázistól, és – mintha egy örökkévalóság lenne – Rudra, az édes és iszonyatos, legteljesebb ölelésében kéjeleg.

 

Az isteni ragyogás túl csodálatos az emberi kicsinyességnek, amely túl nagy tehernek találja ezt, valamint a gyönyör örökkévalósága könnyen elviselhetetlen lehet egy emberi lény számára.

1970. április 14.

magyar

Hozzászólások

Patmossy János képe


"Szigorú kálvinista lévén, apám úgy képzelte el Istent, mint egy kicsinyes iskolamestert, aki precízen méricskéli a bűntudatot az érdemmel szemben. A puritán emberek megfeledkeznek Isten mindent átfogó, nagy szeretetéről. Az isteni szeretet túl kell hogy lépje a megtorlást."