408. Nem vagyok Bhakta, mert nem tagadtam meg a világot Istenért. Hogyan tudom megtagadni azt, amit Ő erővel elvett tőlem, és akaratom ellenére visszaadott? Ezek a dolgok nekem túl nehezek.

409. Nem vagyok Bhakta, nem vagyok Dzsnyáni, nem vagyok az Úr dolgozója. Mi vagyok akkor? Egy eszköz Mesterem kezében, egy fuvola, amelyet fúj egy isteni Pásztorfiú, egy falevél, amelyet sodor az Úr lélegzete.

410. Az rajongás [devotion] nem teljesül be teljesen, amíg nem válik cselekvéssé és tudássá. Ha üldözöd Istent, és nem tudod utolérni, ne engedd elmenni, amíg nem birtoklod a valóságát. Ha megszerezted a valóságát, ragaszkodj hozzá, hogy a tiéd legyen a teljessége is. Az első isteni tudást fog adni neked, a második isteni tevékenységeket fog adni, és egy szabad és tökéletes örömet az univerzumban.

411. Mások dicsekszenek az Isten iránti szeretetükkel. Az én dicsekvésem az, hogy nem szerettem Istent; Ő volt, aki szeretett engem és meglelt engem, és arra kényszerített, hogy Hozzá tartozzak.

412. Miután megtudtam, hogy Isten nő, távolról valamit megtudtam a Szerelemről; de csak akkor ismertem meg teljesen a szerelmet, amikor nővé váltam és szolgáltam Uramat és Szerelmemet.

Sri Aurobindo egy géniusz volt humorral és minden, amit tehetünk, csodáljuk és hallgatjuk.

1970. március 20.

Mit jelent az Sri Aurobindo-nál: "Hogyan tudom megtagadni azt, amit Ő erővel elvett tőlem, és akaratom ellenére visszaadott?"

És amikor azt mondja: "Miután megtudtam, hogy Isten nő."

Nem tudok válaszolni, mert míg ő testében volt, soha nem mondott nekem semmit erről.

Ha valaki tudja pontosan, hogy mikor írta ezt, abból talán ki lehet találni.

Talán N megmondhatná neked, hogy mikor íródott ez a szöveg, vagy mondott-e neki valamit Sri Aurobindo róla. ¹

413. Istennel házasságtörést elkövetni az a tökéletes tapasztalat, amelyért a világ teremtetett.

Én nem értem ezt az aforizmát.

Így tehette Sri Aurobindo csodálatos humorérzékével nevetségessé legtökéletesebben az emberi erkölcsöt. Ez a mondat önmagában egy teljes szatíra.

1970. március 21.

¹ Az Anyának átadott információk szerint ezek az aforizmák röviddel Sri Aurobindo Pondicherry-be érkezése után íródtak. _(vissza)

414. Istentől félni valójában azt jelenti, hogy messzire eltávolítjuk magunkat Tőle, de egy játékban félni Tőle, zamatot ad a teljes elragadtatottságnak.

415. A zsidók kitalálták az Istenfélő embert; India az Istent-ismerőt és az Istent-szeretőt.

416. Isten szolgája Júdeában született, de az arabok közt lépett érett korba. India öröme a szolgáló-szeretőben van.

417. A tökéletes szeretet elűzi a félelmet; de mégis a számüzetésnek tartsd meg némely fájó árnyékát és emlékét, és ez még tökéletesebbé teszi a tökéletességet.

418. A lelked nem ízlelte meg Isten teljes gyönyörét, ha sohasem volt meg az az öröme, hogy az Ő ellensége legyen, hogy szembeszálljon a szándékaival, és hogy halálos küzdelembe bocsátkozzon Vele.

419. Ha nem tudod arra késztetni Istent, hogy szeressen, akkor arra késztesd, hogy harcoljon veled. Ha nem adja neked a szerető ölelését, akkor kényszerítsd, hogy adja neked a birkózó ölelését.

420. A lelkem Isten foglya, akit Ő csatában szerzett meg; a lélek, bár az már régen volt, még emlékszik a háborúra, gyönyörrel és készültséggel és csodálattal.

Mit jelent Sri Aurobindo-nál olyan minr "az öröme, hogy az Ő ellensége legyen"

Itt is azt kell mondanom, hogy én nem tudom pontosan, mert soha nem mondta nekem.

Ám tudok beszélni nektek saját tapasztalatomból. Körülbelül huszonöt éves koromig annyit tudtam, hogy van a vallásoknak Istene, Isten, ahogy az emberek létrehozták őt, és semmilyen áron sem akartam. Tagadtam a létezését, de biztos voltam benne, hogy ha ilyen isten létezne, gyűlölném őt.

Amikor körülbelül huszonöt éves koromban felfedeztem a belső Istent, és ugyanabban az időben megtanultam, hogy a legtöbb nyugati vallás által leírt Isten nem más mint a Nagy Ellenfél.

Amikor 1914-ben Indiába jöttem és megismertem Sri Aurobindo tanítását, minden nagyon világossá vált.

1970. március 24.

421. Az összes dolog közül a földön legjobban a fájdalomtól irtóztam, amíg Isten nem sértett és nem kínzott meg; ekkor feltárult előttem, hogy a fájdalom csak a túlzott gyönyörnek egy rendellenes és ellenszegülő alakja.

422. Négy fokozat van abban a fájdalomban, amelyet Isten ad nekünk; amikor az csak fájdalom; amikor fájdalom, amely élvezetet okoz; amikor fájdalom, amely élvezet; és amikor tisztán a gyönyörnek egy hevesebb formája.

423. Még amikor fel is emelkedünk az üdvösségnek azokra a szintjeire, ahol a fájdalom elenyészik, burkoltan, elviselhetetlen eksztázisként mégis fennmarad.

424. Amikor az Ő örömének egyre magasabb hegygerinceire másztam, azt kérdeztem magamtól, van-e korlátja az üdvösség fokozódásának, és szinte megriadtam Isten öleléseitől.

Szeretném, ha megmagyaráznád nekem a "négy fokozatát a fájdalomnak" amiről Sri Aurobindo beszél itt.

Ha Sri Aurobindo bármilyen fajta morális fájdalomról beszél, tapasztalatból azt mondhatom, hogy az általa említett négy szakasz a tudatosság négy állapotának felel meg, amelyek az illető tudatosság által elért belső fejlődés és az isteni tudatossággal való egyesülés mértékének eredményei. Amikor az egyesülés tökéletes, csak a "gyönyörnek egy hevesebb formája" marad.

Ha ez a test által elszenvedett fizikai fájdalom, a tapasztalat nem követi olyan pontosan meghatározott sorrendben; különösen azért mert az egyesülés az Istenivel leggyakrabban a fájdalom eltűnését okozza.

1970. március 25.

425. Az Isten szeretetét követő legnagyobb elragadtatás: Isten szeretete az emberekben; benne is részesülünk a sokféleség örömében.

426. Mert talán a monogámia a legjobb a test számára, de a lélek, amely szereti Istent az emberben, a poligámia határtalan és eksztatikus hívőjeként lakik itt; mégis mindvégig – ez a titok – csak egyetlen lénybe szerelmes.

