480. Isten elvett egy gyereket, hogy a gyönyörének a keblén cirógassa őt; de az anyja sírt, és nem vigasztalódott, mert a gyermeke nem létezett többé.
481. Amikor fájdalomtól vagy bánattól vagy balszerencsétől szenvedek, azt mondom: „Nos hát, régi Játszópajtásom, ismét rákaptál, hogy bántalmazz, és leülök, hogy megszerezzem a fájdalom gyönyörűségét, a bánat örömét, és a balszerencse jószerencséjét; ekkor Ő észreveszi, hogy rajtakapták, és elviszi tőlem a kísérteteit és mumusait.
Csillogó humorral Sri Aurobindo igyekszik megértetni velünk a közönséges emberi tudatosság hamisságát, és az Isteni Tudatosság fénylő és mindenható örömét, amit meg kell szereznünk.
1970. április 18.
