Az Anya

Agendája

Kaptam néhány kérdést az idősebb tanítványoktól (nem fiatal gyermekek, idősebb tanítványok) a "halál"-ról a halál feltételeiről, miért van olyan sok baleset jelenleg, stb. Már válaszoltam két tanítványnak. Természetesen a válasz a mentális szinten van, de megkísérel túllépni rajta.

Van az a fajta mentális logika, amely azt akarja... igen, le akarja vezetni az egyik dolgot a másikból, annak a logikája szerint... és így elértek... megfejthetetlen kérdéseket.

(A kérdések szövege:)

A halál ideje és módja mindig a lélek által kiválasztott? Nagy emberi pusztítások bombázások alatt, árvizekben, földrengésekben, az összes lélek döntése, hogy meghaljon együtt éppen akkor?

Az emberi lények túlnyomó többsége kollektív sorsú. Számukra a kérdés nem merül fel.
Valaki, akinek egy individualizált pszichikus lénye van, képes túlélni még a kollektív katasztrófa közepette is, ha a lelkének az a választása.

Hogy lehetséges, hogy a lénynek a lelke tudatos és létezik a halál után, ha egyszer szétválasztott a fizikai, vitális, és mentális lényétől?

A lélek a Legfelsőbb Isteni egy szikrája, nem látom, hogy az Úrnak szükséges egy test azért, hogy létezésének tudatában legyen.

Ez nem újdonság, hanem egy szélesítése a tudatosságnak. És mindezek a kérdések valójában már jönnek az atmoszférába az utóbbi időben, először ad egy benyomást, hogy az ember nem tud semmit a halállal kapcsolatban – nem tudja mi az, nem tudja mi történik, felépít mindenféle hipotéziseket, de nincs bizonyossága. És kényszerítéssel – kitartással és kényszerítéssel... – arra a következtetésre jutottam..., hogy valójában nincs olyan dolog, mint halál.

Csak egy látszat, egy korlátozott látáson alapuló látszat. Nincs gyökeres változás a tudatosság rezgésében. Ez jött, mint egy válasz, egyfajta szorongás - a sejtekben egyfajta szorongás volt, hogy nem tudják, mi a halál valóban; egyfajta szorongás, ilyesmi. És a válasz egyértelmű és tartós volt: az, hogy a tudatosság önmagában képes tudni mert... mert az állapot különbözőségéhez kapcsolt felszínes fontosság csupán a tényleges jelenség nem ismerésén alapszik. Valaki aki valami fajta kommunikációs eszközt képes megtartani elmondaná, hogy számára nem jelent nagy különbséget.

Az egész még csak most áll össze bennem: néhány terület még mindig nem világos, és bizonyos kísérleti részletek még mindig hiányoznak. Szóval úgy tűnik számomra, hogy várni kellene, amíg a tudás teljesebb, mert ahelyett, hogy egyre közelítjük a feltételezésekkel, jobb lenne elmondani a teljes valójában a teljes élményt. Úgyhogy tegyük el későbbre.

Azt mondod, nincs különbség… Ez azt jelenti, hogy az ember még mindig érzékeli a fizikai világot, hamár egyszer a másik oldalon van?

Igen! Igen, pontosan.

Érzékeli az embereket, és… [azt akartam mondani: a fákat és madarakat, az eget és a gyönyörű Napot Földünk fölött]?

Igen, pontosan.

Csak érzékelés helyett… levedlesz egyfajta illuzórikus állapotot és egy csak a látszatokat érzékelő érzékelést, de van érzékelésed. Volt idő, amikor megvolt az érzékelésem, képes voltam látni a különbséget, de az élmény nem volt teljes (nem teljes abban az értelemben, hogy a külső körülmények megszakítottak) így jobb várni egy kicsit, mielőtt beszélünk róla.

De van érzékelés.

Nem pontosan azonos, de néha nagyobb belső hatékonysággal. Ám ez valójában nem a másik oldalról érzékelt. Nem tudom, hogyan magyarázzam meg. Van egy példám (nem egy példa: átéltem egy teljes megtapasztalást) egy lényről aki velem élt együtt évekig, akinek tökéletesen tudatos kapcsolata maradt, miután elhagyta testét (és hát elhagyta egészen materiálisan), és nem olvadt egybe, de szorosan kapcsolódott egy másik élőlénnyel, és folytatta a SAJÁT TUDATÁNAK életét ebben a társulásban.¹ Nem tudok sem neveket sem részleteket adni minderről, de ez annyira konkrét, amennyire csak lehet, és folytatódik tovább.

Mindez már láttuk, láttam hosszú ideig, de éppen ma reggel jött vissza, mint az új ismeretek egy illusztrációja. Rendkívül konkrét hatásait tekintve [a "szövetség"] a másik tudatosság képességei és mozgásai megváltoznak. És tudatosan - egy teljesen tudatos élet. És ez ugyanaz a tudatosság amely tudatosság abban a fázisban volt, amikor még egyáltalán nem hagyta el a testet, és a jelenléte, csak éjjeli látásban, volt látható.

Vannak más esetek.

Ez az egy nagyon közeli és intim, ezért képes voltam követni minden részletében.

Ám ez világos, pontos és MAGÁTÓL ÉRTETŐDŐ, csak ezzel az új látással, mert (hogy is mondhatnám?) tudtam ezt - mindezt tudtam korábban is - de most új tudatossággal, egy új látásmóddal újra láttam, s a megértésem teljes volt, érzékelésem teljes volt, és a korábbi vitális-mentális tudásból teljesen hiányozó - igencsak kézzelfogható, meggyőző összetevőkkel. Ez a sejti tudatosság tudása.

Ám mindez csak az összes ténnyel lenne érdekes (amit nem tudok adni). Szóval szeretném, ha egy teljesebb és "személytelen" tapasztalatom volna mondhatnám, úgy értem nem illusztrált tényekkel, hanem a folyamatnak egy átfogó látásával. Azután képes leszek beszélni róla.

Ez jönni fog.

¹ Anya utal egy diplomatának a fiára, akiről már beszélt, aki egybeolvadt Pavitrával
(Lásd: Agenda 7. kötet. 1966. február 23.) _(vissza)

Az Anya

Agendája

Üzenet Anyától április 24.-e alkalmából.