427. Az egész világ az én háremem, és minden elő lény és élettelen létezés benne az én elragadtatásomnak az eszköze.

Aki már megtapasztalta az isteni szeretetet annak nincs többé más szeretet mint az Isteni, és az istenit szereti mindazokban, akik iránt szeretetet érez, egyébként ez a legjobb módja szeretni, mert ily módon hathatós segítséget nyújthatunk másoknak, a bennük megnyilvánuló Istenire tudatossá válni.

1970. március 29.

428. Egy ideig nem tudtam, hogy Krisnát szeretem-e legjobban vagy Kálít; amikor Kálít szerettem, az önmagam szeretete volt, de amikor Krisnát szerettem, akkor mást szerettem, és mégis az Énem volt, akibe szerelmes voltam. Emiatt elkezdtem Krisnát még Kálínál is jobban szeretni.

Sri Aurobindo mindig a maga módján mondta a dolgokat, mindig eredetien és mindig meglepetés- szerűen.

1970. március 29.

429. Mi haszna csodálni a Természetet vagy egy Hatalomként, Jelenlétként és istennőként imádni őt? Vagy mi haszna nagyra értékelni őt esztétikailag vagy művészileg? A titok az, hogy úgy élvezzük őt a lélekkel, ahogy a férfi élvezi a nőt a testével.

430. Amikor a szívből látunk, akkor minden, a Természet és a Gondolkodás és a Cselekvés, az ideák és elfoglaltságok és hajlamok és feladatok a Szeretett Lénnyé válnak, és az eksztázis forrásává.

Nincs mit mondani.

1970. március 30.

431. A filozófusok, akik Májaként utasítják el a világot: bölcsek és aszkéták és szentek; de néha kénytelen vagyok azt gondolni, hogy csak egy kicsit, de ostobák is, és hagyják, hogy Isten túl könnyen becsapja őket.

432. Ami engem illet, én úgy vélem, jogom van ragaszkodni ahhoz, hogy Isten ugyanúgy odaadja Magát nekem a világban, mint rajta kívül. Miért alkotta egyáltalán, ha el akarná kerülni ezt a kötelezettséget?

433. A Májavádin egy álomként beszél az én Személyes Istenemről és jobban szeret a Személytelen Létezőről álmodni; a Buddhista ezzel is felhagy, mint képzelgéssel, és jobban szereti a Nirvána álmát és a nemlétezés üdvösségét. Ilyenformán az álmodók mind buzgón gyalázzák egymás látomását, és csodagyógyszerként a sajátjukkal kérkednek. Amiben a lélek legteljesebben örömét leli, az a gondolkodás számára a végső valóság.

434. A Személyiségen túl a Májavádin látja a meghatározhatatlan Létezést; én követtem őt oda, és túl azon ráleltem az én Krisnámra a meghatározhatatlan Személyiségben.

Mint mindig, itt is Sri Aurobindo csodálatos módon teszi egyértelművé számunkra az emberi állítások ostobaságát, amelyek mindegyike arrogánsan tagad bármit, ami nem a saját felfedezése, vagy a saját személyes tapasztalata.

A bölcsesség minden elmélet befogadásával kezdődik, beleértve a legellentmondásosabbakat is.

1970. április 1.

435. Amikor először találkoztam Krisnával, barátként és játszótársként szerettem Őt, amíg be nem csapott; ekkor felháborodtam, és nem tudtam Neki megbocsátani. Később szeretőként szerettem Őt, és Ő ennek ellenére becsapott engem; ismét és sokkal jobban felháborodtam, de ezúttal el kellett Neki ezt nézzem.

436. Miután megbántott, nem jóvátétellel kényszerített, hogy ezt elnézzem Neki, hanem további sértések elkövetésével.

437. Mindaddig, amíg Isten megpróbálta jóvátenni az engem ért sértéseit, ismétlődően tovább veszekedtünk; de amikor rájött erre a hibájára, a veszekedés abbamaradt, mert teljesen alá kellett Neki vetnem magam.

438. Amikor Krisnán és rajtam kívül másokat is láttam a világban, akkor titokban tartottam Isten tetteit velem; de amióta elkezdtem mindenhol Őt és magamat látni, azóta szégyentelenné és szószátyárrá váltam.

Írásaiban Sri Aurobindo géniusz volt a legkülönlegesebb élmények kifejezéséhez a leghétköznapibb szavakban, ezáltal azt a benyomást keltve, hogy a tapasztalatai egyszerűek és nyilvánvalóak.

1970. április 2.

439. Minden, ami a Szerelmemé, az hozzám tartozik. Miért becsmérelsz, hogy kérkedek az ékességekkel, amelyeket nekem adott?

440. Szerelmem levette a koronát és a királyi nyakéket a fejéről és nyakáról, és nekem adta őket; de a szentek és próféták tanítványai becsméreltek engem, és azt mondták: „A Sziddhiket hajhássza.” ¹

441. Szerelmem parancsát hajtottam végre a világban, és Foglyul ejtőm akaratát; de ők felkiáltottak: „Ki ez az ifjúság megrontója, az erkölcsöknek ez a megzavarója?”

442. Ha törődtem volna akár a dicséretetekkel, ó ti szentek, ha becsben tartottam volna a jó híremet, ó ti próféták, akkor a Szerelmem soha nem ölelt volna a keblére, és adta volna meg az előjogot a titkos hálószobáihoz.

443. Ittas voltam Szerelmem extázisától, és a világ palástját eldobtam magamtól, még a világ főútjain is. Miért kellene azzal törődnöm, hogy a világias gondolkodású emberek gúnyolódnak, és a Farizeusok elfordítják az arcukat?

444. A te szerelmednek, ó Uram, vadméz a világ szidalmazása, és nyári eső a testen a csőcselék köveinek záporozása. Mert nem Te vagy, aki szidalmazol és hajigálsz, és nem Te vagy a kövekben, aki megüt és megsebesítesz?

Nincs mit mondani. Csak meghajolunk az élmény tökéletessége előtt.

1970. április 3.

¹ Okkult erők. _(vissza)

445. Két dolog van Istenben, amelyet az emberek gonosznak hívnak: az, amit egyáltalán nem tudnak megérteni, és az, amit félreértenek, és, kisajátítva, rossz célra használnak fel; csak azt, amit félig sikertelenül, vaktában kitapogatnak és homályosan megértenek, nevezik jónak és szentnek. Számomra azonban minden dolog szeretetre méltó Benne.

446. Azt mondják, ó Istenem, hogy bolond vagyok, mert nem látok Benned hibát; de ha valóban megbolondulok a szeretetedtől, akkor nem akarom visszanyerni az épelméjűségemet.

447. „Tévedések, valótlanságok, botlások!” – kiáltják ők. Milyen fényesek és gyönyörűek a Te tévedéseid, Ó Uram! A valótlanságaid megmentik az Igazság életét; a Te botlásaid által tökéletesedik a világ.

448. Élet, Élet, Élet – hallom a szenvedélyek kiáltását; Isten, Isten, Isten – a lélek válasza. Ha nem látod és szereted csakis Istenként az Életet, akkor maga az élet egy ólompecséttel lezárt öröm a számodra.

449. „A férfi szereti a nőt [He loves her]” – mondják az érzékek; a lélek viszont azt mondja: „Isten, Isten, Isten.” Ez a lét mindent magába foglaló képlete.

