445. Két dolog van Istenben, amelyet az emberek gonosznak hívnak: az, amit egyáltalán nem tudnak megérteni, és az, amit félreértenek, és, kisajátítva, rossz célra használnak fel; csak azt, amit félig sikertelenül, vaktában kitapogatnak és homályosan megértenek, nevezik jónak és szentnek. Számomra azonban minden dolog szeretetre méltó Benne.
446. Azt mondják, ó Istenem, hogy bolond vagyok, mert nem látok Benned hibát; de ha valóban megbolondulok a szeretetedtől, akkor nem akarom visszanyerni az épelméjűségemet.
447. „Tévedések, valótlanságok, botlások!” – kiáltják ők. Milyen fényesek és gyönyörűek a Te tévedéseid, Ó Uram! A valótlanságaid megmentik az Igazság életét; a Te botlásaid által tökéletesedik a világ.
448. Élet, Élet, Élet – hallom a szenvedélyek kiáltását; Isten, Isten, Isten – a lélek válasza. Ha nem látod és szereted csakis Istenként az Életet, akkor maga az élet egy ólompecséttel lezárt öröm a számodra.
449. „A férfi szereti a nőt [He loves her]” – mondják az érzékek; a lélek viszont azt mondja: „Isten, Isten, Isten.” Ez a lét mindent magába foglaló képlete.
Ily módon Sri Aurobindo feltárja és megfogalmazza a létezés titkát. Mindössze, annyi maradt, hogy megértsük, és éljük.
1970. április 4.