„Mert végül is a lényben az akarat adja meg a körülményeknek a jelentőségüket, és gyakran egy nem várt jelentőséget; a látszólagos valódiság aspektusa egy félrevezető mutató. Ha egy népben vagy civilizációban az akarat a halál felé irányul, ha ragaszkodik a hanyatlás kimerültségéhez, vagy a haldoklók békén hagyásához, sőt még erősen is vakon kitart olyan hajlamok mellett, amelyek megsemmisüléshez vezetnek, vagy ha csak a holt Idő képességeit tartja becsben és a jövő képességeit ettől eltaszítja, ha előnyben részesíti azt az életet, ami volt azzal szemben, ami lesz, akkor semmi sem fogja megmenteni, még az erő és az eszközök és az intelligencia bősége sem, még az életre irányuló megannyi felhívás és a folyamatosan felkínált kedvező lehetőségek sem, az elkerülhetetlen felbomlástól vagy összeomlástól. De ha megjelenik nála egy erős hit önmagába és egy erőteljes élni akarás, ha nyitott az eljövendő dolgok felé, ha kész kiaknázni a jövőt és amit az kínál, és erős ahhoz, hogy – ott ahol a jövő ellenségesnek tűnik – kényszerítse őt, akkor az ellenségességből és vereségből a legyőzhetetlen diadal erejét tudja kinyerni, és egy nyilvánvaló tehetetlenségből és hanyatlásból a helyreállítás hatalmas lángjával fel tud támadni egy ragyogóbb élet fényébe. Ez az, amit a most újból felemelkedő indiai civilizáció tesz, ahogy az mindig is tette szellemének örök erejében.” ¹

Sri Aurobindo
1919

¹ The Foundations of Indian Culture, XIV.31 (written in February, 1919) _(vissza)

Az Anya

Agendája

Valaki írt nekem tegnap és azt kérdezte:

„Végül is, mi az az Isteni?”

Válaszoltam.

Elmondtam neki, hogy én csak egy választ adtam segítségéül, de akár százat is lehetne adni, egyik olyan jó, mint a másik:

„Az Istenit át lehet élni, de nem lehet meghatározni…

Itt hozzátettem, „De akárhogy is, mivel feltetted nekem ezt a kérdést, válaszolok rá.”

„Az Isteni a tökéletesség abszolútja, végtelen forrása minden létezőnek, akit csak fokozatosan tudatosítunk, miközben az örökkévalóságtól kezdve Ő vagyunk.”

Egyszer, Amrita is azt mondta nekem, hogy számára az Isteni valami egyszerűen felfoghatatlan dolog. Erre azt válaszoltam neki, „Nem! Ez így nem segít. Csak gondold azt, hogy az Isteni minden (a lehető legnagyobb mértékben), minden, amivé válni szeretnénk, a legmagasabb, leginkább megvilágosodott törekvésünk. Minden, amivé válni szeretnénk – ez az Isteni.” Olyan boldog volt! Azt mondta nekem, „Ó, így már egyszerű!”

Azonban, ha belegondolsz – amint kilépsz egy mentális tevékenységből és megfigyeled megszerzett tapasztalatod, elcsodálkozol, „Hogy is mondjam? Hogyan magyarázzam?...” A legközelebbi, legelérhetőbb magyarázat ez: ebbe a „valamibe”, amivé válni törekszünk, ösztönösen, spontán beleteszünk mindent, amit csak szeretnénk, hogy létezzen, minden csodálatos dolgot, amit csak el tudunk képzelni, egy intenzív (vagy tudatlan) törekvés minden elemét, igazán mindent. És mindezzel közeledsz a „valamihez” és… Végül, nem gondolat útján kapcsolódsz; hanem valami lényedben AZONOS útján, melyet törekvésed intenzitása ébresztett fel. Tehát, amint megtapasztalod, amint egy másodpercre azzá válsz, ennek a kapcsolatnak – ennek a fúziónak – nincs szüksége további magyarázatra: hiszen ez a valami abszolút módon megmutatja magát, kívül és túl van minden magyarázaton.

De hogy oda eljusson, mindenki beletesz mindent, ami könnyebbé teszi az oda vezető utat.

És ha rendelkezel elég tapasztalattal e fúzió idején, e csomópont idején, a tudatalattinak egyértelmű lesz, hogy egyedül az azonos ismeri az azonost, mely bizonyítja, hogy Az itt van (Anya a szívközpont felé mutat). Ez a bizonyíték arra, hogy Az itt van. És törekvésed erőfeszítései által, felébred.

Amikor megkaptam a kérdést, olyan volt, mintha ez a személy azt mondta volna nekem, „Igen, igen, ez mind nagyon jó, de végül is, MI AZ az Isteni? Így hát elolvastam a levelét és ott volt a mindenség totális csendje és szinte EGYETLEN pillantás – egyetlen mindenre kiterjedő pillantás – mely látni akart…így maradtam, bámulva, amíg a szavak nem jöttek. Majd azt írtam: „Itt van EGY válasz” – lehetne száz is, mely mind olyan jó lenne.

És ezzel egy időben, amikor volt ez a pillantás erre a „valamire”, amit meg kellett határozni, mindenhol hatalmas csend volt és egy nagy törekvés (egy felcsapó lángot gesztikulál), és az összes forma, amit ez a törekvés elvitt. Nagyon érdekes volt… A föld törekvésének története…a csodálatos Ismeretlen felé, amivé válni akarunk.

És mindenki – mindenki, aki arra teremtetett, hogy hatással legyen a csomópontra – azt gondolja, a maga egyszerűségében, hogy az általa bejárt híd az egyetlen. Az eredmény: vallások, filozófiák, dogmák, hitvallások – csata.

Összességében nézve, egy látó Mosollyal nézve, ez nagyon érdekes, nagyon elbűvölő. Ó, ez a Mosoly, ahogyan néz. Olyan, mintha ez a Mosoly azt mondaná, „Hogy megbonyolítod! Mikor olyan egyszerű lehetne.”

Irodalmi módon fogalmazva azt is mondhatnánk, hogy „Oly sok bonyodalom valami oly egyszerűért: legyen az, ami.”