Ily módon Sri Aurobindo feltárja és megfogalmazza a létezés titkát. Mindössze, annyi maradt, hogy megértsük, és éljük.

1970. április 4.

450. Ha nem tudod szeretni a leghitványabb férget és a legaljasabb bűnözőt, hogyan hiheted, hogy elfogadtad Istent a te lelkedben?

451. Ha Istent a világot kirekesztve szereted, akkor egy intenzív, de tökéletlen imádatban részesíted Őt.

452. A szeretet csak az egyik lánya vagy szolgálója a féltékenységnek? Ha Krisna szereti Csandrabálit,¹ akkor miért ne szeressem én is?

453. Mivel csak Istent szereted, ezért hajlamos vagy azt állítani, hogy inkább téged kellene szeretnie, mint másokat; ez azonban egy hamis követelés, amely ellentétes az igazságossággal és a dolgok természetével. Mert Ő az egy, te pedig a sokból vagy. Válj inkább eggyé szívben és lélekben minden lénnyel, akkor senki nem lesz a világon a Számára, hanem egyedül te, hogy szeressen.

454. Kifogásom azokkal van, akik elég ostobák ahhoz, hogy ne szeressék a Szerelmemet, nem azokkal, akik velem osztoznak az Ő szeretetében.

455. Azokban, akiket szeret Isten, legyen örömöd; azokat, akiknek azt színleli, hogy nem szereti őket, sajnáld.

Ez a féltékenység legelbűvölőbb kritikája amit mondhatunk, és a legjobb módja gyógyítani a féltékenységet, az egó korlátainak leküzdésével és az örök és egyetemes isteni szeretettel egyesülve.

1970. április 6.

¹ Sri Krisna Radha-t szerette legjobban a gópik (Tehénpásztorlányok, fejőslányok. Krisna marhapásztorok között töltötte az ifjúságát, és sokat csintalankodott a leányaikkal.) közül, de szerette Chandrabali-t és a többi gópikat is. _(vissza)

456. Gyűlölöd az ateistát, mert nem szereti Istent? Akkor téged kellene megutálni, mert nem tökéletesen szereted Istent.

457. Egy dolog van, amelyben a vallások és egyházak megadják magukat az ördögnek, és ez az átkaikban van. Amikor a pap azt ismételgeti: „Legyen átkozott! Maran atha”, akkor én egy ördög imádót látok imádkozni.

458. Kétségtelenül, amikor a pap megátkozz, akkor Istenhez kiált; de a düh és sötétség Istene az, akinek együtt az ellenségével átadja magát; mert ahogy ő közelíti meg Istent, úgy fogja őt Isten fogadni.

459. Sokat gyötört a Sátán, amíg rá nem jöttem, hogy Isten kísértett engem; ekkor az általa okozott gyötrelem végleg, örökre elhagyta a lelkemet.

460. Gyűlöltem az ördögöt, és torkig voltam a kísértéseivel és kínzásaival; és nem tudtam megmondani, miért volt távozó szavaiban a hang olyan édes, hogy amikor gyakran visszatért és felajánlotta magát nekem, szomorúan utasítottam őt el. Aztán rájöttem, ez Krisna volt az Ő tréfáival, és a gyűlöletem nevetéssé vált.

461. Úgy magyarázták az ördögöt a világban, hogy azt mondták, a Sátán felülkerekedett Istenen; de én büszkébben gondolkodom a Szerelmemről. Hiszem, hogy semmi sincs megtéve, csak az Ő akarata által, mennyben vagy pokolban, a földön vagy a vizeken.

A Legfelsőbben az ellentétek összebékítettek és kiegészítik egymást. Az elkülönítés a megnyilvánulásban az, amely létrehozta az ellentéteket; de ha egyszer az ember tudatossága egyesült a Tudatossággal, a szembenállás megszűnik.

1970. április 7.

462. Tudatlanságunkban olyanok vagyunk, akár a gyerekek, akik büszkék, hogy sikerül felegyenesedve és segítség nélkül járniuk, és túl lelkesek, hogy tudatában legyenek az anyjuk megtámasztó érintésének a vállaikon. Amikor felébredünk, hátratekintünk és látjuk, hogy Isten állandóan vezetett és támogatott minket.

463. Kezdetben, valahányszor visszaestem a bűnbe, sírni szoktam és kikeltem magam ellen és Isten ellen, hogy ezt eltűrte. Később, csak annyit mertem kérdezni: „Miért hempergettél meg megint a sárban, ó játszótársam?” Azután, az is eszembe jutott, hogy ez bátornak és szemtelennek tűnik; csak arra voltam képes, hogy csendben felkeljek, szemem sarkából ránézzek – és megtisztítsam magamat.

Mindaddig amíg az ember büszke erényeire, a Legfelsőbb Úr bűnbe fogja ejteni, hogy megtanítsa neki a szerénység szükségességét.

1970. április 8.

464. Isten úgy rendezte el az életet, hogy a világ a lélek férje; Krisna az ő isteni szeretője. Szolgálattal tartozunk a világnak, egy törvény, egy kényszerítő vélekedés valamint a fájdalomnak és élvezetnek egy általános tapasztalata pedig hozzáköt minket a világhoz, a szívünk imádata valamint a szabad és titokban tartott örömünk viszont a Szerelmünkért van.

465. Isten öröme titokzatos és csodálatos; ez egy misztérium és egy elragadtatás, amelyre a józan ész gúnyos arcokat vág; de a lélek, amely egyszer megízlelte ezt, soha nem tud róla lemondani, bármilyen evilági rossz hírnevet, gyötrelmet és csapást is okozhat ez nekünk.

Ebben a pillanatban, a világ úgy tűnik, még mindig ellentmondásban van a tiszta és ragyogó isteni örömmel; de eljön a nap amikor a világ is megnyilvánítja ezt az örömöt. Ez az, amire fel kell készítenünk.

1970. április 9.

466. Isten, a világ Guruja, bölcsebb, mint az elméd; Őbenne bízz, és ne ebben az örökös önző és arrogáns szkeptikusban.

467. A szkeptikus elme mindig kételkedik, mert nem képes megérteni, de az Isten-szeretőnek a hite állhatatosan kitart amellett, hogy tud, jóllehet nem képes megérteni. A sötétségünknek mindkettőre szüksége van, de nincs az a kétség, amely hatalmasabb lehet a hitnél. Amit most nem tudok megérteni, azt egy nap el fogom sajátítani, de ha elveszítem a hitet és a szeretetet, akkor teljesen elveszítem a célt, amelyet Isten kijelölt nekem.

468. Kétségbe vonhatom Istent, a vezetőmet és tanítómat, és megkérdezhetem Tőle: „Igazam van, vagy Te tűrted a szeretetedben és bölcsességedben, hogy az elmém becsapjon engem?” Kételkedj az elmédben, ha akarsz, de abban ne kételkedj, hogy Isten vezet téged.

Az élet megadta nekünk, hogy megtaláljuk az Istenit és egyesüljünk Vele.

Az elme megpróbál meggyőzni bennünket, hogy ez nem így van. Higgyünk ennek a hazugnak?

1970. április 10.

