377.-378. (A félelem és a szorongás az akarat elfajult formái. Amitől félsz...)

377. A félelem és a szorongás az akarat elfajult formái. Amitől félsz és amit újra és újra megfontolsz - elmédben ismételten ugyanazt a hangot leütve -, azt segíted előidézni; mert, ha az akaratod az ébrenlét felszínén el is utasítja, lent az elméd mégis mindvégig kész megtenni azt, és tudatalatti elme hatalmasabb, kiterjedtebb, jobban felszerelt, hogy végrehajtson, mint az ébrenléti erőd és intellektusod. A szellem viszont erősebb, mint a kettő együtt; a félelemből és reménykedésből találj menedéket a szellem lenyűgöző higgadtságában és gondtalan uralmában.

378. Isten a végtelen világot Ön-ismeret által hozta létre, ami annak tevékenységeiben önmagát beteljesítő Akarat-Erő. A tudatlanságot használta fel, hogy korlátozza a Saját végtelenségét; de a félelem, unalom, levertség, önbizalom hiánya és a gyengeség elfogadása azok az eszközök, amelyek által elpusztítja, amit alkotott. Amikor ezek a dolgok az ellen fordulnak, ami gonosz vagy ártalmas és rosszul irányított benned, akkor az helyes; de ha nem mást, mint az életednek és erődnek a forrásait támadják meg, akkor ragadd meg és űzd el őket, vagy meghalsz.

Amikor megtámadnak minket ezek a pusztító erők bizonyítja, hogy készen állunk felszabadulni az egótól és teljes fényben, békében és örömben, belépni a lényünk középpontjában lévő Isteni Jelenlétbe, végre megszabadulván az egónk által ránkrakott szenvedésektől. Az egó változtatja szenvedéssé minden kapcsolódásunkat az élettel, az egó miatt nem tudunk tudatára ébredni a bennünk rejlő Isteni Jelenlétnek és miatta nem tudunk az Ő nyugodt, erős és boldog eszközeivé válni,

Teljesen ajánljuk fel ezt az egót minden vágyával az Isteninek, legyünk magabiztosak és várjunk a bizton eljövő felszabadulásra.

1970. március 9.