(csend)

És TE mit gondolsz, mi az az Isteni?

Nem tudom, sohasem tettem fel magamnak ilyen jellegű kérdést.

Én magam sem! Sohasem tettem fel magamnak ezt a kérdést. Hiszen ösztönösen, amint szükség volt tudni, volt rá egy válasz. És nem egy szavakból álló válasz, amit meg lehet vitatni…hanem mint ez, egy valami: egy rezgés. Egy mostanra majdnem állandó valami.

Természetesen, az emberek megnehezítik (szerintem biztosan szeretik a nehézségeket, ezért…), mindennel, még a LEGKISEBB dologgal is mindig ott van egy világnyi nehézség. Így hát azzal töltöd az idődet, hogy azt mondogatod, „Csend, csend, csend – légy csendben.” Még a test is nehézségekben él (úgy tűnik ez is szereti!), de hirtelen a sejtek elkezdik OM mantrájukat kántálni… ösztönösen. Majd azokba a sejtekbe egyfajta gyermeteg boldogság kerül, és azt mondják (csodálkozó hangon) „Ó, igazán, mi ezt megtudjuk tenni? Megszabad ezt tennünk?!” Megérintő.

És az eredmény azonnali: egy hatalmas, békés, mindenható Rezgés.

De én igazán, ha nem lennék minden környező akarat folyamatos nyomása alatt, azt mondanám, De miért akarod tudni, hogy mi az az Isteni? Mit számít az neked! – Csak válj az Istenivé! De ők nem értik a tréfát.

„Tudni akarom, mi az az Isteni.”

„De ne! Teljesen értelmetlen.”

„Hogy?” döbbent arccal válaszolnak, „ Hogy akkor nem is érdekes?!”

„Nem szükséges tudnod, hogy mi az az Isteni: azzá kell VÁLNOD.”

Számukra, ez alatt a hatalmas intellektuális sokaságot értem, úgy csinálni valamit vagy úgy lenni valami, hogy nem tudjuk mi az, elképzelhetetlen.

Azt is mondhatnánk, ha viccelni szeretnénk: „Akkor vagy leginkább isteni, ha nem tudod ki vagy.”

*
*     *

(Soon afterwards, Mother reads a letter by Sri Aurobindo, dated January 25, 1935, on Russian Communism and spirituality.)

Tudom, hogy a spiritualitás és a miszticizmus legutóbbi tendenciájának orosz magyarázata az, hogy az a hanyatlóban lévő kapitalista társadalom jelensége. De az, hogy egy tudatos vagy nem tudatos gazdasági okot magyarázunk bele az ember történelem minden jelenségébe, része a bolsevik evangéliumnak, ami Karl Marx téveszméjéből született. Az ember természete nem annyira egyszerű és egy akkordú, mint ez az egész elmélet – az emberi természetnek sok irányvonala van, és mindegyik irány felmutatja létezésének szükségét. A szellemi [spirituális] vagy misztikus vonal ezek egyike, és az ember különféle módon próbálja ezt kielégíteni, mindenféle babonával, tudatlan vakbuzgósággal, spiritizmussal, démonizmussal, és miegymással, megvilágosodott részeiben szellemi filozófiával, emelkedettebb okkultizmussal és mással, a legmagasabb szintjén pedig a Mindennel, az Örökkévalókkal vagy az Istenivel való egyesülésen keresztül. A spiritualitás utáni kutatás tendenciája Európában a tizenkilencedik század tudományos materializmusától való visszarettenéssel kezdődött, az értelem és az ész állítólagos mindenhatóságával való elégedetlenséggel, és valami mélyebbnek a kipuhatolásával. Ez egy háború előtti jelenség volt, és akkor kezdődött, amikor a kommunizmus egyáltalán nem fenyegetett, a kapitalista világ pedig pökhendi sikereinek és győzelmeinek csúcsán állt, és inkább lázadásként jött a materialista polgári élet és annak eszményei ellen, nem pedig úgy, hogy megkísérelje kiszolgálni vagy szentesíteni azt. A háború utáni kiábrándulás egyszerre szolgálta és szembeszállt is vele – szembeszállt, mert a háború utáni világ vagy a cinizmusba és az érzéki életbe hanyatlott vissza, vagy olyan mozgalmakba, mint a fasizmus és a kommunizmus; szolgálta, mert a mélyebb elmékben megnőtt az elégedetlenség a múlt vagy a jelen eszményeivel és az élet problémájának összes mentális, vitális vagy anyagi megoldásával szemben, és csak a szellemi [spirituális] ösvény maradt hátra. Igaz, hogy az ezen dolgokban kevésbe járatos európai elme olyan lidércfényekkel fecsérli el az idejét, mint a spiritizmus vagy a teozófia, vagy visszatér a látszatvallásossághoz; de a mélyebb elmék, amelyekről beszélek, egy nagyobb Fény keresése során vagy elhaladnak ezek mellett, vagy keresztülmennek rajtuk. Sokukkal voltam kapcsolatban, és a fenti tendenciák nagyon világosak. Ők mindenféle nemzetiségűek voltak, és csak egy kisebbség származott Angliából vagy Amerikából. Oroszország – mely a többiekkel ellentétben hosszasan időzött a középkori hitbuzgalomban, és a lázadás egyetlen időszakán sem ment át – más: ezért amikor eljött a lázadás, akkor az természetesen vallásellenes és ateista volt. Amikor ez a fázis kimerül, csak akkor tud majd az orosz miszticizmus újjáéledni, és nem egy korlátozott vallási, hanem szellemi irányt felvenni. Igaz, hogy a miszticizmus fonákja – a feje tetejére állított miszticizmus – a bolsevizmust és annak törekvését inkább hitvallássá tette, mint politikai témává, melynek célja itt a földön egy titokzatos, paradicsomi évezred utáni kutatás, nem pedig pusztán egy társadalmi struktúra felépítése. Viszont Oroszország legnagyobbrészt kommunista alapon igyekszik elérni mindazt, amit a tizenkilencedik századi idealizmus az ipari versengő környezet közepette vagy annak ellenére remélt elérni – és kudarcot vallott. A jövő dönti el, hogy nagyobb sikert ér-e el – mert jelenleg csak azt tartja fenn, amit egy nyomás és erőszakos kényszer révén ért el, aminek még nincs vége.