469. Mivel kezdetben tökéletlen fogalmakat kaptál Istennel kapcsolatban, ezért most dühöngsz és tagadod Őt. Ember, te kételkedsz a tanárodban, mert nem adta át neked az elején a teljes tudást? Tanulmányozd inkább ezt a tökéletlen igazságot, és tedd a helyére, hogy biztonságosan továbbhaladhass a kiterjedtebb tudás felé, amely most nyílik meg előtted.

470. Isten, az Ő szeretetében, így tanítja a gyermek-lelket és a gyengét, lépésről lépésre vezetve és visszatartva őket az Ő végső és még elérhetetlen hegycsúcsainak látomásától. És nincs mindnyájunknak valamilyen gyengesége? Nem vagyunk mindnyájan az Ő szemében jóformán olyanok, mint a kis gyerekek?

471. Azt láttam, hogy bármit is megtagadott tőlem Isten, azt a szeretetében és bölcsességében tagadta meg. Ha azt megszereztem volna annak idején, akkor valami kiemelkedően jót változtattam volna egy nagy méreggé. Olykor mégis, amikor erősködünk, mérget ad nekünk inni, azért hogy megtanulhassunk elfordulni tőle, és tudással megízlelni az Ő ambróziáját és az Ő nektárját.

Amikor egy kicsit bölcsebbé válunk, nem fogunk panaszkodni semmiről, és úgy fogadjuk a dolgokat, ahogy az Isteni küldi nekünk, mint az Ő mindennel-együttérző Kegyelmének megnyilvánulását.

Minél több önátadással vagyunk, annál inkább megértjük.

Minél hálásabbak vagyunk, annál boldogabbak leszünk.

1970. április 11.

472. Most még az ateistának is képesnek kellene lennie észrevenni, hogy a teremtés valami végtelen és nagyszerű rendeltetés felé halad, amelyet igazi lényegét tekintve az evolúció is feltételez. A végtelen rendeltetés és beteljesülés viszont egy végtelen bölcsességet vélelmez előtte, amely előkészít, vezet, megformál, oltalmaz és szentesít. Mélyen tiszteld akkor ezt a Bölcsességet és imádd a lelked gondolataival – ha nem tömjénillattal egy templomban –, és még akkor is, ha megtagadod tőle a végtelen Szeretet szívét és a végtelen ön-ragyogás elméjét. Ekkor, bár nem is tudod, mégis Krisna az, akit tisztelsz és imádsz.

Szavakon túl, túl a gondolatokon, a Legfelsőbb Jelenlét megmutatkozik és csodánkra késztet.

Óvakodjunk minden mentális konstrukciótól ami korlátoz és torzít. Törekedjünk tiszta kapcsolatot tartani.

1970. április 12.

473. A Szeretet Ura azt mondta: „Azok, akik követik a Megismerhetetlent és a Meghatározhatatlant, Engem követnek, és Én elfogadom Őket.” Szavával igazolta az Illuzionistát és az Agnosztikust. Akkor hát, Ó vallásos rajongó, azt szidalmazod, akit a Mestered elfogadott?

Az isteni látomásnak,  minden őszinte emberi törekvés elfogadható, bármilyen sokszínűség, vagy akár látszólagos ellentmondás  lehet a formáikban.

És mindezek együtt nem elegendőek, kifejezni az Isteni Valóságot.

1970. április 13.

474. Kálvin, aki megokolta az örök Poklot, nem ismerte Istent, hanem az Ő egyik rettenetes álarcát tartotta az Ő örök valóságának. Ha volt véget nem érő Pokol, akkor az csak egy véget nem érő eksztázis színtere lehetett; mert Isten Ánanda, és más örökkévalóság nincs, mint az Ő üdvösségének az örökkévalósága.

475. Dante, amikor azt mondta, hogy Isten tökéletes szeretete teremtette az örök Poklot, talán bölcsebbet írt, mint amit tudott; mert szórványos sejtésekből néha azt hiszem, hogy létezik egy Pokol, ahol a lelkünk egy örökkévalóságon át szenved az elviselhetetlen eksztázistól, és – mintha egy örökkévalóság lenne – Rudra, az édes és iszonyatos, legteljesebb ölelésében kéjeleg.

Az isteni ragyogás túl csodálatos az emberi kicsinyességnek, amely túl nagy tehernek találja ezt, valamint a gyönyör örökkévalósága könnyen elviselhetetlen lehet egy emberi lény számára.

1970. április 14.

476. Tanítványi kapcsolat Isten, a Tanító iránt, fiúi kapcsolat Isten, az Atya iránt, gyöngéd érzelem Isten, az Anya iránt, az isteni Barát kézszorítása, nevetés és szórakozás a Bajtársunkkal és Játszópajtásunkkal, boldog rabszolgaság Isten, a Gazda iránt, az isteni Szerető mámoros szerelme – ez az élet hét üdvössége az emberi testben. Egyesíteni tudod mindezeket egyetlen mindenek fölötti és szivárványszínű kapcsolatban? Akkor semmilyen mennyre sincs szükséged, és túlszárnyalod az Advaita felszabadítását.

Nincs mit hozzátenni. Ez egy tökéletes program. Csak az maradt hátra nekünk, hogy megvalósítjuk.

1970. április 15.

477. Mikor változik a világ a mennyország mintaképévé? Amikor az egész emberiség kisfiúkká és kislányokká válik együtt Istennel – aki Krisnaként és Kálíként, a tömeg legboldogabb kisfiújaként és legerősebb kislányaként fedi fel önmagát –, és együtt játszanak a Paradicsom kertjében. A Szemita Éden elég jó volt, de Ádám és Éva túlságosan felnőttek voltak, és a Kertnek az Istene túl öreg és szigorú és ünnepélyes ahhoz, hogy ellen lehessen állni a Kígyó ajánlatának.

478. A Szemiták egy olyan Isten elgondolásával verték meg az emberiséget, aki egy szigorú és tiszteletet parancsoló király és ünnepélyes bíró, és nem ismer jókedvet. De mi, akik láttuk Krisnát, egy kisfiúnak ismerjük őt, aki szeret játszani, és egy gyermeknek, aki folyton rosszaságokon töri a fejét, és el van telve vidám nevetéssel.

479. Egy olyan Isten, aki nem tud mosolyogni, nem teremthette volna meg ezt a humoros univerzumot.

Nevetségesség a legerősebb fegyver a hamisság hatalma ellen. Egyetlen mondattal Sri Aurobindo megsemmisíti az ember alkotta istenek egyikének hatalmát.

1970. április 17.

480. Isten elvett egy gyereket, hogy a gyönyörének a keblén cirógassa őt; de az anyja sírt, és nem vigasztalódott, mert a gyermeke nem létezett többé.

481. Amikor fájdalomtól vagy bánattól vagy balszerencsétől szenvedek, azt mondom: „Nos hát, régi Játszópajtásom, ismét rákaptál, hogy bántalmazz, és leülök, hogy megszerezzem a fájdalom gyönyörűségét, a bánat örömét, és a balszerencse jószerencséjét; ekkor Ő észreveszi, hogy rajtakapták, és elviszi tőlem a kísérteteit és mumusait.

Csillogó humorral Sri Aurobindo igyekszik megértetni velünk a közönséges emberi tudatosság hamisságát, és az Isteni Tudatosság fénylő és mindenható örömét, amit meg kell szereznünk.

