421.-424. (Az összes dolog közül a földön legjobban a fájdalomtól irtóztam,...)

421. Az összes dolog közül a földön legjobban a fájdalomtól irtóztam, amíg Isten nem sértett és nem kínzott meg; ekkor feltárult előttem, hogy a fájdalom csak a túlzott gyönyörnek egy rendellenes és ellenszegülő alakja.

422. Négy fokozat van abban a fájdalomban, amelyet Isten ad nekünk; amikor az csak fájdalom; amikor fájdalom, amely élvezetet okoz; amikor fájdalom, amely élvezet; és amikor tisztán a gyönyörnek egy hevesebb formája.

423. Még amikor fel is emelkedünk az üdvösségnek azokra a szintjeire, ahol a fájdalom elenyészik, burkoltan, elviselhetetlen eksztázisként mégis fennmarad.

424. Amikor az Ő örömének egyre magasabb hegygerinceire másztam, azt kérdeztem magamtól, van-e korlátja az üdvösség fokozódásának, és szinte megriadtam Isten öleléseitől.

Szeretném, ha megmagyaráznád nekem a "négy fokozatát a fájdalomnak" amiről Sri Aurobindo beszél itt.

Ha Sri Aurobindo bármilyen fajta morális fájdalomról beszél, tapasztalatból azt mondhatom, hogy az általa említett négy szakasz a tudatosság négy állapotának felel meg, amelyek az illető tudatosság által elért belső fejlődés és az isteni tudatossággal való egyesülés mértékének eredményei. Amikor az egyesülés tökéletes, csak a "gyönyörnek egy hevesebb formája" marad.

Ha ez a test által elszenvedett fizikai fájdalom, a tapasztalat nem követi olyan pontosan meghatározott sorrendben; különösen azért mert az egyesülés az Istenivel leggyakrabban a fájdalom eltűnését okozza.

1970. március 25.