308.-310. (Az emberek csak a sikerért dolgoznak, és ha elég szerencsések,...)

308. Az emberek csak a sikerért dolgoznak, és ha elég szerencsések, hogy kudarcot valljanak, az azért van, mert a Természet bölcsessége és ereje az intellektuális okosságuk fölé kerekedett. Egyedül Isten tudja, mikor és hogyan kell bölcsen hibázni és eredményesen kudarcot vallani.

309. Ne bízz abban az emberben, aki soha nem vallott kudarcot és soha nem szenvedett; ne kövesd a szerencséjét, ne harcolj a lobogója alatt.

310. Ketten alkalmatlanok a nagyságra és a szabadságra: az az ember, aki soha nem volt rabja egy másiknak, és az a nemzet, amelyik soha nem volt idegenek igája alatt.

Bizonyos alapvető tulajdonságok csak a szenvedésen és nehézségeken keresztül tudnak fejlődni. Az emberek tudatlanságukban elmenekülnek ezektől, de a Legfelsőbb Úr fejlődésük felgyorsítása érdekében rájuk rója azokra, akiket kiválasztott, hogy képviseljék őt a földön - mert ő a Legfelsőbb Bölcsesség..

1970. január 28.