1970. április 18.

482. Az isteni tudás keresője abban a leírásban, amely Krisnát ábrázolja, ahogy ellopta a Gópik ruháit, Isten lélekkel kapcsolatos módszereinek egyik legmélyebb példázatát fedezi fel, a vallásos rajongó a saját szíve misztikus tapasztalatainak egy isteni felvonásban való tökéletes visszaadását, a buja és a Puritán (egy vérmérséklet két oldala) pedig csak egy kéjsóvár történetet. Az emberek azt nyújtják, ami bennük van, és ezt látják visszatükröződni az Írásban.

483. A szeretőm lehúzta a bűn-ruhámat, és én ujjongva hagytam lehullani; azután ráncigálta az erény-ruhámat, de elszégyelltem magam és lármáztam és megakadályoztam őt. Amíg erőszakkal le nem tépte rólam, nem láttam meg, hogyan rejtőzködött el előlem a lelkem.

Hagyjuk lehullani erény-ruhánkat azért, hogy készen állhassunk az Igazságra.

1970. április 22.

484. A bűn Krisnának egy csínytevése és álruhája, hogy álcázza magát az erényesek bámulásától. Vedd észre, ó farizeus, Istent a bűnösben, a bűnt önmagadban, amely tisztítja a szívedet; öleld át a testvéredet.

Mint mindig, az ő meglepő és humoros módján,  Sri Aurobindo azt mondja, hogy az Isteni igazság fölötte van erénynek is bűnnek is.

1970. április 19.

485. Isten szeretete és a jóindulat az emberek felé az első lépés a tökéletes bölcsesség felé.

486. Az, aki elítéli a kudarcot és a tökéletlenséget, Istent ítéli el; a saját lelkét korlátozza az, és a saját látását csapja be. Ne ítélj, hanem figyeld meg a Természetet, segítsd és gyógyítsd a testvéreidet, és együttérzéseddel erősítsd a képességeiket és bátorságukat.

487. A férfi szeretete, a nő szeretete, a dolgok szeretete, a felebarátod szeretete, a hazád szeretete, az állatok szeretete, az emberiség szeretete mind Istennek a szeretete, aki ezekben az élő hasonmásokban tükröződik vissza. Szeress tehát, és válj hatalmassá, hogy kedvedet leld mindenben, segíts mindenkinek, és szeress örökre.

488. Ha vannak dolgok, amelyek teljesen elutasítják, hogy át legyenek alakítva vagy helyre legyenek hozva Isten tökéletesebb hasonmásává, azokat gyöngédséggel a szívben, de könyörtelenséggel a csapásban el lehet pusztítani. De először győződj meg arról, hogy Isten adta neked a kardodat és a megbízásodat.

489. Nem a szomszédság miatt kell szeretnem a szomszédomat – mert mi van a szomszédságban és a távolságban? Sem azért, mert a vallások azt mondják, hogy ő a testvérem – mert hol van a gyökere ennek a testvériségnek? Hanem, mert ő én magam vagyok. A szomszédság és a távolság kihatással van a testre, a szív túlmegy rajtuk. A testvériség a vérből van, vagy a hazából vagy a vallásból vagy az emberiségből, de amikor az önérdek zajosan követelőzik, mi lesz ebből a testvériségből? Csak azáltal, ha Istenben élünk, és ha az elmét és szívet és testet az ő egyetemes egységének képmásává tesszük, válik lehetségessé ez a mély, érdek nélküli és feddhetetlen szeretet.

A szolidaritásra és a kölcsönös szeretetre adott összes emberi oknak kicsi az értéke, és kicsi a hatása. Csak azáltal, hogy tudatossá válunk az Istenire és egyesülünk Vele, tudjuk elérni és megvalósítani az igaz Egységet.

1970. április 20.

490. Amikor Krisnában élek, akkor az ego és az önérdek elenyészik, és csak maga Isten minősítheti a szeretetemet mérhetetlennek és korlátlannak.

491. Krisnában élve még az ellenségeskedés is a szeretet játékává és a fivérek birkózásává válik.

492. A lélek számára, amely birtokolja a legmagasabb üdvösséget, az élet nem lehet egy gonosz vagy egy szomorú illúzió; az egész élet inkább egy isteni Szerető és Játszópajtás hullámzó szeretetévé és nevetésévé válik.

Tudni hogyan kell tartani az Isteni kapcsolatot minden körülmények között, az a boldogság titka.

1970. április 21.

493. Képes vagy Istent a test nélküli Végtelennek látni, és mégis úgy szeretni, ahogy a férfi szereti a szeretőjét? Akkor feltárult számodra a Végtelen legmagasabb igazsága. Fel tudod öltöztetni a Végtelent egyetlen, titokzatos, átölelhető testbe, és képes vagy Őt látni, hogy ott van azon testek mindegyikében és összességükben is, amelyek láthatóak és érzékelhetőek? Akkor a legszélesebb körű és legmélyebb igazsága is a birtokodba jutott.

494. Az Isteni Szeretetnek egyidejűleg kettős játéka van: egy univerzális működése – amely mély, zavartalan és megmérhetetlen, mint az Óceán alja, amely az egész világra ráborul és benne minden dologra, mint egy sima ágyra, egyenlő nyomással –, és egy személyes működése – amely energikus, intenzív és eksztatikus, mint ugyanazon Óceán ringó felszíne, amely váltogatja a hullámainak magasságát és erejét, és kiválasztja azokat a tárgyakat, amelyekre ráesik tajtékának és permetének csókjával, és elnyelő vizeinek ölelésével.

Hogy megértesse magát, Sri Aurobindo képeket használ, amelyek mindenki számára elérhetőek; de az Egyesülés csodája végtelenül meghaladja ezeket az emberi képeket.

1970. április 22.

495. Régen gyűlöltem és kerültem a fájdalmat, és zokon vettem a büntetést, amit kiszabott rám; de most úgy találom, ha nem szenvedtem volna így, akkor most kiképezve és tökéletesítve az elmémben, szívemben és testemben nem rendelkeznék a gyönyörnek ezzel a végtelenül és sokfélén érzékeny befogadóképességével. Isten végül beigazolja önmagát, még ha kíméletlennek és zsarnoknak is álcázza önmagát.

496. Megesküdtem, hogy nem fogok szenvedni a világ bánatától és a világ butaságától és kegyetlenségétől és igazságtalanságától, és szívemet olyan keménnyé tettem ridegségben, mint az alsó malomkő, és az elmémet olyanná, mint a kard csiszolt felülete. Többé nem szenvedtem, de az élvezet eltávozott tőlem. Majd Isten széttörte a szívemet és felszántotta az elmémet. A kegyetlen és szűnni nem akaró gyötrelmen keresztül felemelkedtem egy üdvözült fájdalommentességbe, és a szomorúságon és felháborodáson és lázadáson keresztül egy végtelen tudásba és egy állandó békébe.

Ez ugyanaz a lecke, hogy a Legfelsőbb Úr tanítani akarja a testet, amelyet átalakít.

1970. április 23.

