297.-298. (Miért hőkölsz vissza egy álarctól? Utálatos, groteszk és irtózatos...)

Nyomtatóbarát változat

297. Miért hőkölsz vissza egy álarctól? Utálatos, groteszk és irtózatos külseje mögül Krisna nevet ostoba dühödön, még ostobább megvetéseden vagy undorodon, és legostobább rettegéseden.

298. Amikor azon kapod magad, hogy lenézel másokat, akkor vizsgáld meg a szívedet, és nevess a saját butaságodon.

 

Ez csupán a mi mentális elgondolásunk mely groteszk és utálatos dolgokat lát, vagy azok tényleg olyanok, mint amilyennek mi látjuk őket? És ugyanez vonatkozik a szépségre is, nem igaz?

Az biztos, hogy a fizikai világ jelenlegi állapotában, a látszatok még mindig nagyon félrevezetőek, a fizikai szépség nem mindig egy szép lélek jele, és egy csúnya vagy groteszk test talán egy zsenit vagy egy fénylő lelket palástol.

De annak, aki nagyobb belső érzékenységgel rendelkezik, a látszatok többé nem félrevezetőek és képes érzékelni a csúnyaságot elrejtve egy csinos arc, valamint a szépséget palástolva a csúnyaság maszkja alatt.

Vannak olyan esetek is, és ezek egyre inkább számossá válnak, ahol a látszat fedi a belső valóságot, amely ekkor láthatóvá válik mindenki számára.

1970. január 23.

magyar