(Sri Aurobindo 1935. január 25.)

Micsoda csodás tisztánlátás! És annyira teljes, nemde, semmi sincs kifelejtve.

Minden szó tele van jelentéssel.

Jelenleg gyorsan mozognak a dolgok. Tisztán látta: a dolgok tovább állnak, ahogy mondta, most elkezdenek vágtázni.

És az Amerikaiak!... Azt állítják, hogy „leszerelési kampányt” akarnak indítani, de ők maguk nem érzik a benne rejlő lehetőséget: tele vannak félelemmel és bizalmatlansággal; így a „megoldásuk” az, hogy fegyvert adnak el mindenkinek! (Anya nevet) Azzal az elképzeléssel, hogy elsődlegesen pénzt keressenek, másodlagosan „egyenlővé” tegyék az államokat!

Az Anya

Agendája

Van valami amit hozzátennék ahhoz amit a minap beszéltünk az Istenivel kapcsolatban.¹ Valaki kérdezte tőlem: "És mi a csuda az Isten?"

Egy szöveg Sri Aurobindotól erről szól. Itt is van:

A szeretet az elválasztás szenvedéséből a tökéletes egyesülés üdvösségébe vezet minket, de anélkül, hogy elveszítenénk az egyesülés aktusának azt az örömét, amely a lélek legnagyobb felfedezése, és amely hosszú előkészületét szolgálja a kozmosz életének. Következésképpen, Istent a szereteten keresztül megközelíteni azt jelenti, hogy felkészítjük magunkat a lehető legnagyszerűbb spirituális beteljesedésre.

(The Synthesis of Yoga, XXI.III.523)

Az utolsó mondattal kapcsolatban kérdezte valaki tőlem: "Mi az Isten?", így ez volt a válaszom (értelmezve az "Isten" szót)

„Ez az a név, amelyet az ember adott mindannak, ami meghaladja őt és uralkodik felette, mindannak, amit nem ismerhet meg, de aminek alá van vetve.”

A "mindannak, ami meghaladja őt" helyett mondhatnánk "annak, mi meghaladja őt", mivel intellektuális szempontból a "mindannak, ami" vitatható. Úgy értem, van "valami" - egy meghatározhatatlan és megmagyarázhatatlan valami - és az ember mindig is úgy érezte, uralt, a valami által. Az túl van minden lehetséges megértésén és uralja őt. És akkor a vallások egy nevet adtak annak, amit az ember úgy hívott Isten. A franciák úgy hívják Dieu az angolok God más nyelveken másként hívják, de egyébként ez ugyanaz.

Szándékosan nem adok semmilyen meghatározást. Mivel egész életemen át tartó érzés volt, hogy ez egy puszta szó, és egy szó, amely mögé az emberek, egy csomó nagyon nem kívánatos dolgot odatesznek... Ez az elképzelés Istenről, aki azt állítja, "az egyetlen", ahogy ők mondják: "Isten az egyetlen." ahogy mondani szokták: "Isten az egyetlen." Ám úgy érzik és azt mondják, ahogy Anatol France fogalmazott (azt hiszem ez volt Az Angyalok Lázadásában), hogy Isten, aki azt akarja, hogy ő az egyedüli és az igazi isten. Ez volt ami engem teljesen ateistává tett, ha mondhatom így, amikor gyerek voltam, nem voltam hajlandó elfogadni, egy lény, BÁRKI IS VOLT, aki kihirdette magát egyetlennek és mindenhatónak. Még ha feltételezzük is, hogy egyedüli és mindenható, (nevet) akkor sem lett volna joga kihirdetni. Ez így volt a fejemben. Tudtam egy órás beszédet tartani erről, megmutatva minden vallásban, hogy hogyan kezelik ezt a problémát.

Mindenesetre, az általam fellelhető leginkább objektív meghatározást adtam. És ahogy a minap a "Mi az Isteni?", megpróbáltam a dolog érzetét adni, itt a szó használata ellen akartam küzdeni, ami nekem üres, de veszélyesen az.

Emlékszem, egy nagyon erőteljes sorra a "Savitri"-ben, amely ezt mondja el néhány nagyon csodálatos szóban. Azt mondja: "„A testetlen Névnélküliség, amely látta Istent MEGSZÜLETETNI...” ²

Mondtam neked a minap, hogy találkoztam D.-hölggyel, mielőtt elment [felkutatni egy Tibeti gurut] és beszélgettünk egymással. Beszéltem neki Sri Aurobindoról és a tanításáról. De hitet váltott! Igen, tényleg. Ismét írt nekem egy levelet, amit ma kaptam meg (ez a második levél amit onnan írt nekem), amelyben azt mondja, hogy már találkozott a híres tibeti bölccsel, akivel szeretett volna beszélni... Úgy néz ki, hogy a guru kigúnyolta, - nem így mondja, hanem azt mondja, hogy "állandóan szembesítelek a saját mentális elképzeléseiddel" (a guru biztosan megmutatta neki, hogy szavakkal táplálkozik). Aztán hozzáteszi: "De ami engem illet, érzem, érzem a szereteted mindig velem van, és minden rendben van. " - Soha! Ez az első alkalom az életében, hogy ezt mondta nekem.

Így ez adta az ötletet, hogy leírjam, amit mondtam neki Sri Aurobindo tanításáról:

"Ahhoz, hogy megértsük és kövessük Sri Aurobindo tanítását, tudnunk kell az ellentmondás minden lehetőségén felülemelkedni."

Ez azt jelenti, elérni a régiókat, ahol az ellentmondások már nem léteznek. Ez igaz. Ugye, ha veszünk idézeteket Sri Aurobindotól egy adott témában, lehet, hogy összerakunk dolgokat amelyek teljesen ellentétei egymásnak, mondja az egyik dolgot, akkor annak az ellenkezőjét, aztán megint valami mást. És akkor a megértéséhez nem kell magadban mondogatni: "De miért mondja az ellenkezőjét annak, amit előtte mondott" tudni kell felülemelkedni - fölé elég jól (!) Ott, ez... nagyon érdekes. Ha már ott vagy, ez ​​nagyon érdekes.