497. Amikor rájöttem, hogy a fájdalom a gyönyörnek az ellentétes oldala és a kiképzés rá, akkor törekedtem, hogy csapásokkal halmozzam el magam, és megsokszorozzam a szenvedést minden tagomban; mert még Isten kínzásai is lassúnak és csekélynek és hatástalannak tűntek nekem. Ekkor Szerelmem vissza kellett tartsa a kezemet és így kiáltott fel: „Hagyd abba, mert az én korbácsütéseim elegendők a számodra.”

498. A régi szerzetesek és vezeklők önkínzása abnormális volt és ostoba; mégis a természetellenességeik mögött megvolt a tudásnak egy titkos érzékelése.

499. Isten a mi bölcs és tökéletes Barátunk; mert ő tudja, mikor kell odacsapni, csakúgy, mint azt, hogy mikor kell dédelgetni, mikor kell elpusztítani minket, nem kevésbé, mint azt, hogy mikor kell megmenteni és segítségül sietni.

Csak egyetlen valódi bölcsesség van a Legfelsőbb Úr bölcsessége. Így, feladva minden személyes akaratot és akarni amit az Isteni akar, ez az egyetlen módja valóban bölcsé válni.

1970. április 24.

500. Az összes teremtmény isteni Barátja egy ellenség állarcában rejti el a barátságát, amíg nem készít fel minket a legmagasabb mennyekre; ezután, mint Kuruksétrában, a küzdelem, szenvedés és pusztítás Urának félelmetes formája visszahúzódik, és Krisna édes arca, gyöngéd keze, gyakran átölelt teste felragyog az ő örökkévaló bajtársának és játszótársának felrázott lelke és megtisztult szeme számára.

501. A szenvedés képessé tesz minket elviselni a Gyönyör Urának teljes erejét; arra is képessé tesz, hogy kibírjuk a Hatalom Urának legteljesebb játékát. A fajdalom a kulcs, amely kinyitja az erő kapuit; ez az a főút, amely az üdvözültség városába vezet.

502. Mégse keresd, Ó ember lelke, a fájdalmat, mert ez nem az Ő akarata, csak az Ő örömét keresd; ami a szenvedést illeti, az az Ő gondoskodásában biztos el fog jönni hozzád olyan gyakran és mértékben, amennyi szükséges a számodra. Akkor bírd ki, hogy végül megtalálhasd a fájdalmának eksztázis-szívét.

503. Ne okozz fájdalmat sem, Ó ember, a társadnak; egyedül Istennek van joga fájdalmat okozni; vagy azoknak van, akiket Ő meghatalmazott. De ne hidd vak gyűlölettel, ahogy azt Torquemada tette, hogy te egyike vagy ezeknek.

Soha ne felejtsd el, hogy amíg képes vagy preferenciára az élettel és emberekkel, nem lehetsz az Isteni tiszta és tökéletes eszköze.

1970. április 28.

504. A régi időkben létezett az ünnepélyes kijelentésnek egy nemes formája a pusztán erőből és cselekvésből álló lelkek számára: „Olyan biztosan, ahogyan Isten él.” A modern szükségleteinknek viszont egy másik ünnepélyes kijelentés jobban megfelelne: „Olyan biztosan, ahogy Isten szeret.”

Szomorú korunkban majdnem elsorvasztva az eszesség túlzott dominanciája által, semmi sem lehet azonnal szükségesebb és értékesebb, mint az Isteni Szeretet.

1970. április 29.

505. A tudomány különösképpen hasznos az Isten-szerető és Isten-ismerő számára, mert lehetővé teszi, hogy részleteiben megértse és csodálja az Ő anyagi művének különös csodáit. Az egyik így tanít és kiált fel: „Nézd, hogyan nyilvánult meg a Szellem az anyagban!”; a másik: „Nézd, Szerelmemnek és Uramnak, a tökéletes Művésznek, a mindenható kéznek az érintését!”

Hogyan lehetne bárki is az Isteni szolgálatára,¹ miután mi csak Általa létezünk - minden amit tehetünk, hogy ügyetlenül viszonozunk egy kicsit mindabból, amit Ő adott nekünk.

1970. április 30.

¹ A fordítás alapjául szolgáló szövegben "Science" olvasható a "Service" helyett. _(vissza)

506. Ó, világegyetem Arisztophanésza, te, aki nézed a világot, és édesen nevetsz magadban, nem engednéd meg nekem is, hogy isteni szemekkel lássam és részesedjek világméretű nevetéseidben?

Semmi kétség, hogy valakinek kell legyen egy látomása, isteni látomásként, hogy képes legyen nevetni ezen a világon.

1970. május 1.

507. Kálidasza egy merész metaforájában azt mondja, hogy Kailasza hófödte sziklái Síva hangos világ-nevetései, amelyek a legteljesebb fehérségben és tisztaságban vannak halomba gyűjtve a hegycsúcsokon. Ez igaz; és amikor a szikláknak ez a hasonmása ráhull a szívre, akkor a világ gondjai szertefoszlanak, akár alattuk a felhők a valódi semmiségükké.

Az emberi tudomány nagyon egzakt megfigyeléseket tesz; de a tér azonban nyitott a valódi okok elképzelésére - mi van az okkult okokkal?

1970. május 2.

508. A lélek legkülönösebb tapasztalata az, hogy rájön, amikor már nem törődik a bajok képzetével és fenyegetésével, akkor a bajok maguk mindenütt megszűnnek a környezetében. Ekkor halljuk meg ezen valótlan fellegek mögül Isten rajtunk való nevetését.

Úr, és amikor Te a képet változtatni akarod a hasonlatosságodra, mit teszel?

1970. május 4.

Nem értettem, hogy mit írtál tegnap.

Amit Sri Aurobindo "a képnek" hív, az a fizikai test. Ezért megkérdeztem az Urat, hogy mit csinál, amikor át akarja alakítani a fizikai testet, és tegnap este kaptam tőle két látomást a válaszban.

Az egyik vonatkozott, a test tudatosság felszabadulására az összes halállal kapcsolatos konvenciótól; és a másikban megmutatta milyen lesz a szupramentális test. Látod, hogy jól tettem, hogy kértem Őt!

1970. május 9.

509. Ó Titán, eredményes volt a te erőfeszítésed? Rávanához és Hiranjakásipúhoz¹ hasonlóan ülsz, és kiszolgálnak az istenek és a világ ura? De az, amit valójában hajszolt a lelked, megszökött előled.

510. Rávana elméje úgy gondolta, mindenre kiterjedő korlátlan uralomra és Ráma feletti diadalra sóvárog; de az a cél, amelyre a lelke szegezte mindig is a látomását, az volt, hogy amint lehet, visszatérjen a mennyországába és megint Isten cselédje legyen. Ezért, a legrövidebb útként, az Isten elleni ádáz gyűlölködés ölelésében temette el magát.

511. A legnagyobb öröm, Náradához hasonlóan, Isten rabszolgájának lenni; a Poklok legrosszabbika, Istentől elhagyatva a világ urának lenni. Az, ami a legközelebbinek tűnik az Istenről alkotott tudatlan elgondoláshoz, a legtávolabb van tőle.

512. Isten szolgálója valami; Isten rabszolgája nagyobb.

Sri Aurobindo egy igaz módot ad nekünk, hogy megértsük az Írásokat, amelyek így egyetemes szimbólumokká válnak.

1970. május 12.

