1967. április 24. (Üzenet Anyától április 24.-e alkalmából.)

Az Anya

Agendája

Üzenet Anyától április 24.-e alkalmából.

„Mert végül is a lényben az akarat adja meg a körülményeknek a jelentőségüket, és gyakran egy nem várt jelentőséget; a látszólagos valódiság aspektusa egy félrevezető mutató. Ha egy népben vagy civilizációban az akarat a halál felé irányul, ha ragaszkodik a hanyatlás kimerültségéhez, vagy a haldoklók békén hagyásához, sőt még erősen is vakon kitart olyan hajlamok mellett, amelyek megsemmisüléshez vezetnek, vagy ha csak a holt Idő képességeit tartja becsben és a jövő képességeit ettől eltaszítja, ha előnyben részesíti azt az életet, ami volt azzal szemben, ami lesz, akkor semmi sem fogja megmenteni, még az erő és az eszközök és az intelligencia bősége sem, még az életre irányuló megannyi felhívás és a folyamatosan felkínált kedvező lehetőségek sem, az elkerülhetetlen felbomlástól vagy összeomlástól. De ha megjelenik nála egy erős hit önmagába és egy erőteljes élni akarás, ha nyitott az eljövendő dolgok felé, ha kész kiaknázni a jövőt és amit az kínál, és erős ahhoz, hogy – ott ahol a jövő ellenségesnek tűnik – kényszerítse őt, akkor az ellenségességből és vereségből a legyőzhetetlen diadal erejét tudja kinyerni, és egy nyilvánvaló tehetetlenségből és hanyatlásból a helyreállítás hatalmas lángjával fel tud támadni egy ragyogóbb élet fényébe. Ez az, amit a most újból felemelkedő indiai civilizáció tesz, ahogy az mindig is tette szellemének örök erejében.” ¹

Sri Aurobindo
1919

¹ The Foundations of Indian Culture, XIV.31 (written in February, 1919) _(vissza)