És gyakorlati szempontból, ami figyelemre méltó az, hogy ebben a régióban, amely túl van minden lehetséges ellentmondásokon, ott rejlik a forrása a valódi hatalomnak.

De úgy értem, hogy ha Sri Aurobindo egy mondatában azt találhatjuk például, hogy "Isten", ez egy jelentésében üres szó, amelybe az ember beleteszi, amit akar, majd egy leírás hasonlít arra amit én adtam az isteniről. És az írásaiban ez így van mindennel.

(csend)

Ezután szeretném közzétenni ezt az idézet Sri Aurobindotól:

„A tradíciók nagyon kiemelkedőek a saját helyükön, a múltban, de nem látom be, hogy miért kellene pusztán ismételni őket, és nem messzebb menni. A tudat spirituális fejlődésében a földön a nagyszerű múltat egy nagyszerű jövő kell, hogy kövesse.”

January 14, 1932

*
*     *

Nem sokkal később

Anyukád repülővel akar jönni?

Hajóval.

Mon petit, a hajók már nem mennek át Port Said-on: a Szuezi-csatorna zárva van.

Mi fog történni?

(Hosszú hallgatás után) így vagyunk, (gesztus: egyensúlyozás két szakadék felett).

Tegnap nagyon nyomatékosan válaszoltam volna... Hadd mondjam el, mi történt. Volt itt egy amerikai, egy nagyon kedves fickó, aki, mielőtt idejött, ejtőernyős oktató volt az Izrael hadseregben. Nem gondolom, hogy izraeli, azt hiszem amerikai; ő egy amerikai állampolgár, biztos vagyok benne, láttam az útlevelét. De ejtőernyős oktató volt az Izraeli hadseregben. Amikor azok ketten elkezdtek harcolni, írt nekem egy levelet, amelyben azt mondta, hogy nagy elismeréssel van az izraeli nemzet iránt, mondván, hogy elértek egyfajta testvériséget és együttműködést, amely figyelemre méltó. Ez volt a benyomása az országról. És azt mondta, hogy ha kitör a háború, szeretne visszamenni oda, hogy segítsen nekik, amennyire csak tud. Így amint elkezdték bombázni egymást, úgy döntött indul. Tegnap este ment el. És láttam délután, mielőtt elment.

Ő őszinte ember. Amíg itt volt, Sri Aurobindo... (hogy is mondjam?), az volt a benyomásom, hogy Sri Aurobindo "konkretizál" (mindig itt van, de időnként úgy tűnik, hogy konkretizál, mintha... (Anya az összegyűjtés vagy összesűrítés gesztusát mutatja).. Tényleg ez a benyomásom: konkretizál, és elkezd beszélni. Akkor először Sri Aurobindo azt mondta neki (ám egy egész VILÁG volt abban), "áldásom veled."

A férfi nagyon meghatódott. (Nem mondtam el neki, hogy Sri Aurobindo szólt; Beszéltem, érted, az én szám mondta akkor, de Sri Aurobindo volt aki beszélt). Aztán koncentráltam, és Sri Aurobindo azt mondta, nagy erővel:

"Minden ország hamisságban él. Ha csak egyetlen ország is kiállna bátran az igazság mellett, akkor lehet, hogy meg lehet menteni a világot."

(csend)

A nap vége felé, amikor egyedül voltam, elkezdtem kérdezi Sri Aurobindot, hogy pontosan mire gondolt... Természetesen, az ő reménye, hogy az az ország, amely "kiállna az Igazságért" India lenne - ebben a pillanatban nagyon messze van ettől. De... És mivel a téma előttem volt, megkérdeztem tőle, miként látta egy harmonikus jövőben a földi lehetőséget.

Akkor azt mondta nekem - nagyon egyszerűen, nagyon világosan: "Minden nemzet és ország szövetsége kivétel nélkül az összes kontinensen, egyetlen szövetség, a föld összes emberi nemzetének szövetsége." És egy csoport - egy kormányzó csoport - amely az országok egy-egy képviselőjéből áll, aki a legtehetségesebb ember a politikai és a gazdasági felépítés szempontjából. És semmi arányossági kérdés, hogy a nagy országok számos képviselőt adnának, míg a kicsik csak egyet-egyet országonként. Mert minden ország a probléma egy aspektusát jelenti. És váltogatva üléseznének.

Ez egy nagy látomás volt, nem is annyira szavakkal, mint inkább egy vízióval.

Így állnak a dolgok. Ma... Hallottad már a mai híreket?

Lezárták Szuezt és megszakították a kapcsolatot az USA-val.

Minden muzulmán ország beleértve Algériát és a többit is, már elrendelte a kapcsolatok megszakítását Amerikával és Angliával.³ Nem tudom, hogy mindez a hír igaz-e, azonban van egy általános nyomás minden országból, például Amerikából és Angliából, és ugyanakkor Oroszországból, tűzszünetre és a konfliktus megállítására.

Ha ez a hír igaz (mert a sorozatos hazugságok összessége elképesztő), de ha ez a hír igaz, az azt jelenti kezdődik a Nyomás - a Tudatosság nyomása. Már elkezdett működni.

Ugye minden nemzeti entitásnak joga van szabad és független léthez, feltéve hogy az nem zavarja a többi entitást szabad és független létében. Ambíciókat, területi bővítéseket - természetesen az összes gyarmatokat -, mindent ki kell takarítani a képből. Hogy megvédjék magukat, az egyiptomiak azt mondják, hogy az izraeliek nyilvánosan kijelentették, hogy Izrael határa a Nílus kellene legyen. Nem tudom, hogy igaz-e, nem tudom igaz-e, mert mindenki hazudik. Részükről, az egyiptomiak nyilvánosan kijelentették, három évvel ezelőtt (ez egy nyilvános nyilatkozat volt), nyilvánosan kijelentették, hogy az izraeli népnek nem volt joga létezni, és el kellett tűnnie.

Három nappal ezelőtt Nasszer kijelentette, hogy mit akar: "Izraelt megsemmisíteni: letörölni a térképről.