¹ Két démon király. _(vissza)

513. A világ urának lenni valóban mindenek felett való boldogság lenne, ha azt az embert mindenki szeretné; de ehhez egyidejűleg az egész emberiség rabszolgája kellene, hogy legyen.

514. Tulajdonképpen, amikor megszámlálod az Isten iránti hosszú szolgálatodat, rájössz, hogy a páratlan munkád az a törékeny és kicsiny jóság volt, amit szeretetben az emberiségért tettél.

Ezért szolgálat helyett, jobb teljesen és abszolút az Istenihez tartozni.

1970. május 13.

A teljes és abszolút Istenihez tartozás érdekében nem célszerű az Isteni szolgálattal kezdeni?

Az biztos, hogy az összes munkánk az Isteni szolgálatában, a megközelítés egy nagyon jó módja, de ez nem megy sokkal tovább, mint ahogy Sri Aurobindo leírja, és némelyek számára ez nem kielégítő.

1970. május 14.

515. Két munka van, amely tökéletesen kedvére való Istennek az ő szolgálójában; csendes imádattal söpörni az Ő templom-padlózatait, illetve a világ küzdőterén harcolni az Ő isteni beteljesüléséért az emberiségben.

516. Azt, aki még egy kis jót is tett az embereknek, még ha a legrosszabb is a bűnösök közül, Isten befogadta a szeretői és szolgálói sorába. Meg fogja ő pillantani az Örökkévaló orcáját.

Sri Aurobindo mindig is törekedett rá, hogy felszabadítsa tanítványait, vagy akár az olvasóit is, az összes előítélettől, minden hagyományos erkölcstől.

1970. május 15.

517. Ó, gyengeséged bolondja, ne takard el Isten arcát előled a félelemmel vegyes bámulat fátylával, ne közelítsd Őt esdeklő gyengeséggel. Nézd! Az arcán nem a Király és Bíró ünnepélyességét fogod meglátni, hanem a Szerető mosolyát.

518. Amíg nem tudsz megtanulni úgy dulakodni Istennel, mint a birkózó a társával, addig a lelked ereje örökké rejtve marad előled.

Nem lenne jó, egyszer és mindenkorra, megszabadulni minden korlátozásunktól és gyengeségünktől, ha valóban szeretnénk közelebb kerülni az Istenihez?

1970. május 16.

519. Sumbha¹ először szerette Kálít, szívével és testével, aztán mérges volt rá és harcolt ellene, végül felülkerekedett rajta, a hajánál fogva megragadta és háromszor megforgatta maga körül a mennyekben; a következő pillanatban Kálí elpusztította őt. Ez a Titán négy nagy lépése a halhatatlanság felé, és mind közül az utolsó a leghosszabb és leghatalmasabb.

Nem értem, mit jelent a Titán négy nagy lépése a halhatatlanság felé.

Bármilyen legyen is egy egyén természete, végül is, így vagy úgy, akár küzd-e ellene, akár szereti őt, a Vég mindig az Isteni.

1970. május 17.

¹ Egy démon király. _(vissza)

520. Kálí: Krisna, aki irtózatos Hatalomként és dühödt Szeretetként mutatkozik meg. Ádáz csapásaival levágja az ént a testben, életben és elmében, azért hogy megszabadítsa az örökkévaló szellemet.

Panaszkodni fogunk, amikor látjuk, hogy ez a tehetetlen ki ego eltűnik és helyt ad egy fényes szikrának amely képes megérteni a világegyetemet?

1970. május 21.

521. Őseink azért buktak el a mély szemita példázatban, mert megízlelték a jó és gonosz fájának gyümölcsét. Ha egyszerre az örök élet fájáról szedtek volna, elkerülték volna az azonnali következményt; de Isten célja az emberiségben meghiúsult volna. Isten haragja a mi örökös előnyünk.

Sri Aurobindo igyekszik megértetni velünk, miként akadályoznak jövőképünk korlátozásai, az Isteni Bölcsesség észrevételében.

1970. május 22.

522. Ha a pokol lehetséges lenne, az lenne a legrövidebb út a legmagasabb mennybe. Mert Isten igazából szeret.

523. Isten minden Édenből kiűz minket, azért hogy kényszerítve lehessünk a sivatagon keresztül átutazni az isteni Paradicsomba. Ha szeretnéd tudni, miért kell, hogy ez a sivár és kegyetlen áthaladás szükséges legyen, akkor bolonddá tesz az elméd, és nem tanulmányoztad a háttérben a lelkedet, és az ő homályos vágyait és titkos elragadtatásait.

Amikor már nem vonzódsz a szenvedéshez, és kigyógyultál minden perverz, hozzáfűző kapcsolatodból, a Legfelsőbb segíteni fog felfedezni nekünk, hogy mindenekfölötti örömet rejt

1970. május 23.

524. Az egészséges elme irtózik a fájdalomtól; mert a fájdalom vágya, amelyet az emberek néha kialakítanak az elméjükben kóros és Természetellenes. A lélek viszont semmivel sem törődik jobban az elmével és a szenvedéseivel, mint a vasgyáros az érc fájdalmával a kohóban; a saját szükségleteit és a saját epekedését követi.

The Supreme Lord alone should be the Master and it is He, as a rule, whom the psychic being obeys. Egyedül a Legfelsőbb úr lehet a Mester és Ő az, rendszerint, akinek a pszichikai lény engedelmeskedik.

1970. április 19. 24 May 1970

525. A különbséget nem tevő részvét az alkat legnemesebb adománya, egy élőlénynek még a legcsekélyebb kárt sem okozni az emberi erények közt a legmagasabb rendű; Isten azonban egyiket sem gyakorolja. Nemesebb és jobb az ember emiatt, mint a Mindent-szerető?

526. Rájönni, hogy egy ember testének vagy elméjének megóvása a szenvedéstől nincsen mindig akár a lélek, az elme vagy a test javára, egyike a legkeserűbb tapasztalatoknak az emberi módon könyörületesek számára.

Tudatában lenni az Isteni Tudatosságnak az elérhető legfőbb beteljesülés az emberi felismeréshez, az összes többi csupán lényegtelen.

1970. május 25..

527. Az emberi sajnálat a tudatlanságból és gyengeségből született; az érzelmi benyomások rabszolgája. Az isteni részvét megért, különbséget tesz és megvéd.

528. A sajnálat olykor jó pótléka a szeretetnek; de soha sem több, mint pótlék.

Ahhoz, hogy megértsük az isteni szándékot és munkálkodjunk annak teljesítéséhez - nem ez a legbiztosabb módja annak, hogy segítsünk az emberiségnek?

1970. május 28..

529. Az önsajnálat mindig az önszeretetből születik; de mások sajnálata nem mindig születik a sajnálat tárgya iránti szeretetből. Ez néha a saját érdeket szem előtt tartó visszariadás a fájdalom látványától; néha a gazdag ember lenéző alamizsnája a koldusnak. Fejleszd ki inkább Isten isteni részvétét, mint az emberi sajnálatot.

530. Nem a sajnálat, amely megmarja a szívet és gyengíti a belső tagokat, az az erény, amelyet bátorítanunk kellene, hanem egy istenien mesteri és háborítatlan részvét és szolgálatkészség.

