206. (Isten vezeti az embert, miközben az ember rossz útra viszi...)

206. Isten vezeti az embert, miközben az ember rossz útra viszi önmagát, a magasabb természet vigyáz rá alacsonyabb halandósága botladozásai során; ez az a zavarosság és ellentmondás, amelyből el kell menekülnünk az [? én egységébe], amelyben egyedül lehetséges egy tiszta tudás és egy hibátlan cselekvés.

Az egyetlen biztonság az életben, az egyetlen lehetőség megszabadulni a múlt hibáinak következményeitől, nem más, mint egy belső fejlődés, mely a tudat és az Isteni Jelenlét egyesüléséhez vezet; az egyetlen tényleges útmutató, létünk és minden létezés Igazsága.

1969. november 25.