Oui, úgy van. Ám három éve azt nyilatkozták, hogy Izraelnek nem kellene léteznie. Emiatt aztán nyilvánvalóan hamis színben tűnnek fel.

Nem tudom, mások hogyan reagáltak... Az egész világ hazugságban él, minden kétséget kizáróan, de egy dolgot abszolút módon kell megalapozni: minden nemzet vagy ország jogát az egyéni létezésre, feltéve, hogy nem avatkozik bele más nemzet jogába. Ez kell legyen az alap.

Természetesen, akkor elkezdenek vitatkozni: "De abban az időben, a dolgok úgy voltak, abban az időben ők olyanok voltak, és a múltban ez a miénk volt, a múltban..." Végtelen az érvek sora. Ezért szükséges egy magasabb látás, amely képes a dolgok kiegyensúlyozott és igazságos és mély látására, képes kimondani: "Ez így van." Ellenkező esetben egy meghatározhatatlan forrása lehetne az érveknek.

Mindenesetre, pillanatnyilag minden diplomáciai kapcsolat hazugságon alapul, - és a legdurvább hazugság az, hogy ez szükségszerűségként, és az egyetlen kiútként elfogadott. Így tartják. Szóval ez az, amit először meg kell szüntetni.

(csend)

Van egy frakció az új indiai parlamentben, olyan emberek csoportja, akik elégedetlenek a parlament Indiával kapcsolatos álláspontjával, és azt akarták, hogy Sri Aurobindo ideái és instrukciói alapján járjon el. És kérték, ha tudnánk innen küldeni valakit előadást tartani Delhiben... Ez egy "frakció" - természetesen nem az egész parlament.

Ez olyan valami, amivel szembe kell nézni.

Ám a nehézség az, hogy megtaláljuk a "valakit", mert kellene legyen egy embert aki ismeri, Sri Aurobindot alaposan, először is, közvetlenül képes fogadni az ő inspirációit (ami egy nagyon nehéz előfeltétel), és ugyanakkor egy nagyon erős karakter hatalommal, - egy fertőző hatalommal - és egy erővel, hogy felemelje a tehetetlen tömeget... Évek óta keresem ezt az embert, anélkül, hogy megtalálnám.

Volt egy ember aki csinálta volna - nem teljesen jól, nem rendelkezett elég széles látókörrel Sri Aurobindo megértéséhez, ám nagyon egyenes és erős volt - őt meggyilkolták Kasmírban.

Meggyilkolták?

Ő az egyetlen, aki eljött ide, amikor szeretettünk volna egy konferenciát az egyetemi megnyitóhoz, Ő volt az, aki elnökölt.⁴ Egy meglehetősen magas és erős férfi. Elfelejtettem a nevét. De ott Kasmírban megölték őt (természetesen hivatalosan: "megbetegedett").

Nem volt tökéletes, egy hiánypótló volt, de különben ő megtette volna. Ám most... A fiatalok körében, akiket nem ismerek?... Amire szükség van, hatalom egyesítve széles látókörrel, Sri Aurobindo inspirációinak megértési képességével és továbbításával, és ezzel együtt vitális erő. A két dolog együtt.

És ez nem valami holnapra: ez most azonnal van, ez a probléma, mert a veszedelem most van.

(csend)

Mindaz, ami a [Agenda] "doboz"-ba megy, azt nem lehet közzétenni.

De tudod, - én ritkán éreztem úgy, hogy - tegnap tényleg volt valami olyasmi, mint egy ima Izraelért.

Ugye!

Tényleg azt mondod magadnak: "ez nem lehet."

Ez az, ez az. Oly erős volt.

(csend)

De van módod, hogy kapcsolatba lépj azokkal az emberekkel Delhiben, és elmond nekik amit akarsz?

Ó! Ha küldök valakit, akkor fogadnák. Ez az N. S. aki a kormány tagja, egy egész frakció van vele, egy párt, meglehetősen erőssé nőttek.

Ez nagyon friss, már kértek bennünket, hogy küldjünk el valakit. N. S. csak N.-t ismeri, ezért azt mondta neki: "Szeretnél jönni?" N. felajánlotta, hogy megy, de... ⁵

Neki van érzéke az emberekhez, de...

Nem, ő nem az az ember. Nem azt a benyomást kelti, hogy a tiszta és egyenes. Ő nem egy egyenes ember.

(Némi csend után) Ő még mindig abban az állapotban van, amelyben megpróbálunk örömet okozni az embereknek

Egy olyan ember, mint P.?

(Anya nevet) De ő nem hajlandó! Nem akarja, hogy megérintse a politika. Ő, a saját területén valóban erős! (Anya nevet), de nem egy politikus.

(hosszú csend)

A valódi erő jele - a valódi erőé - veszély, illetve döntések vagy tettek szükségessége esetén ab-szo-lút nyugodttá, rendíthetetlenül nyugodttá válás. Azonnal meghonosul egy nyugalom, mint ez(gesztus merev, mint a kard), hogy semmi sem mozog - automatikusan. Ez a jel.

Ez nagyon érdekes volt... Nem voltál itt, amikor az Ashramot megtámadták?...⁶ Ez nagyon érdekes volt, nagyon érdekes.

Tudod, tüzek gyúltak itt, a sarkon ott emberek kiáltoztak, kövek repültek... Azon a napon volt egy felejthetetlen élményem. Abban a pillanatban amikor a támadás híre jött, olyan volt, mintha a tudatosság készült volna behatolni az univerzális testi-fizikai tudatosságba, mint ez (terjedés gesztusa) És akkor onnan az univerzális testi-fizikai tudatosságból, minden megfigyelhető volt. Így képes voltam látni: képes voltam látni a reakciót MINDENKIBEN. Ez tényleg érdekes, nagyon érdekes, oh!...

Minden, ami elkezdett rezegni (nem is beszélek félelemről - azoknak, akik félnek, ez katasztrófát jelent - de még csak nem is félelem: izgatottság), minden ami kezdett rezegni az vonzotta - VONZOTTA - a dolgokat, (láttam az egészet) vonzotta a veszélyt.