Can there be any greater misfortune than to live without knowing the Supreme Lord? And yet this almost universal ill rarely excites any pity. Because one who knows that he is suffering from it also knows that the cure depends on him alone − for the Lord's compassion is infinite. Lehetne nagyobb szerencsétlenség, mint a Legfelsőbb Úr ismerete nélkül élni? És mégis, ez a majdnem általános betegség ritkán gerjeszt bármi szánakozást. Hiszen aki tudja, hogy ettől szenved, azt is tudja, hogy a gyógyulás egyedül tőle függ - mert az Úr szánakozása végtelen.

1970. június 1..

531. Szeresd és szolgáld az embereket, de vigyázz, nehogy a kedvező véleményükre vágyj. Engedelmeskedj inkább a benned lévő Istennek.

532. Isten és az Ő angyalainak hangját nem hallani – ez a világ elképzelése az épelméjűségről.

532. Lásd Istent mindenütt, és ne ijedj meg az álarcoktól. Hidd el, hogy minden hamisság vagy készülőben lévő igazság vagy megszakadásban lévő igazság, minden kudarc egy álcázott eredményesség, minden gyengeség egy önmagát a saját meglátásától elrejtő erő, minden fájdalom egy titokzatos és heves eksztázis. Ha szilárdan és lankadatlanul hiszel, akkor végül meg fogod látni és tapasztalni a Teljesen-igazat, a Mindenhatót és a Teljesen-üdvözültet.

By tireless constancy in effort and faith, we can unite with the Divine Consciousness which is constant and perfect beatitude. Az Isteni Tudatossággal a törekvésben és hitben való fáradhatatlan állhatatosság útján egyesülhetünk, mely maga az állandó és tökéletes üdvösség.

1970. június 2.

534. Az emberi szeretet kudarcot vall a saját eksztázisától, az emberi erő kimerül a saját erőfeszítésétől, az emberi tudás olyan árnyékot vet, amely az igazság glóbuszának felét elrejti a saját napfényétől; az isteni igazság viszont felöleli az ellentétes igazságokat és összeegyezteti őket, az isteni erő növekszik az ön-felhasználása bőkezűségétől, az isteni szeretet teljesen elpazarolhatja önmagát, és mégis soha nem megy veszendőbe vagy csökken.

Can human love change into divine love, human strength into divine strength and human knowledge into divine knowledge? Átváltozhat-e az emberi szeretetet isteni szeretetté, az emberi erő isteni erővé és az emberi tudás isteni tudássá? Átváltozhat-e az emberi szeretet isteni szeretetté, emberi erő isteni erővé és emberi tudás isteni tudássá? Átváltozhat-e emberi szeretet isteni szeretetté, emberi erő isteni erővé és emberi tudás isteni tudássá?

There is only one love. Csak egyetlen szeretet van.

Human love is nothing but divine love perverted and distorted by the instrument through which it is expressed. The same holds true for strength and knowledge. In their essence they are eternal and unlimited. It is the limitations and deficiencies of human nature which distort them and alter them beyond recognition Az emberi szeretet nem más, mint isteni szeretet, melyet megrontott és eltorzított az azt kifejező eszköz. Ugyanez igaz az erőre és tudásra. Önmagukban végtelenek és korlátlanok. Az emberi természet korlátoltságai és hiányosságai azok, amik a felismerhetetlenségig torzítják és alakítják őket.

1970. június 3.

535. Az igazság után kutató elmének az elutasítása a hamissággal szemben az egyik legfőbb ok, ami miatt az elme nem érheti el a biztos, minden szempontot figyelembe vevő és tökéletes igazságot; az isteni elme erőfeszítése az, hogy ne kerülje el a hamisságot, hanem felfogja azt az igazságot, amely még a leggroteszkebb és legzavarosabb tévedés mögött is álcázva ott van.

Mi az "isteni elme"?

What Sri Aurobindo calls the divine mind is the prototype of the mental function which is totally and perfectly surrendered to the Divine and works only under divine inspiration. Amit Sri Aurobindo az isteni elmének hív, az a mentális működés prototípusa, amely teljesen és tökéletesen megadta magát az Isteninek és amely csak isteni inspiráció alatt dolgozik.

When a human being exists only by and for the Divine, his mind necessarily becomes a divine mind. Ha egy emberi lény csak az Isteni által és az Isteniért létezik, elméje szükségszerűen egy isteni elmévé válik.

1970. június 4.

536. A teljes tudás bármely dologgal kapcsolatban egy minden szempontot figyelembe vevő és mindenre kiterjedő gömb, amely örökké kering a tudás egyetlen és egyedüli alanya és tárgya, Isten körül, de soha nem éri el Őt.

537. Sok mély igazság van, amelyek, akár a fegyverek, veszélyesek a gyakorlatlan fegyverforgatóra. Ha helyesen bánunk velük, akkor a legbecsesebbek és leghatásosabbak Isten fegyvertárában.

Egy csepp igaz tudás forradalmat teremthet, ha egy tudatlan világba hullik.

1970. június 5.

537. Az a megátalkodott makacsság, amellyel ragaszkodunk a szegényes, töredékes, éjszaka által ostromolt és bánat által ostromolt egyéni létezésünkhöz, még amikor az univerzális életünk zavartalan üdvössége hív is minket, egyike Isten legmeghökkentőbb rejtélyeinek. Ezzel csak az a végtelen vakság ér fel, amellyel az egész világra rávetítjük egónk árnyát, és azt nevezzük univerzális lénynek. Ez a két sötétség a Mája igazi lényege és hatalma.

Until, tired of the ignorance and stupidity of the ego, we lay ourselves at the feet of the Lord and ask Him to become the sole master. Addig, az egó tudatlanságától és ostobaságától fáradtan, az Úr lábai elé vetjük magunkat és kérjük Őt, legyen egyetlen mesterünk.

1970. június 6.

539. Az Ateizmus Isten legmagasabb intuitív felismerésének az árnyéka vagy sötét oldala. Minden formula, amelyet Istenről megformálunk – bár szimbólumként mindig igaz – tévessé válik, amikor elégséges formulaként fogadjuk el. Az Ateista és Agnosztikus azért jön, hogy emlékeztessen a hibánkra.

540. Isten tagadásai ugyanolyan hasznosak, mint az Ő állításai. Ő az, aki az Ateistaként tagadja saját létezését az emberi tudás jobb tökéletesítése érdekében. Nem elég Istent Krisztusban és Rámakrisnában látni és hallani az Ő szavait, látnunk kell őt és hallani Huxley-ban és Haeckelben is.

All mental ways of knowing the Divine are incomplete and insufficient, even if we accept them all. Only a knowledge that is lived can give us a glimpse of the truth. Még ha el is fogadjuk mindet, minden mentális út tökéletlen és elégtelen az Isteni megismeréséhez. Csak egy megélt tudással pillanthatjuk meg az igazságot.

1970. június 7.

541. Képes vagy látni Istent a kínvallatódban és gyilkosodban még a halálod pillanatában is vagy a kínvallatás óráiban is? Képes vagy látni Őt abban, amit elpusztítasz, látni és szeretni, még miközben ölsz is? Kezedben van a legfőbb tudás. Hogyan éri el Krisnát az, aki soha nem imádta Kálít?

All is the Divine and the Divine alone exists. Minden az Isteni és egyedül csak az Isteni létezik.

1970. június 8.