Természetesen a testem olyan volt mint ez (a rendíthetetlenség gesztusa), de ez semmi volt, mivel nekem... De P. olyanná vált, mint ez (ugyanaz a gesztus), mint egy mozdulatlan kard: nyugodt, csendes... Így megtudtam [P.-ről], amit nem tudtam korábban. A többiek... (vibráló, izgatott gesztus) Pfuj!

A főhadiszállás itt volt ebben a szobában. Egész éjszaka éjfélig; mindenki összegyűlt itt. És láttam mindenkiben - valamennyiben. Felülről, volt egy tiszta - tiszta - tiszta látomás, rendíthetetlen és teljesen személytelen... Láttam, mi folyik mindenhol, de mindenhol.

Volt az izgatottságnak egy mozdulata, és egy kő jött az utcáról és eltalálta az ablakom a rácsot - egyetlen. Tudtam miért, és ki volt az.

Ez nagyon érdekes volt.

¹ Lásd a május 24.-i beszélgetést: Mi az Isteni? _(vissza)

² „A testetlen Névnélküliség, amely látta Istent megszületni,
És próbál a halandó elméjéből és lelkéből
Egy halhatatlan testre és egy isteni névre szert tenni." (Savitri, I.III.40) _(vissza)

³ Megállítva az olajszállítást nekik is. _(vissza)

⁴ Anya itt Shyamaprasad Mukherji.-ra utal _(vissza)

⁵ Később Neelam Sanjiva Reddy elárulta Indira Gandhit, mint ahogy N. elárulta Anyát. _(vissza)

⁶ 65. 02. 19 és 02. 24. – Láttam a kőzápor támadást, és az égig érő lángokat: az egész ég vöröslött. Egyszerűen az asztalomnál ültem, vacsoráztam a támadás kezdetekor. És pont a támadás előtt jött az élmény, a tudatosság [a másik állapoté]: többé már nem ez a test voltam, hanem a Föld – a Föld fizikai igazságának tudatossága, hogy pontos legyek –, a fizikai élet számára ismeretlen békével, nyugalommal. Az egész támadás az igazság bármi mögöttes összetevőjét nélkülöző tökéletes hamisságnak tűnt [azaz az akvárium nagy illúziójának], de ugyanakkor, egyidőben (nem tudom szavakba foglalni, de egyidőben) az egész városban, és különösen itt, az ashramban, volt egy mikroszkopikus érzékelésem (teljesen precíz és pontos) a hamisság összes KAPCSOLATOT LÉTREHOZÓ pontjáról: a kapcsolatot lehetővé tévő hamisság pontos rezgése minden egyes személyben és minden egyes dologban. Azt jelenti, hogy amennyiben az itt lévő tudatosság [a másik állapoté] kollektív lett volna, ha képesek lettünk volna kollektíven befogadni, semmi sem érhetett volna el hozzánk – a köveket eldobták volna, de minket nem érintett volna. Például, egy nagy követ dobtak az ablakomnak, és abban a pillanatban láttam, láttam, hogy a jelenlévő emberek tudatosságában lévő hamisság rezgése engedte meg csupán annak a kőnek, hogy becsapódjék arra a bizonyos helyre. Megvolt ugyanaz az érzékelésem egyidőben, mindenhol, az egész város fölött… Tehát most én tudom – tudom tökéletesen és elfelejthetetlenül –, mi az igazság rezgése a fizikai birodalomban: milyen állapotban kell lennie a fizikai testnek, hogy LEGYEN az igazság. Ez valami megváltoztathatatlan, FIZIKAILAG mozdulatlan (mentálisan az semmi, az könnyű). Ez olyan, mint egy fizikai mágnes az igaz fizikai rezgések számára – nem megy keresztül az elmén, még a vitálison [élet-természet] sem: fizikai, egyfajta a fizikai igazságot bevonzó mágnes…

…A hamisság rezgései egyfajta reszketést okoznak az Anyagban. Láthattam, oly tisztán, ahogy te látod az anyagi tárgyakat, a rezgést, ami LÉTREHOZTA A KAPCSOLATOT azzal az összes hamissággal, és A Rezgést, ami minden kapcsolatot lehetetlenné tesz, bármilyen becsapódást LEHETETLENNÉ…

Azóta néhányan elmesélték nekem személyes élményüket. Például X kiment, hívni akarta a rendőrséget, és át kellett haladjon az udvaron (ahol szó szerint kőzápor hullott), és mindenki rákiáltott – Menj vissza, be! Menj vissza, be! Őrült vagy!” De ő ennek ellenére átment az udvaron – és egyetlen kő sem találta el. Az volt az érzése, hogy egyszerűen lehetetlen, hogy eltalálják őt. Ez bizonyíték a két állapot közti rezgéskülönbségre: a a Hamisságra reagáló rezgés, s a másik, ami nem kínál semmiféle választ, úgy értem, nincs semmiféle lehetőség BÁRMI KAPCSOLATRA – két különböző világ. Egyik az igazság, a másik a hamisság világa. És az igazság e világa FIZIKAI, anyagi; nem fent van a mennyekben: anyagi. És ennek kell előlépnie, és elfoglalni a másik helyét. Satprem: A Sejtek Elméje, 128-130. oldal, Ezvankiadó 2009. _(vissza)

Az Anya

Agendája

A muzulmánok és az izraeliták képviselik azt a két vallást, melyeknek az Istenbe vetett hite a legszélsőségesebb. Csak, az izraeliták egy személytelen Istenben hisznek, míg a muszlimok egy személyes Istenben. Ez egy nagy különbség, és a fő ellenségeskedés azért lehet mert szomszédok...

https://books.google.hu/books?id=IWz2I3WDl8kC&pg=PA107&lpg=PA107&dq=szem...

Az Anya

Agendája

Két vagy három másodpercig, hirtelen, mintha megragadtam volna a kulcsot. És az összes úgynevezett csoda a világ legegyszerűbb dolgának tűnik: „Nocsak, ez teljesen egyszerű, mindössze ennyi!” És aztán… elmúlik. Amikor megvan, oly egyszerű, oly TERMÉSZETES. És tökéletesen mindenható. Például, úgy tűnik, érkezik valami: a gyógyító hatalom. De nem olyan, amilyennek általában leírják! Egyáltalán nem, nem érzem, hogy „gyógyítok” valakit: egyszerűen… a dolgok visszahelyezése a helyükre. Még csak annyi sem… KICSINY VALAMI, AMI ELTŰNIK, és ez a kicsiny valami lényegében… a hamisság…

…Nagyon érdekes. A hétköznapi emberi tudatosságnak alapvetően ez adja a valóság érzést – na ennek kell eltűnnie. Amit „kézzelfoghatónak”, „kézzelfogható valóságnak” nevezünk, ami megadja neked a „valódi” létezés érzését, annak a bizonyos érzésnek kell eltűnnie, és helyettesíteni… Ez túl van a szavakon. Olyan, mint egy egyetemes lüktetés. A szeretet összes fénye, összes hatalma, összes élénksége, ugyanakkor teljesség! Annyira teljes, hogy semmi más nem tud mellette létezni. És amikor „az” itt van, a testben, a sejtekben, elegendő odairányítani „azt” valakihez, vagy valamire, és minden azonnal helyére kerül. Vagyis hétköznapi kifejezéssel szólva „meggyógyul”: a betegség meggyógyult. Nem! Nem meggyógyítja: törli a betegséget. Ennyi, a betegség kitörlődik, VALÓSZERŰTLENNÉ tette.

…Tudod, ez nem egy „magasabb erő” tevékenysége az Anyagon KERESZTÜL, másokba: ez egy közvetlen cselekvés az Anyagból Anyagba. Amit az emberek általában „gyógyító erőnek” neveznek, az egy nagy gyógyító vagy vitális erő, ami RÁKÉNYSZERÍTI MAGÁT az Anyag ellenállása ellenére – itt egyáltalán nem ez a helyzet! Ez a rezgés ragályossága. Ennélfogva visszavonhatatlan.

Az Anya

Agendája

It came in two ways. Those things are SEEN, you understand, seen. Words come afterwards to try and transcribe what was seen. The first thing that came was thus:

„A keresztények istenítivé teszik a szenvedést, a föld megmentése egy eszközének.”

Then it came with just a small difference - these are subtleties, but ... From an intellectual standpoint, these are subtleties without value, but up there you seem to be almost touching the heart of things, that is, the essence - the deeper essence of events. So then, it came quite simply, like this:

"Christianity DEIFIES suffering to make it the instrument of the earth's salvation."

„A kereszténység ISTENÍTI a szenvedést, hogy a föld megmentésének az eszközévé tegye.”

Az Anya

Agendája

A halált most már csak egy régi szokásnak érzem, nem szükséglet többé. Csak azért van, mert a test még mindig elég tudatlan, hogy szükséget érezzen a teljes pihenésre. E tudatlanságot tehetetlenségnek is mondhatnánk. Amikor a tehetetlenség megszűnik, akkor nincs semmilyen kijavíthatatlan rendellenesség, vagy legalábbis semmi elhasználódás, semmi hanyatlás, semmi állapot romlás, semmi diszharmónia, amit ne lehetne kijavítani. Ez minden. Na és aztán ott ez többiektől rád nehezedő BORZASZTÓ kollektív sugalmazás…

És ott van az emberi atavizmusból fakadó összes régi dolog: ésszerűnek lenni, óvatosnak lenni, okosnak lenni, óvintézkedéseket tenni, felkészülni a váratlan eshetőségekre, ó!... a hétköznapi emberi nyugalmi állapot teljes szövevénye. Annyira anyagias! A sejtek egész mentalizációja…

Amennyiben egy testben megtörténik, megtörténhet minden testben! Én sem vagyok másból, mint az összes többi ember. Az én testem ugyanúgy készült, ugyanazon dolgokat eszem, pontosan ugyanúgy fogantam. Az én testem ugyanolyan ostoba, tudatlan, tudattalan és makacs volt, mint minden más test a világon. Minden akkor kezdődött, amikor az orvosok kijelentették, hogy nagyon beteg vagyok – az volt mindenek kezdete. Mert a testet teljesen kiürítettem szokásaitól és energiáitól; s aztán, nagyon lassan, a sejtek ráébredtek egy új fogékonyságra. E nélkül reménytelen lenne! Mert az Anyag eredetileg kevésbé volt tudatos, mint egy kő… még a kő is rendelkezik a szervezettség valamilyen formájával, bizonyosan rosszabb volt, mint egy kő: tehetetlen és abszolút öntudatlan; és apránként felébredt. Nos, ugyanez a helyzet itt, hogy az állat emberré váljék, nem kellett más, mint a mentális tudatosság beáramlása; és most a mélyen eltemetett tudatosság ébredezik. Az elme visszahúzódott, a vitális visszahúzódott (emiatt jelent meg a súlyos betegség abban az időben), és a test önmagára maradt, a sejtek fokozatosan kezdtek tudatosságra ébredni. És abból, további munka és nógatás után (nem tudom, milyen sokáig fog tartani), egy új forma fog kiemelkedni, amit Sri Aurobindo szupramentális formának hívott – és az lesz… akármi, nem tudom, hogy hívjam azokat a lényeket. Milyen lesz kifejezési formájuk, hogyan fognak kommunikálni?... Az emberben mindez nagyon lassan fejlődött ki. Amikor az ember kiemelkedett az állatból, nem volt mód feljegyezni a folyamatot; most ez más, tehát érdekesebb lesz…

…De még ma is, [tette hozzá Anya], az emberek és az értelmiségiek elsöprő többsége tökéletesen elégedett azzal, hogy magával és fejlődésének kis szeletkéivel törődik. Nem is akarnak semmi mást! Ami azt jelenti, hogy a következő lény eljövetele észrevétlenül vagy félreértve is megtörténhet. Nehéz megmondani, mivel nincs precedens, amivel összehasonlíthatnánk; de több mint valószínű, hogy ha a nagymajmok valaha is összefutottak az első emberrel, minden bizonnyal csupán annyit éreztek, hogy az a lény egy kicsit… furcsa volt. Ez minden. Az emberek megszokták, hogy azt gondolják, hogy bármi, ami náluk magasabb, annak... isteni lénynek kell lennie – vagyis test nélkülinek –, aki egy fényrobbanásban jelenik meg. Más szavakkal, mint az összes általuk érzékelt isten – de egyáltalán nem így van!